– Kivételes magyar ember sírhelye előtt állunk, a magyar szellemi óriások egyikének emlékhelyén. De nem az elmúlás fájdalma hozott minket ide, hanem annak öröme és ünneplése, hogy már két évszázada nekünk adta őt a teremtő. Nem a hiányát jöttünk siratni, hanem fejet hajtva emléke előtt megköszönjük, amit örökül hagyott nekünk – kezdte köszöntő beszédét Sulyok Tamás köztársasági elnök a Fiumei úti Sírkertben, a 200 éve született Jókai Mór síremlékénél. – A csaknem százéves építményt virágoskertként öleli körül a növényi motívumokból alkotott kőfal, ezt érdemes körbejárni, mert Jókai megkerülhetetlen – fogalmazott az államfő beszéde előtt Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézete főigazgatója.

Jókai Mór több volt, mint író vagy politikus
A köztársasági elnök hangsúlyozta, hogy Jókai Mór több volt, mint író. A nemzet hűséges szolgájaként a márciusi ifjak egyikeként sorsfordító pillanatok részese lett. Felidézte, hogy Jókai az 1848-as forradalom jogköveteléseinek lejegyzője, a magyar szó mestere és a magyar kultúra egyik legnagyobb alakja is volt, akinek szavait sokszor nagyobb figyelem övezte, mint a vezető politikusok megnyilatkozásait.
Jókai Mór álmokat szőtt, igazságot keresett, hősöket adott. Mindezeket a legkeményebb években is
– folytatta beszédét Sulyok Tamás, majd kiemelte, hogy Jókaira olyan emberként tekintettek és tekintenek a mai napig is, akinek művein keresztül a magyar nemzet lelke szólalt meg, és aki hitével, optimizmusával a legreménytelenebbnek tűnő időkben is támaszt nyújtott a reményteleneknek.

– A magyar reményvesztettség idején arról írt, milyen szép és nemes dolog magyarnak lenni, és optimizmusával tartotta a lelket elcsüggedt nemzetében. Szemére is vetették sokan, hogy miért nem a valóságot írja meg. Pedig azt tette, csak úgy, ahogy ő látta, ahogyan akarta látni.
Megmutatta, hogy milyen lehetne a nemzet. Mikre is lehet képes, mit is érhet el. Nem a valóságot hallgatta el, hanem a lehetőségeket tárta föl. Eszményített, mert hazája volt számára eszmény, és annak lakói voltak számára hősök – mondta a köztársasági elnök.
Sulyok Tamás beszédében kiemelte az ideák és jó példák fontosságát, melyekről Jókai akkor is mesélt, mikor az államfő szavaival élve: némaságba rekedt a nemzet. – Őt sosem hagyta el a bizakodás, ha a magyarról volt szó, és ezt a hitet másokra is át tudta sugározni. Számára a nyelv és a történetmesélés volt az igazi fegyver, és ezekkel győzni tudott.
Fél évszázadon keresztül volt nemcsak a legolvasottabb író, hanem a legrajongottabb magyar is
A köztársasági elnök arra is felhívta a figyelmet a csaknem százfős megemlékező tömeg előtt, hogy Jókai életműve messze túlmutatott a szépirodalmon: társadalmi és politikai hatása legalább annyira megkerülhetetlen, mivel nemcsak szépíróként, hanem országgyűlési képviselőként, gondolkodóként és közíróként is fontos eredményeket ért el.

Sulyok Tamás rámutatott, hogy nemcsak nemzedékek sora nőtt fel Jókai művein, hanem tulajdonképpen ő volt az első, akit széles társadalmi rétegek olvastak, és aki megszerettette a magyarok többségével az irodalmat, de kortárs íróink is rengeteget köszönhetnek neki, mivel kikövezte számukra az utat, amelyen mindmáig járhatnak. – Jókai Mór több volt, mint fantasztikus író. Több, mint a legnagyobb magyar irodalmi életmű megalkotója. Annál is több volt, mint egyedülálló kultúraformáló, és több volt, mint a hazájáért áldozatot hozni kész forradalmár, vagy a magyar Országgyűlés tiszteletben álló tagja. Több, mint egyike múltunk nagyjainak:
Jókai Mór mindez volt, de ezeknél mégis több. Igaz magyar. És ebben az igaz magyarban egyszerre volt jelen a tehetség és a fáradhatatlan munkabírás, a forradalmár és a megfontolt politikus, a magyar szabadságért küzdő és a mások szabadságát is egyszerre tisztelő ember.
– fejezte be beszédét Sulyok Tamás.
Jókai az itt nyugvó személyekkel ápolt kapcsolatai révén is ezer szállal kötődik a Fiumei úti Sírkerthez – emelte ki Móczár Gábor, megemlítve mások mellett Blaha Lujzát, akivel szomszédok voltak Balatonfüreden; Ady Endrét, aki Nagyváradon üdvözölte a fiatal feleségével odaérkező idős írót; Laborfalvi Rózát, akivel a forradalom emblematikus szerelmespárja lettek; Kossuth Lajost, akinek temetésén Jókai beszédet mondott; vagy Révay Mórt, aki díszkötetes sorozatban jelentette meg a nagy író műveit.
A bicentenáriumi megemlékezésen főhajtással fejezte ki tiszteletét Jókai Mór síremlékénél és koszorút helyezett el Sulyok Tamás és Móczár Gábor mellett többek között Jókay Károly, az író oldalági leszármazottja, Turi Attila, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság képviselői és Török Petra, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója.