„Volt egy híres kaposvári gyalogezred, amelyet Rosseb ezredként is hívnak, a regényben erről lesz szó, maga a rosseb kifejezés pedig Somogy vármegyében is jól ismert, eredetileg mit jelentett?” – vezette fel a témát a Magyar Nemzet Videa-csatornáján elérhető epizódban a műsorvezető, Viola Szandra.
Ez a »rossz seb« kifejezés összevontan ejtett alakja. Katonai káromkodások emlékét idézi, de amikor Kaposváron voltam felolvasni, ott azt mondták nekem az öregek, hogy igazából Somogy vármegyében máig nagyon sokat használják ezt a kifejezést
– mondta a szerző, aki azt is elárulta, hogy ez a seb nem valami harctéri sebesülésre akar utalni, hanem a bakák által akkor összeszedett egyik leggyakoribb nemi betegségre, a szifiliszre. De miután a katonák kirívóan sokat használták, ezért lett egy egész ezred – a Rosseb ezred – gúnyneve is ez a kifejezés. Erre az egységre a helyiek különben elég büszkék is voltak, mert a Monarchia egyik legjobb gyalogezrede volt: hivatalos neve a 44-es királyi gyalogezred volt.
– Persze nemcsak az ezredre utal a regény címe, hanem úgy gondolom, hogy a „rosseb” maga volt a háború is – magyarázta el a szó eredetét, átvitt jelentését és a regény címét Horváth László Imre.
„A főszereplő neve Kis János. Ezt a nevet látva az olvasóban rögtön felmerülhet a párhuzam Móricz Zsigmond Tragédia című novellájával, amire még az is rá erősít, hogy egy Móricz Zsigmondtól származó mottót is beillesztesz a regénybe” –mutatott rá lehetséges párhuzamokra a műsorvezető.
Sőt, Móricz Zsigmond meg is jelenik a regényben mint egy haditudósító. Nagyon szeretem Móricz Zsigmondot, nagyon nagy írónak tartom, viszont nagyon nem szeretem tőle a Tragédiát, mert véglénynek ábrázolja a parasztokat
– hangsúlyozta a szerző.
Az, hogy Kis János viselkedése véglényhez illőnek tűnhet fel, nem Móricz hibája, hiszen az egy briliáns novella, amit olvasva nem tagadhatjuk el, hogy ilyen karakter is létezett. De az oktatáspolitika hibája, hogy Móricz érettségi tétellé avatásával ezeket a mai szemmel nézve ijesztő figuráit kiemelt jelentőségűvé tették – tette szóvá a szerző.
Szerinte el kellene kerülni, hogy ilyen alakok torz viselkedésével kellő felkészítés nélkül szembesülhessen egy mai diák. Aki az ábrázolt történelmi korszakból csak ennyit láthat, az ugyanis azt gondolhatná, borzalmas életet élhettek a parasztok. Hisz ezt úgy is értelmezhetnék, hogy ezeket a véglényeket csak a zabálás érdekli, holott ez a félreértés nem Móricz hibája lenne. Szerette volna rehabilitálni Móricz munkásságát. Könnyű dolga volt, mert direkt Kis Jánosnak nevezte el a főszereplőjét.
„Kis, Nagy, Horváth, Német, több százezer embert hívnak így. Egy átlag parasztembert akartam, akire ez a név jól illett” – mondta a szerző, hogy az a szándék persze tudatos volt a részéről, hogy nem Nagy Istvánnak, hanem Kis Jánosnak hívják a főhőst. „Igen, a Tragédia miatt. Mert én azt gondolom, hogy egy egyszerű parasztember is rendkívül árnyalt, érzékeny személyiség” – fejtette ki véleményét Horváth László Imre.
„Neked több időd is volt, gyakorlatilag egy fél évszázadon keresztül ábrázolhattad az ő jellemfejlődését, miközben titok övezi sokszor, hogy mit gondol, mert a háború beszorítja a személyiséget” – jegyezte meg Viola Szandra.
Igen, a háborús öldöklés nem a jellem fejlődéséről szól. Az első világháború első fél évében ezek az emberek végigharcoltak tizenöt-húsz ütközetet, amit mi klasszikus csatának tartunk. Abban meg is haltak zömmel, és aki túlélte, az fél év alatt veterán volt
– fejtette ki a szerző, aki kiemelte, hogy ezek az emberek mégsem gyilkológépek vagy pszichopata karakterek voltak. Egyszerűen csak a munkájukat végezték, ami – mi tagadás – néha megtévesztően olyan volt, mint a hentesmunka.
A teljes adás az alábbi linken nézhető meg:
