A szocializmus irodalomtörténészei által megalkotott Jókai-kép
Jókai munkássága máig az irodalmi közélet egyik központi, de megosztó témája, A fiú, aki mindent el akart mesélni című kötet szerzője szerint azért, mert a fent említett „ijesztő kötelező” Jókai mellett az „elavult, túl romantikus” Jókai-kép – amelyet a szocializmus irodalomtörténészei alkottak meg – is él még. Mint mondta, ez csak az utóbbi egy-két évtizedben kezdett el felbomlani, mióta számos kutató azon dolgozik – modern szövegelemzésekkel, médiakutatásokkal –, hogy megmutassa, mennyire komplex volt a szövegvilága, s hány olyan műve van, amelyek nagy esztétikai értéket képviselnek, valamint azt, személye és munkássága milyen médiatörténeti mérföldkövet jelentett a saját korában.
A Jókait körülvevő sztereotípiákkal kapcsolatban Kiss A. Kriszta így fogalmazott:
– Van még egy állandó klisé, amit meg szoktam említeni a szerzővel kapcsolatban: nem is magyarul ír, a fele latinul/németül van, mégis hogyan érthetném meg? Erre mindig azt szoktam válaszolni, hogy egyrészt nem muszáj mindent maradéktalanul megérteni, másrészt, ha az ember tud egy picit angolul, sok latin és germán kifejezést kikövetkeztet.
A legfontosabb, hogy az esetek nagy százalékában az idegen kifejezések nem öncélúak: vagy egy karaktert jellemeznek (pl. kiparodizálnak egy tudálékos kisnemest, papot), vagy azt próbálják éreztetni az olvasóval, hogy egy dialógusban, akihez éppen szólnak ezek a mondatok, az sem pontosan érti, miről van szó.
Persze ez nem mindig igaz, hiszen annak idején a szépirodalmat fogyasztók sokkal több nyelven olvastak, mint mi manapság. Mégis fontosnak tartom, hogy ez nem kellene annyira rémisztő legyen a mai olvasók számára, hogy egyből letegye a könyvet – fogalmazott a Jókai-kutató.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!