Föltámadott a tenger (1953)
A Nádasdy Kálmán, Ranódy László és Szemes Mihály rendezésében készült film a Rákosi-korszak állami filmgyártásának egyik legambiciózusabb vállalkozásaként nem kerülhette el a politikai célzatú torzításokat. A Föltámadott a tenger egyszerre volt propagandaeszköz és látványos történelmi eposz, ám mégis: ha lehántjuk róla a korszak ideológiai mázát, a film mélyebb rétegeiben mégis ott rejlik a szabadságvágy, a ’48-as eszmény és a hazaszeretet motívuma.
A film alapját Illyés Gyula Két férfi című novellája adta, amely Bem és Petőfi kapcsolatát állította középpontba, a korszak ideológiai elvárásainak megfelelve, így a heroizált történelmi tabló kommunista ideológia előképeként igyekezett bemutatni a szabadságharcot. A történelmi hűséget felülíró osztályharcos értelmezés miatt a film leegyszerűsített képet fest a korszak eseményeiről, amit a marxista történelemszemlélet szolgálatába állít, a látványvilág és a színészi játék magas színvonala mégis élvezhető filmmé teszi a Feltámadott a tengert a mai napig.
A kőszívű ember fiai (1965)
Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációja monumentális díszletekkel, látványos csatajelenetekkel és erőteljes színészi alakításokkal (pl. Major Tamás, Páger Antal, Bessenyei Ferenc, Tordy Géza, Básti Lajos) már az 1960-as évek történelmi filmes szuperprodukciója volt. A Baradlay testvérek sorsa és választásai – az osztrákpárti Ödön, a szabadságharc mellett kiálló Richárd és a megtorlás áldozatává váló Jenő – tükrözik azokat a politikai dilemmákat, amelyek a szabadságharc idején és ‘56 után egyaránt aktuálisak voltak.
A film a látványra és a cselekményre összpontosít, a lélektani mélység némileg háttérbe szorul, ennek ellenére Jókai romantikus és realista univerzuma remekül életre kel a vásznon, és a film egy erőteljes, erős érzelmi töltettel rendelkező történelmi eposzként máig élénken él a közönség emlékezetében.
Petőfi '73 (1973)
Kardos Ferenc kísérleti filmje Petőfi életének eseményeit korabeli diákok szemszögéből, a forradalmi passiójáték keretében jeleníti meg. A film a költő születésének 150. évfordulója alkalmából készült, és a diáktüntetéseket idézve újraértelmezi Petőfi forradalmiságát, miközben a diákok saját politikai és társadalmi helyzetüket vizsgálják. Ez az egyszerre játékos, önreflektív és kritikus szemlélet a Föltámadott a tenger statikus és ideológiailag egységes történelemképének teljes ellentéte.
A film formailag a francia új hullám jegyeit viseli, ahogy a különböző idő- és valóságsíkokkal játszva újraalkotja a történelmi eseményeket, miközben a jelen politikai helyzetére való reflexióként is működik. Kardos műve egyfajta színházi, happeninges formában kínált lehetőséget a kritikus gondolkodásra és a forradalmi eszmék újraértelmezésére, illetve kínál a mai napig is.
80 huszár (1978)
Sára Sándor 80 huszár című filmje a Lenkey-huszárszázad szabadságharc utáni hazatérését dolgozza fel. A történet a lengyelországi császári seregben állomásozó magyar huszárokról szól, akik elhagyják állomáshelyüket, hogy csatlakozzanak a szabadságharchoz. A film nemcsak a hazaszeretet és honvágy megélését mutatja be művészi pontossággal, hanem a katonák lelki és fizikai megpróbáltatásait is.
Sára Sándor célja nem a dicső történelmi események bemutatása, hanem a háborúval és a meneküléssel járó fájdalmas, szenvedéssel teli tapasztalatok hiteles ábrázolása. A film egyik legfontosabb eleme a természet szerepe: a szép, de kegyetlen táj ugyanolyan központi szereplővé válik, mint a huszárok, és folyamatosan érzékelteti a történet kilátástalanságát. A film elhatárolódik a romantikus idealizmustól, nem glorifikálja a hazatérést, hanem a katonák döntéseit és azok következményeit ábrázolja realisztikus módon.
Klapka Légió (1983)
A Klapka Légió története 1866-ban, a porosz–olasz–osztrák háború idején játszódik, közvetlenül az 1867-es kiegyezés előtt, amelyhez nagymértékben hozzájárult a légió története is. Az új konfliktus ismét felélesztette Magyarország felszabadításának lehetőségét, ezért Klapka György tábornok Bismarck porosz kancellár támogatásával magyar emigránsokból, lengyel katonákból és porosz dezertőrökből álló, 1500 fős sereggel próbálta visszafoglalni Komárom várát. Miklós Hajdufy 1983-ban dolgozta fel a történetet egy tévéfilm formájában, amely – akárcsak a korszak tévéfilmjeinek jelentős része – szinte teljesen feledésbe merült. Pedig rendkívül érdekes témákat feszeget, a film kulcsjelenetében például egy rendkívül áthallásos mondat hangzik el Törőcsik Maritól:
Értse meg, hogy az élni akarás a legtermészetesebb vágy ezen a világon. Mit vetnek maguk ennek a nemzetnek a szemére?
Ez nyilvánvalóan legalább annyira a késő Kádár-korra vonatkozik, mint a monarchia idejére – és olyan univerzális megállapításokat tartalmaz, amelyeket akár a jelenre is vonatkoztathatunk. A film többi része is tele van erősen áthallásos megállapításokkal, például hogy könnyű a külföldi emigrációból megmondani, hogyan kellene élni, ha az ember nem tapasztalja meg a különböző rendszerek hétköznapjait a saját bőrén.
Szirmok, virágok, koszorúk (1984)
Lugossy László Szirmok, virágok, koszorúk (1984) című filmje a szabadságharc utáni megtorlásokat és a passzív rezisztenciát dolgozza fel, de az egész filmet átható letargia révén a listánkon szereplő filmek közül ez szól a legdirektebben ’56-ról. Majláth Ferenc huszárfőhadnagy (Cserhalmi György) nem hajlandó együttműködni az osztrák hatalommal, amit családja letartóztatása és saját elmegyógyintézeti elhelyezése követ. A film a megalkuvás és elvhűség kérdéseit vizsgálja, miközben a főhős tragédiáján keresztül az 1956-os forradalom és a szabadságharc utóhatásait is érzékelteti.
A film költői képeiben egyszerre jelenik meg a depresszió és a főhős belső vívódása, amelyek jól tükrözik a Kádár-korszak erkölcsi dilemmáit is. Lugossy filmje nemcsak történelmi feldolgozás, hanem a személyes integritás és a megalkuvás morális kérdéseinek mélyebb vizsgálata is. A film Ezüst Medve díjat nyert a Berlinalén, emellett Stanley Kubrick is rajongott érte.
Guerilla (2019)
Kárpáti György filmje a szabadságharc utáni, világosi fegyverletételt követő időszakot ábrázolja, amikor még sokan nem tudják, hogy a forradalom elbukott. Barnabás korábban megszökött a sorozás elől, ezúttal a vereség után csatlakozik a gerillákhoz. Bár bűntudattól hajtva próbálja megtalálni és hazavinni öccsét, egy hazugság következményeként besorozzák, így maradnia kell a háború utolsó harcaiban, miközben beleszeret öccse volt szerelmébe is, ami komoly döntések elé állítja.
A film azoknak a kisembereknek, egyéni sorsoknak a történetét mutatja be, akik már nem a dicsőségre, hanem a túlélésre összpontosítanak. Kárpáti filmje elveti a romantikus múltszemléletet, és inkább a szikár, minimalista képi stílust, valamint a lélektani ábrázolást helyezi előtérbe. Ezáltal a Guerilla távol áll a hagyományos történelmi filmek eszményítő képeitől, legfőbb erénye a realista ábrázolásra való törekvés, amivel remekül megragadja ezt a bizonytalan, kaotikus helyzetet.
