„Jókai-gyűlöletre” lettem szocializálva

Jókait vagy nagyon szeretik, vagy nagyon utálják. Kiss A. Kriszta – akinek kutatási területe Jókai Mór önéletírói kisprózája – mindkét véleménnyel gyakran találkozik. A legmeglepőbb, mint mondja, hogy a vártnál többen szokták mondani, hogy szeretik az író regényeit.
Úgy nőttem fel, hogy ennek éppen az ellenkezőjét hallottam mindenfelől, úgy is fogalmazhatnék, hogy „Jókai-gyűlöletre” lettem szocializálva. Az iskolában a legrémisztőbb kötelezők között szerepeltek a regényei, mielőtt még elérkeztünk volna oda a tananyagban. Emlékszem, nagyon meglepődtem, mennyire tudtam élvezni Az arany embert, hiszen előtte mindenki csak ijesztgetett vele
– fogalmazott lapunknak Kiss A. Kriszta. Véleménye szerint nem a legszerencsésebb időpontban nem a legmegfelelőbb Jókai-szövegekkel találkoznak a diákok, és azt sem lehet letagadni, hogy a mai modern nyelvhasználat és Jókai nyelve igen eltávolodott már egymástól. – Azonban míg egy nagyregényen idő hiányában nem vezethet végig egy tanár, hogy megpróbáljon segíteni a szövegértésben, egy novellán vagy egy kisebb terjedelmű regényen ez könnyen teljesíthető lenne. Ekkor talán nem lenne ennyire megosztó a megítélése – vélekedik a Jókai-kutató.
Kakas Márton csúfot űz Jókaiból
Kiss A. Kriszta szerint érdemes már gyerekkorban megismerkedni Jókai alakjával, pont azért, hogy ne kerüljön az „ijesztő, megközelíthetetlen” kategóriába.
– Ha valaki először a humorával, az olykor esetlen személyiségével találkozik, akivel nagyon könnyű azonosulni, lehet, hogy emlékezni fog erre az élményre 14–18 évesen, és nem az lesz az első gondolata egy regényét a kezébe véve, hogy „csak jussak túl a tájleírásokon”
– mutatott rá a szerző. Könyvében arra törekedett, hogy minél közelebb hozza az olvasókhoz a regényíró személyiségét, humorát. – Az egész könyvön végigível egy különleges kis figura, Kakas Márton kommentárjai, aki csúfot űz Jókai monológjából, folyton belecsacsog az elbeszélésbe és ezáltal dinamikusabbá teszi a szöveget. Ez a karakter Jókai valós alteregója volt, akinek a nevében humoros, parodisztikus szövegeket jelentetett meg. Őt szerettem volna megismertetni az olvasókkal, és „felhasználni” arra, hogy megmutassam, szemtelenül is lehet Jókaihoz állni, nincs kőbe vésve az alakja és az életműve – húzta alá Kiss A. Kriszta.