A Budapesti Operettszínház új bemutatója, A cirkuszhercegnő a Fővárosi Nagycirkusszal hagyománnyá vált együttműködés keretében látható. A sajtótájékoztatón részletek hangzottak el a darabból Kiss Diána, Lévai Enikő, Sándor Péter, Laki Péter, Papp Balázs, Dolhai Attila, Kiss Zoltán, Langer Soma, Bojtos Luca, Széles Flóra, Rácz-Almási Vivien, valamint Erdős Attila, Dénes Viktor és Tassonyi Balázs előadásában. Hegedűn játszott Kiss-Balbinat Ádám, zongorán közreműködött Szekeres László.
A cirkuszhercegnő kulisszatitkai
Minden adott egy új, csodaszép produkció létrejöttéhez
– fogalmazott Kiss-B. Atilla Kossuth-díjas operaénekes, a Budapesti Operettszínház főigazgatója a rendezvényen. Beszédében kiemelte, hogy színházvezetői és oktatói küldetésének legfőbb tartópillérei a klasszikus operettirodalom legértékesebb gyöngyszemeinek bemutatása, az új zenésszínházi művek életre hívása, a repertoár folyamatos frissítése, a játékrendben helyet kapott produkciók továbbjátszása magas minőségben, az alkotó- és előadóművész-utánpótlás biztosítása, valamint az újabb és újabb közönségrétegek megszólítása, a meglévők megtartása mellett.
A főigazgató kitért arra is, hogy az Operettszínház alkotói csapata már 2023-ban elkezdte az előadás előkészítését: a szövegkönyvet letisztították, a kottaanyagot pedig egységesítették. Tavaly decemberben indult útjára a produkció próbafolyamata, amelyet néhány hét múlva láthat a közönség.
Homonnay Zsolt a darab rendezője megosztotta a jelenlévőkkel, hogy Kálmán Imre rendkívül széles horizontot pásztáz muzsikájával: a monumentalitástól a lélek zokogó hegedűjéig átfogja azt a hatalmas emocionális ívet, amelyet az alkotók és az előadók is bejárnak a próbafolyamat és az előadás során.
A zenei szövet rendkívül gazdag, árnyalt és sokrétű jelentéstartalmakat hordoz magában és szerves egységet alkot a librettóval, amely az Operettszínház művészeti vezetője szerint kiemelkedően igényes és kidolgozott, vagyis a dalok, a duettek, az együttesek és a hangszerelés, valamint a szöveg együtt testesíti meg azt a drámaiságot, ami a nagyoperett történetében is megjelenik.
A történet: Fedóra Palinszka, az özvegyen maradt, fiatal hercegné – attól tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak – úgy dönt, hogy ezután néhai férje, a herceg vagyonát kezeli, és végleg elzárkózik egy újabb kapcsolat kialakításától. Azonban egy alkalommal ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol egy kitűnő lovas Mister X néven, álarcban mutatja be virtuóz mutatványát. Fedóra nem sejti, hogy régen látott szerelme a manézs hőse, aki – kiábrándulva abból, hogy rálelhet az egykor hőn vágyott boldogságra Fedórával – manapság csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal a porondon. Homonnay Zsolt elmondta, hogy a rendezői koncepció alapját az egyénnek a személyes és kollektív magánnyal való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés képessége, hogy képesek vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepünket. A rendező úgy látja, hogy az igazán nagy remekművek sajátja, hogy olyan kérdéseket vet fel, amelyek minden korban érvényesek.
A cirkuszhercegnő díszletének megálmodója Túri Erzsébet. A Rubányi Vilmos- és Vágó Nelli-díjas díszlettervező elmondta, hogy az előadás reális térben játszódik, de alkotótársaival együtt az volt céljuk, hogy a díszletet modernné tegyék a mai, XXI. századi nézők számára. A játéktér alapja egy félköríves csarnok, az első két felvonásban – a szentpétervári helyszíneken – fekete és arany alapszínekkel.
A város építészetére jellemző a barokk és a rokokó világa, ehhez kapcsolódik az arany szín, a fekete pedig jól rezonál a főszereplőket foglalkoztató hangsúlyos érzelmi kérdésekre, vagyis a magányra. A félköríves csarnok ugyanakkor manézs is egyben, ahol egy klasszikus tigrisfejből lépnek elő a cirkuszi szereplők. Az eredeti darabban egy cirkuszi előcsarnok szerepel, és azt már nem látja közönség, ahogyan a szereplők kimennek a manézsra. Az Operettszínház technikai adottságainak köszönhetően viszont megmutatják magát a porondot is, így a nézők egészen különleges élményben részesülnek, hiszen valódi cirkusz tárul a szemük elé. A második felvonás játéktere a nagyherceg rideg, sejtelmes, titkokat rejtő kastélya. A tervezőnek lehetősége adódik arra, hogy a színpad közepén lévő, külön mozgásba hozható kis forgón megjelenítse a nagyherceg titkos budoárját, ugyanakkor a darab szövegéhez hűen pillanatok alatt templommá változik a tér. A harmadik felvonás Budapesten játszódik egy szálló épületében, amely idilli hangulatú, fehér, illetve bézs színű, már-már elképzelt világ. Az operett műfajának sajátossága, hogy végül minden megoldódik és a szerelmesek egymásra találnak. A cirkuszhercegnő főszereplőit elhagyja a magány – mintegy megtisztulnak –, és ezért kap szerepet a már említett feketével kontrasztos fehér szín. Azonban ezzel az idilli környezettel azt is üzenik, hogy a hőn vágyott boldogságot elemelik a realitás talajától. A színház egyedülálló, hatalmas LED-fala a díszlet ablaka a világra. Egyszer csak kinyílik és a közönség a csillagos eget látja, vagy éppen plakáttá alakul a cirkuszban, de megjelenhet rajta akár egy emlékkép, és a szereplők a segítségével a nagyherceg kastélyában hirtelen a víz alá is kerülhetnek, ahol cápa ólálkodik. Túri Erzsébet úgy gondolja, hogy a LED-fal igazán XXI. századivá, és valóban meghökkentővé teszi a színpadképet, az épített díszletet azonban nem helyettesíti: bár fantasztikus kiegészítője az előadásnak, de ha nem lenne, a játéktér önállóan is megállná a helyét.
Az előadásban Kiss-Balbinat Ádám Junior Prima díjas hegedűművész, népzenész a magány hegedűseként látható. A fiatal, tehetséges muzsikus elmondta, hogy Homonnay Zsolttal évekkel ezelőtt dolgozott együtt először, és a színházi alkotó azóta minden rendezésében számít hegedűjátékára, művészeti tevékenységére.
A produkcióban jelentős szerepet kaptak a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenész színművész osztályának operett-musical szakos növendékei is, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE) frissen végzett tenoristája. Az Operettszínház főigazgatója – mint az SZFE osztályvezető tanára és az LFZE oktatója – kiemelt hangsúlyt fektet a jövő művészgenerációjának kinevelésére, ezért az általa megálmodott és útjára indított Tálentum Program célja, hogy a különböző művészeti területek felől az operett és a musical műfaja iránt érdeklődő, tálentummal bíró fiatalok közösen, összművészeti színházi környezetben, a gyakorlatban is elsajátítsák azt a tudásanyagot, ami az operett és a musical hiteles, autentikus és magas minőségű műveléséhez szükséges.
