A Mélypont érzésnek van egy harmadik, mondhatni rejtett főszereplője is, a segítőként dolgozó Roland, akinek az elképesztő jelenléte a kamera optikáján keresztül is jól látható, s jelentős részben az ő érdeme is, hogy a film megvalósulhatott. – Roland hihetetlenül jól látja a dolgokat, nagyon empatikus, de közben beleáll a helyzetekbe.
Tehát egyszerre van meg benne egy nagyfokú keménység és a finomság is. Rengeteg mindent már előre látott, akár egy évvel is. Az ő látásmódja, személyisége rendkívüli érték.
Enyhe társadalomkritika, hogy a film végén kiírtuk, mit csinál jelenleg, mert ebből ma nem vagy csak nagyon nehezen lehet megélni Magyarországon. Pedig pont ezek az emberek lennének nagyon fontosak.
Én tudom, mert én is bent voltam a terápiás körökben, és bejártam hozzá beszélgetni a saját dolgaimról is, mivel ez volt a megállapodás a Megállóval – meséli Miklós Ádám, majd ezen a ponton hozzáteszi, hogy a dokumentumfilm etikájáról is rengeteget értekeztek, ami a Mélypont érzés forgatása közben is sok kérdést vetett fel, s valószínűleg nincsenek is egyértelműen helyes válaszok. – Azért én abban reménykedem, hogy a film egy olyan tükröt tud tartani, amiben bárki fel tudja ismerni, hogy ő is valami hasonlóval küzd az életében. Ugyanez van apukámmal vagy anyukámmal, és én se beszélek a problémáimról, nem tudom, merre halad az életem – tehát ha végső megfejtéseket nem is, az út kezdetét könnyedén kijelölheti a Mélypont érzés.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!