Saját fia írt monográfiát Tornai József keletiségéről

A szokatlanul magas kort megért és hatalmas életművet hátrahagyott Tornai József egy ősi európai kulturális tabut szegett meg azzal, hogy önmaga meghaladásának, az ego feladásának a lehetőségeit kutatta – derül ki a Tornai Szabolcs, a költő fia által jegyzett monográfiából, amely Az Egy álma a Kettőről címmel jelent meg. A tudás megszerzésének szándéka nem bűnbeesés, hanem önfelszabadítási-önfelülmúlási törekvés – állítja a Magyar Nemzetnek nyilatkozva a monográfus, aki a nagy magyar és nyugati hídépítők közé sorolja édesapját, s ő maga is azt vallja, hogy a magyarság legfőbb szellemi küldetése a Kelet és a Nyugat közti közvetítés.

Tornai Szabolcs monográfiát írt édesapja, Tornai József költészetének keletiségéről. A kötet Az Egy álma a Kettőről címmel jelent meg a Gondolat Kiadó gondozásában és a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézete támogatásával. Fotó: Teknős Miklós

– Kutatásának a része az is, amikor Tornai József szexualitásfelfogását elemzi. Kimutatva, hogy ő az érzékiséget szentnek tekintette, s a szerelmi-szexuális elragadtatásban az önfelszabadítás-önfelülmúlás módszerét fedezte föl és tapasztalta meg.
– Ez is elengedhetetlenül fontos és szintén korábban sosem vizsgált sajátossága a költészetének. Ezt talán a tantrikus buddhizmus felől lehet a leginkább megérteni. Abban, ahogy az erotikus verseiben ezt a felfogást képviselte, különösen szép és izgalmas, hogy ez sem elvont költészetként jelenik meg, hanem egy rendkívül érzékletes, képekben gazdag, érzékileg forró versvilág tárul fel. 

– A forró érzékiséghez és az önmeghaladás eszményéhez Tornai József a törzsi kultúrák eksztázistechnikáinak kultuszán keresztül is eljutott. Számomra az egyik legfontosabb verse az Emese álma ölyűvel és folyóval című költeménye. Ez a vers mitikus ősanyánk, Emese és a turul nászáról szól, s Tornai József megdöbbentő nyíltsággal ábrázolja ennek az együttlétnek minden érzéki örömét. 
– Így igaz. Ez a vers Fehér Ildikó színművésznőt is nagyon megindította. Mindig teljes átéléssel szavalta, sőt hangsúlyozta, hogy úgy érzi, ez a vers szinte személyesen neki íródott. Prüdériából fakadóan viszont többen azt kifogásolták, hogy édesapám túl érzékivé formálta ezt a mítoszt. Szerintem viszont éppen ezzel alkotott zseniálisat. Édesapám sokszor hangoztatta, hogy ő egyszerre modern és ősi. Ez a verse is kiváló példa erre a kettősségre. 

– A monográfia rendkívül tudatosan megalkotott gondolati keretben tárgyalja Tornai József vonzódását a keleti szellemiséghez – nem elhallgatva azt sem, hogy ő ezenközben sem a keresztény hitét nem adta fel teljesen, sem a buddhizmushoz nem tért meg végképp. 
– Igen. Hídépítőként mindig is megőrizte a nyitottságát. A költészetével megalkotott hídszerkezet beható megismeréséhez és megértéséhez létre kellett hoznom egy precízen felépített elemzési módszert. Miután reflektáltam a róla szóló recepcióra, tüzetesen feltártam költészetének azt a huszonöt rétegét, amely arról tanúskodik, hogy költészete egyedülállóan totális. S ezek után tértem ki arra, hogy lírájának összekötő szerepe miért és hogyan szintén egyedülálló.  

– Ezenközben megalkotta Tornai nagy metafizikai verseinek kánonját is – s ebből a kánonból két verset végül külön is kiemelt.  Az Isten nagy csöndessége című verset közös keresztény és buddhista hitvallásnak – egyenesen József evangéliumának – nevezi. Az ember belül üres című verset az euroatlanti költészet remeklésének, a Kelet és Nyugat szintéziséről szóló legnagyszerűbb költői vallomásnak ítéli. Nem tart attól, hogy ezek a minősítések esetleg túlzóak? 
– Mivel az egyik fő célom, hogy felhívjam a figyelmet ennek a költészetnek az elfeledett és gyakran fel sem ismert jelentőségére, a szobatudós hamis pózát messze elkerülve, néhány játékos és lelkesítő túlzást is alkalmaztam. Könnyen lehet, hogy ezeket a kijelentéseket egyesek provokatívnak fogják tartani, csakhogy ezek nemcsak afféle provokációk, mivel akkurátus mélyelemzésekre és sokszorosan alátámasztott állításokra épülnek. 

– Noha a monográfia alcíme arra hívja fel a figyelmet, hogy Tornai József keletiségéről lesz szó, a kötetben benne rejlik egy még kifejtésre váró jelentős motívum. Az az erőteljes kötődés, amellyel Tornai József a magyarság sorsa és mitikus öröksége felé fordult.
– Így van. Viszont Tornai József szintézisteremtő, totális költészetét önmagában is óriási teljesítménynek tartom. S hogy ezen belül hogyan viszonyult a saját hazájához, a szülőföldjéhez, Dunaharasztihoz és környékéhez, a magyarság sorskérdéseihez, a magyar néphagyományhoz és népdalkincshez, amelyből szintén rengeteget merített, valamint magához a magyar nyelvhez, amelyet szintén óriási becsben tartott, ez csak egy másik monográfia tárgya lehet, amely kétségkívül megírásra vár.