A királygyilkos skót tábornok és felbujtó hitvesének időtlen történetében Verdi mesteri módon ábrázolja a hatalomvágy, a bűn, a bűntudat és az elkerülhetetlen pusztulás sötét témáit. Operájának drámai és lélektani ereje évtizedek óta kimeríthetetlen ihletforrás a zenés színpadok alkotói számára, így a Magyar Állami Operaháznak is.
A Macbeth mindenki számára átélhető példamese arról, mi történik, ha túlbecsüljük, mennyi bűntudattal vagyunk képesek együtt élni. Azt vizsgálja lépésről lépésre, hogy mi történik egy házaspárral, akiknek a hatalom és a pozíció egyre fontosabbá válik, mint a család, az erkölcs vagy éppen a saját lelkük
– meséli Matthew Wild. A rendező évek óta készült arra, hogy színre vigye Verdi első Shakespeare-adaptációját, miközben operarendezésébe igyekszik minél többet elemet felmutatni az angol drámaíró eredetijéből is. A dél-afrikai születésű, zenés színházi közegben nevelkedett alkotó 2015 és 2021 között a Fokvárosi Opera művészeti igazgatója volt, az elmúlt években pedig már német nyelvterületen is (Frankfurti Opera, Theater an der Wien, Erli Tiroli Ünnepi Játékok) elismert operarendezőnek számít.
Az operaházi Macbeth-produkció erős képekben kívánja kifejezni a főszereplők lelki gyötrelmeit. Ennek ábrázolásához a skót hagyományokból és napjainkból egyaránt ihletet merítő, disztópikus jövőbeli Skóciába kalauzolja nézőit, ahol feudális viszonyok és diktatórikus állapotok uralkodnak:
Olyan lesz, mint A rettenthetetlen című film, csak gépfegyverekkel
– összegezte a látványvilágot a rendező. A díszleteket Sebastian Hannak (Porgy és Bess, Idomeneo, Borisz Godunov, Nixon Kínában) tervezte, míg a jelmezekért Heide Kastler felel, aki több mint 30 éve dolgozik vezető német és más európai operaházak, fesztiválok produkcióin. A világítást az ugyancsak jelentős nemzetközi tapasztalatokkal rendelkező Bányai Tamás tervezi, és hangsúlyos elemét képezik az előadásnak a különböző vetítések is, amelyeket Czeglédi Zsombor készít. A kórus és a szereplők mozgáselemeit Lázár Eszter dolgozza ki.
A Macbeth kettős szereposztásának főszereplői mind nagy tapasztalattal rendelkeznek Verdi karaktereinek megformálásában. A Magyarországon és az Operaházban is most bemutatkozó George Gagnidze georgiai (grúz) bariton 2008 óta a Metropolitan rendszeres fellépője, de a világ más vezető operaházaiban is gyakori vendég, a skót thánt sok nagy Verdi-szerep mellett korábban New Yorkban, Bolognában, Nápolyban és Valenciában is megformálta.
Partnere, Boross Csilla ugyancsak most debütál Lady Macbethként az Operaházban, de többek között Modenában, Marseille-ben, Mexikóban és a trieszti Teatro Verdivel Maszkatban is alakította már a vérszomjas hitvest. Kálmándy Mihály és Rálik Szilvia mindketten több mint húsz éve éneklik a Macbeth főszerepeit az Operaház színpadán, de karaktereiket külön-külön is életre keltették Európától Új-Zélandig számos dalszínházban. Hangsúlyos szerepet kap az előadásban a shakespeare-i mű három boszorkánya is, akiket Macbethék mellett Verdi szintén főszereplőkként jellemzett. A néma szerepeket nagy tapasztalattal rendelkező kortárs táncművészek, Lőrinc Katalin és Fehér Ferenc, valamint a Magyar Nemzeti Balett ifjú művésze, Kökény-Hámori Kamill formálják meg. A további szerepekben Cser Krisztián (Banquo, Orvos), Brickner Szabolcs (Macduff), Bartos Barna (Malcolm), Megyesi Schwartz Lúcia (Lady Macbeth udvarhölgye), Pataki Bence (Macbeth szolgája) mutatkozik be, mellettük Zajkás Boldizsár, Dani Dávid, Csörgeő Luca és az operastúdiós Anija Lombard működik közre az előadásban. A Magyar Állami Operaház Zenekarát és Énekkarát (karigazgató: Csiki Gábor) Rajna Martin első karmester vezényli.
A Macbeth a 2025. február 22-i premiert követően az évadban még hat alkalommal, február 26-án, 28-án, március 2-án, 5-én, 7-én és 9-én látható a Magyar Állami Operaházban.
Verdi Macbeth című operáját először 1847-ben Firenzében mutatták be nagy sikerrel, amit számos színrevitel követett Itáliában és Európa-szerte. A pesti Nemzeti Színház egy évvel később, 1848 februárjában tűzte műsorára, ahol hét előadást ért meg. Az 1865-ös párizsi, francia nyelvű premierre Verdi kibővítette a darabot, ekkor született meg többek közt Lady Macbeth híres, La luce langue kezdetű áriája és a művet lezáró nagyszabású kórus is. Ez a változat akkor nem találkozott a közönség ízlésével, és hiába mutatta be a milánói Scala olasz nyelven is, csakhamar lekerült a műsorról.
A darabot az 1930-as években ez utóbbi változatban fedezték fel újra, majd az ’50-es évektől vált a törzsrepertoár részévé. A Magyar Állami Operaház 1961-ben tűzte műsorára Lamberto Gardelli vezényletével, Mikó András rendezésében, Melis György és Mátyás Mária, illetve Radnay György és Takács Paula főszereplésével. Az elmúlt csaknem hat és fél évtizedeben több mint száz alkalommal volt látható a Dalszínház produkciójában, 2002-től Henning Brockhaus, majd 2011-től Szinetár Miklós színrevitelében.
