Olcsó műszálas melltartók között – Palvin Barbara és Tombor Nelli sosem látott helyzetben mutatta meg magát

Hogyan tud eredetiséget és őszinteséget csempészni a divatfotók csillogó világába a kelet-európai életérzés? Erre a kérdésre keresi a választ a Capa-központban június 21. és október 6. között látható, Kelet-európai szépség című kiállítás elsősorban kiváló magyar és kelet-európai fotográfusok divatfotóinak és művészeti projektjeinek segítségével. A tárlaton Éder Krisztián, Ladocsi András, Martin Wanda, Tombor Zoltán munkái is láthatók, a fényképeken pedig feltűnik Palvin Barbara és Tombor Nelli is.

Palvin Barbara, cím nélkül #03, Érd (a Hazafelé sorozatból), 2019 Fotó: Tombor Zoltán Forrás: Capa Központ

Az Ártatlanság és Tapasztalás Dalai, önarcképsorozat (Forrás: Capa-központ/Martin Wanda)

A kiállítótér egyik felében olyan kettős gyakorlattal rendelkező magyar fotográfusok mutatják be a szakmájukról és a kelet-európai esztétikáról alkotott elképzeléseiket saját munkáikon keresztül, akik amellett, hogy a divatiparban is dolgoznak, önálló, autonóm művészeti gyakorlattal is rendelkeznek. Ezek közül rám az Omaráról kiállított, rongált fotók tették a legnagyobb hatást, aki takarítónőből lett festőművészként és átütő erejű, zabolátlan személyiségként is egyaránt képvisel valami nagyon kelet-európait, valamiféle „buhera-életérzést”, amit Bencze Péter galerista találóan az ösztönös, a low-budget és a kreatív szavakkal írt körbe.

Érdekes aktuálpolitikai kicsengése van Julie Poly munkáinak, aki szerint az orosz–ukrán háború ironikus hozadéka, hogy az ukrán művészek láthatósága jelentősen megnőtt. Ez mégsem tölti el felhőtlen örömmel, mert azoknak, akik kelet-európai esztétikáról beszélnek, sokszor nincs is vele valós kapcsolatuk, csupán egy vizuális világ fogyasztói, akik a régió nehéz tapasztalatait valami egzotikus dologként vagy képként érzékelik, a valós kontextus megismerése nélkül.

Tombor Nelli modell, séf, férje Nelli című sorozatában (Fotó: Capa-központ/Tombor Zoltán)

A galéria másik felében különböző szakemberek fejtik ki a véleményüket a témáról egy-egy általuk kiválasztott régióbeli divatfotós anyag, fotóriport, fotókönyv, kiadvány vagy egy eredeti személyiség, divatikon bemutatásán keresztül. 

Tombor Zoltán és Nelli fotósorozata talán a kiállítás legletisztultabb munkája nagyon egyértelmű keret- és kódrendszerrel, amiben organikusan keveredik a dokumentarista attitűd a divatesztétikával, amitől a széria egyszerre melankolikus és humoros. 

Van abban valami egyszerre ironikus és beszédes, ahogy a szülőfalujába hazalátogató, a nemzetközi porondot megjárt modell a tiszagyendai miliőben – legyen az egy művelődési ház vagy egy buszmegálló – magára ölt egy 90-es éveket idéző lila kezeslábast vagy egy tigrismintás ruhát. A fotós szerint minél messzebb mész, annál kevésbé számít, hogy honnan jössz.

A kelet-európaiságnak teljesen más vetületeit fogja meg a jelenleg New Yorkban élő Éder Krisztián Self Service című fotósorozata és az ahhoz kiállított videóinstalláció, amit Sopronba hazalátogatva készített. Éder Krisztián számára a kelet-európaiság nem annyira specifikus karakterjegyekről, mint inkább egyfajta érzékenységről szól, a fotós ugyanakkor saját élettörténetével is mesél a régióról, illetve a kelet és a nyugat viszonyáról:

Főként azért jöttem el Magyarországról, mert mindig azt éreztem, hogy másolnom kell a nagy, híres fotósokat ahhoz, hogy kielégítsem a kliensek igényeit. Most olyan pozícióban vagyok, és olyan munkákat tudok csinálni, ahol a kampányképeken azt szeretnék viszontlátni, amit az autonóm és editorial munkáimmal hozok.