Nagy Daniella újságíró kérdésére, hogy miért pont ezt a filmet választotta a diplomamunkájához, a zenész elmondta, hogy kétféle filmzenei világot szeret, a dallamos, olasz hangulatú és a jóféle, ugyancsak dallamos hollywoodi zenét, ami úgy hatásvadász, hogy közben erős is.
– Tavaly rengeteget koncerteztünk a Blahalousianával, sok időt töltöttem a turnébuszban. Több filmet is megnéztem, köztük A galaxis őrzői harmadik részét is, amit szeretek, és ami végül megihletett. A Zeneakadémián zeneszerzésből diplomázók főként művészfilmekhez, animációs és magyar filmekhez szoktak zenét készíteni. Én vagyok az első, aki egy hollywoodi film jeleneteit zenésítette meg. Az általam kiválasztott kilencperces rész jól zenélhető, mert van benne minden: mély érzelmek, dráma, akció, „összeborulás” és feloldódás – részletezte a basszusgitáros.
Arra a kérdésre, hogy hogyan tud áthangolódni az aktív koncertezésből az elmélyült zeneszerzésbe, Jancsó Gábor elmondta, hogy ő igazából folyamatosan inspirált állapotban van, bármikor képes alkotni, nincs szüksége áthangolódásra.
– Emlékszem, amikor tizenhárom éves koromban kezembe vettem az anyukám gitárját, belém ütött a felismerés, hogy a zenélés csodás játszótér. Világossá vált, hogy a zene mindig az enyém lesz, és bárhol is leszek a világon, egy hangszerrel az otthon érzését tudom előidézni magamban. Az erős alkotói ambícióim és motivációm miatt távol tartom magam attól a szenvedéstől, amit a kreativitás hiánya tudna okozni. Hozzáteszem, az is segíti az önfeledt alkotói állapot fenntartását, hogy az elmúlt négy évben rengeteg fájdalom ért a magánéletemben, és terápiás mentsvárrá vált a zeneírás. Ezzel foglalkozom a legszívesebben – fejtette ki a zenész. A riporter kérdésére, hogy vajon hogyan definiálja a zeneiségét, Jancsó Gábor elmondta, hogy ezt nehéz neki objektíven kifejteni, hiszen egészen más hollywoodi filmzenéken gondolkodni vagy a Blahaluisianának írni valamit.
– A saját zeneiségem kapcsán az az élmény jut eszembe, amikor másfél éve megmutattam a Blahalouisiana tagjainak egy általam megzenésített verset, és számomra teljesen váratlanul úgy jellemezték, hogy „ez tökre Jancsós”. Tudom, hogy mivel én vagyok a zenekar zeneszerzője, abszolút ismerik az ízlésem, mégis – mivel nem tudtam, hogy már van egy jellegzetes stílusom – nagyon megleptek. Ha mélyebben belegondolok, valójában jónak érzem, hogy már kialakult és jelen van a zenémben az egyedi hangzás. Az biztos, hogy sok minimalista zenét hallgatok, de nagyon szeretem a romantika korszakában íródott műveket is. Claude Debussy az egyik nagy kedvencem
– jelentette ki az előadóművész, aki az interjúban arra is kitért, hogy számára az a motiváló zeneszerzőként, hogy a lehető legjobb módon és minőségben szeretné közvetíteni a zenét, ami élete eddigi harmincnégy éve során megért benne élmények, zenei művek hatására.
– A Zeneakadémián tudtam meg, hogy sok nagy zeneszerző mondta azt magáról, hogy ő valójában csak egy „csatorna”.
Nem tehetséges, hanem szerencsés, hogy képes meríteni az univerzumból, és hogy azt, amit merített, meg is tudja fogalmazni a birtokában lévő zenei eszköztár által. Lehet, hogy az emberek kizárólag önmagukon belül kreálják a hangokat és a különféle érzéseket, és az is lehet, hogy egy másik síkról is be tudjuk fogadni azokat. Akárhogy is, tetszik a lehetősége annak, hogy nyitottá váljak univerzális érzésekre, gondolatokra, és így akár közvetíteni is tudjam azokat – tette hozzá a basszusgitáros-zeneszerző.
A Jancsó Gáborral készült teljes interjút a Kultúra.hu oldalán olvashatják el.
