Nehéz elképzelni, milyen lehetett egy őskori település, hiszen még az is felfoghatatlan, hogy országunkat több mint ezer éve alapították. Ennél azonban sokkal régebbre kell visszatekintenünk, ha a százhalombattai település történetére vagyunk kíváncsiak.
SAX-projekt: Új tudományos eredmények
Bőven az időszámításunk előtti évezredekre kell gondolnunk, ha az ásatást szemléljük. Az itt található leletek ugyanis a késő őskorból, azaz a neolitikumból származnak.
A Kárpát-medence őskorának speciális jelensége a tell, azaz a lakódomb, amely több évszázados egy helyben lakás következtében jött létre.
Százhalombatta-Földvár esetében ez több mint öt méter vastag rétegsort eredményezett. A lakó- és életterek egymásra halmozódása sajátos feltárási módszert, dokumentálást és tudást igényel. A Magyar Nemzeti Múzeum, azon belül pedig a Nemzeti Régészeti Intézet foglalkozik a feltárással. Azt vallják: a régészet pusztítás. Ha egy régész feltár valamit, a helyszín sérül, a nyomok pedig örökre eltűnnek. Fontos tehát, hogy nagyfokú hozzáértéssel kezeljék az adott területet. Ezért Százhalombattán az archeológusok munkája szigorúan kijelölt területen zajlik – az ásatás csakis lefelé terjeszkedik, oldalra nem. Egyedülálló módszerük lényege az alapos munka. Rétegről rétegre, évről évre „utaznak vissza az időben”, tárják fel a földvárat.
Mi a SAX-projekt?
– Ez egy tervkutatás, úgy örököltük mi is egy másik intézménytől. Vicze Magdolna kolléganőnk, a projektet és a feltárást vezető régész a kontinuitást biztosítja. A SAX Magyarországon azon kevés ásatások közé tartozik, ahol nem időre kell dolgozni. Ennek eredménye az, hogy olyan részletgazdag adatállománnyal, információállománnyal rendelkezünk, ami a legtöbb lelőhely esetében nem áll a régészettudomány rendelkezésére – tudtuk meg a helyszínről és a szereplőkről Virágos Gábortól.
A Magyar Nemzeti Múzeum régészeti főigazgató-helyettese azt is elmondta, hogy az őskort kutató szakembereknek nehéz dolguk van, mert nem áll rendelkezésükre írásos forrás. Így nem tudják, hogy pontosan kik élhettek itt, mit és miért csináltak. – Előny viszont, hogy nem zavarja meg őket semmiféle írott dokumentáció, ami jellemzően valakinek a szemszögéből nézve tartalmaz adatokat – tette hozzá az MNM Nemzeti Régészeti Intézet vezetője.
– Az őskor és gyakorlatilag a római kor előtt nagyon ritkán fordult elő, hogy emberek egy helyen lakjanak. Tehát itt egy „protováros” szintű életmódról van szó, és ez nem szokványos Magyarország nyugati felében, sőt Európában sem. Kuriózum, hogy az emberek ezer évig egy helyen laknak, és keletkezik ez a domb, amin most állunk – osztotta meg gondolatait Vicze Magdolna. – A másik nagy érdeme a lelőhelynek az, hogy ez egy oktató ásatás. Itt nem csak az eredményeink válnak fontossá, hanem az oktatás, amit végzünk. Minden magyarországi egyetemről érkeznek ide régészhallgatók, illetve külföldi kollégák.
Húsz éve van velünk az egyik legelismertebb bronzkorkutató, Marie Louise Sørensen, a Cambridge professzora. A feltárás aprólékosságában Kárpát-medencei, de majdhogynem európai szinten is egyedülálló az ásatás – részletezte a projektvezető.
A közreműködő intézmények között szerepel az ELTE, a University of Cambridge (Anglia), a University of Southampton (Anglia), illetve a Leiden University (Hollandia). Az ásatás eredményei rávilágítottak, hogy a több generáción keresztüli szorosan egymás mellett élés komplex térhasználatot eredményezett. Az eddigi elképzeléseket megcáfolva Százhalombattán kimutatták a régészek, hogy még a szomszédos házak és háztartások is különböztek egymástól, egyéni ízlést és igényeket tükröztek az őskorban is. Nem csupán méretük és belső elrendezésük volt eltérő, de építési technikájuk sem volt azonos. Érdekes kérdés, hogy mindez csupán egyéni ízlést vagy családi hagyományt, esetleg társadalmi szerepet tükrözhetett-e.
A projekt által alkalmazott kézi bontás, a szisztematikus mintavételezés, a teljes leletanyag megtartása és a talaj-mikromorfológia széles körű alkalmazása nagy felbontású kép megrajzolását teszi lehetővé.
Ennek köszönhetően különböző tevékenységek: élelem-előállítás és fogyasztás, tárolás, eszközkészítés és használat széles körét és térbeli eloszlását sikerült azonosítani. Az eredményeknek köszönhetően bepillanthatunk a bronzkori élet mindennapjaiba, sőt a tárgyakon keresztül az egykori emberek kreativitásának magas foka is nyilvánvalóvá vált. A mai napon például egy kis kanál került elő, amit a régészek nagy izgalommal mutattak körbe. Még nem tudni, pontosan mire használták – talán olvasztókanál lehetett.
– Jelenleg nem tudok az egész falu ezer évéről beszélni, pillanatnyilag csak arról a hatszáz évről tudok beszélni, amit eddig feltártunk. De ezen a hatszáz éven belül eddig három olyan jelentős változást tudtunk megfogni, amiről eddig nem volt elképzelése senkinek. A főigazgató úr egyik első látogatásánál nagy boldogan mondtam neki, hogy van utcarendszer, és megváltozott a település struktúrája. Találtunk egy olyan korszakot a település életében, amikor jelentősen megváltozott a struktúrája. Akkor ő elmosolyodott, és azt mondta, magyarul ez olyan, mint egy normális középkori magyar falu. És mondtam, hogy igen, de ezt eddig nem tudtuk, és nem tudtuk bizonyítani őskori szinten. Ahol most állunk, a domb tetején, ez a Krisztus előtti 1450-nek felel meg, ahol pedig ők lent ott dolgoznak, az körülbelül a Krisztus előtt 1900 és 2000 között van, és még körülbelül két-háromszáz évet megyünk lefelé. Visszafelé és lefelé – magyarázta Vicze Magdolna.
Az ásatáson július 1-jétől minden nap tartanak ásatási nyílt órát szerdánként 13–14 óra között. Érdeklődni és regisztrálni a múzeum honlapján lehet.
