Az életének nagy részét Spanyolországban töltő Nicolás Muller, vagy ahogy Magyarországon a legtöbben ismerik, Müller Miklós a szociofotográfiai iskola egyik alaptagjaként egész életében elkötelezett volt a társadalmi kérdések iránt.
A fotóművész 13 éves korában születésnapjára kapott egy fényképezőgépet. Feljegyzései szerint ettől kezdve megszállottan fényképezett, meghódítani és rögzíteni akarván a körülötte lévő emberi világot. A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában köteleződött el a szociofotográfia mellett. Jó barátságot ápolt Ortutay Gyulával, Radnóti Miklóssal és Gyarmati Fannival is.
Muller 1938-ban – a fasizmus előretörése és a készülő zsidótörvények miatt – már ismert fotósként emigrációba kényszerült. Fényképezőgépével kivételes tanúja volt az európai múlt egyik legmegrázóbb időszakának. Miközben a második világháború elől menekült béke és szabadság után kutatva, élete és szakmai útja szülőhazájából Franciaországba, Portugáliába, Marokkóba és Spanyolországba vitte. Művészete sok szempontból kötődik a modern, ipari társadalom előtti, tradicionális Spanyolországhoz.
A május 21-én 18 órakor kezdődő kiállítás megnyitóján Gonda Géza fotográfus és Ana Muller, Nicolás Muller lánya is részt vesz. A tárlaton megtekinthető majd az a három kötet is, amelyeket Radnóti Miklós Müller Miklósnak dedikált.
