A Művészetek völgyének utolsó napja mindig izgalmas Kapolcson. A vendéglátósok arcán ugyan már látszik a fáradtság és a fásultság, de sok helyen mindent féláron adnak, hogy kiürítsék a maradék készleteket. A fellépők és a zenekarok pedig igazán megpróbálják kitenni a lelküket a közönségnek, hogy a vendégek maradandó élménnyel távozzanak a Káli-medence egyik legkülönlegesebb tájáról, ahol akkor is jó lenni, ha éppen esik az eső.

Múlt vasárnap történetesen reggeltől délután egy óráig zuhogott. Az Eger-patak völgyét eltakaró vízfüggöny látványa ugyan fantasztikus volt, mégis némileg aggódni kezdtünk a programok miatt, bármennyire is ronthatatlan és törhetetlen volt a kedvünk, ahogyan azt a nemrég eltávozott Lator László is megfogalmazta egykor. A zivatarról viszont egy több mint tíz évvel ezelőtti kapolcsi fesztivál egyik szívmelengető estéje jutott az eszünkbe, amelyen a
néhai Szakcsi-Lakatos Béla a Csigaháznak elnevezett egykori programhelyszín kertjében, egy vászonponyvával leterített tető alatt játszva a zongorán a koncert fénypontjaként az esőcseppek koppanását is belekomponálta az improvizációiba a köré gyűlt tömeg gyönyörűségére.
Az akkori Művészetek völgye azonban egy magaskultúrával megáldott falunap volt a mostanihoz képest, legalábbis ha a programok mennyiségét és a vendégsereg létszámát nézzük. A szervezők tájékoztatása szerint ismét látogatócsúcsot döntött az ország legnagyobb összművészeti fesztiválja, sőt még a tavalyi rekordot is túlszárnyalta. Ezen a nyáron összesen 148 ezer ember látogatott el a tíz nap alatt a Művészetek völgyébe, a második szombaton pedig a fesztivál történetében második alkalommal kerülhetett ki a telt ház tábla. A látogatókat 2200-nál is több program várta, köztük jubileumi és búcsúkoncertekkel.
Ebben a kavalkádban üdítő volt megtapasztalni, hogy még az utolsó napon is voltak olyan előadások, koncertek, amelyek, ha nem is érték el a korábban említett Szakcsi-féle spontán eufória szintjét, mégis igen magas színvonalat képviseltek. Ahogy elmúlt az eső, és megjelentek az első szivárványok az égen kora délután, a Harcsa Veronika-udvarban például a Gáspár Károly Trió csapott a húrok közé. Pontosabban csak a zenekar egyik tagja, Horváth Balázs nagybőgős, hiszen Varga Bendegúz dobos, a trió vezetője, Gáspár Károly pedig zongorázik. Méghozzá nem is akárhogyan, nem véletlen, hogy az utóbbi évtizedben a hazai jazzélet egyik meghatározó szereplőjévé vált. Ráadásul úgy, hogy triójával nem próbál meg „modernkedni”, tiszteletben tartja a jazz hagyományait, miközben tud nagyon romantikus és korszerű is lenni.