A történet: Fedóra Palinszka, az özvegyen maradt, fiatal hercegné – attól tartva, hogy csak a hitvesi öröksége miatt érdeklődnek iránta a férfiak – úgy dönt, hogy ezután néhai férje, a herceg vagyonát kezeli, és végleg elzárkózik egy újabb kapcsolat kialakításától. Azonban egy alkalommal ellátogat a szentpétervári cirkuszba, ahol egy kitűnő lovas Mister X néven, álarcban mutatja be virtuóz mutatványát, aki manapság csakis a cirkusznak él, és egyre nagyobb kockázatot vállal a porondon. Homonnay Zsolt elmondta, hogy a rendezői koncepció alapját az egyénnek a személyes és kollektív magánnyal való küzdelme képezi: a menekülés az őszinte, nyílt, emberi kapcsolatoktól, a társas érintkezések alkalmával magunkra öltött álarc, valamint a felismerés képessége, hogy képesek vagyunk levetkőzni eddig játszott szerepünket. A rendező úgy látja, hogy az igazán nagy remekművek sajátja, hogy olyan kérdéseket vetnek fel, amelyek minden korban érvényesek.
A cirkuszhercegnő díszletének megálmodója Túri Erzsébet. A Rubányi Vilmos- és Vágó Nelli-díjas díszlettervező elmondta, hogy az előadás reális térben játszódik, de alkotótársaival együtt az volt céljuk, hogy a díszletet modernné tegyék a mai, XXI. századi nézők számára. A játéktér alapja egy félköríves csarnok, az első két felvonásban – a szentpétervári helyszíneken – fekete és arany alapszínekkel.
A város építészetére jellemző a barokk és a rokokó világa, ehhez kapcsolódik az arany szín, a fekete pedig jól rezonál a főszereplőket foglalkoztató hangsúlyos érzelmi kérdésekre, vagyis a magányra. A félköríves csarnok ugyanakkor manézs is egyben, ahol egy klasszikus tigrisfejből lépnek elő a cirkuszi szereplők. Az eredeti darabban egy cirkuszi előcsarnok szerepel, és azt már nem látja közönség, ahogyan a szereplők kimennek a manézsra. Az Operettszínház technikai adottságainak köszönhetően viszont megmutatják magát a porondot is, így a nézők egészen különleges élményben részesülnek, hiszen valódi cirkusz tárul a szemük elé. A második felvonás játéktere a nagyherceg rideg, sejtelmes, titkokat rejtő kastélya. A tervezőnek lehetősége adódik arra, hogy a színpad közepén lévő, külön mozgásba hozható kis forgón megjelenítse a nagyherceg titkos budoárját, ugyanakkor a darab szövegéhez hűen pillanatok alatt templommá változik a tér. A harmadik felvonás Budapesten játszódik egy szálló épületében, amely idilli hangulatú, fehér, illetve bézs színű, már-már elképzelt világ. Az operett műfajának sajátossága, hogy végül minden megoldódik és a szerelmesek egymásra találnak. A cirkuszhercegnő főszereplőit elhagyja a magány – mintegy megtisztulnak –, és ezért kap szerepet a már említett feketével kontrasztos fehér szín. Azonban ezzel az idilli környezettel azt is üzenik, hogy a hőn vágyott boldogságot elemelik a realitás talajától. A színház egyedülálló, hatalmas LED-fala a díszlet ablaka a világra. Egyszer csak kinyílik és a közönség a csillagos eget látja, vagy éppen plakáttá alakul a cirkuszban, de megjelenhet rajta akár egy emlékkép, és a szereplők a segítségével a nagyherceg kastélyában hirtelen a víz alá is kerülhetnek, ahol cápa ólálkodik. Túri Erzsébet úgy gondolja, hogy a LED-fal igazán XXI. századivá, és valóban meghökkentővé teszi a színpadképet, az épített díszletet azonban nem helyettesíti: bár fantasztikus kiegészítője az előadásnak, de ha nem lenne, a játéktér önállóan is megállná a helyét.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!