Föltámadott a tenger (1953)
A Nádasdy Kálmán, Ranódy László és Szemes Mihály rendezésében készült film a Rákosi-korszak állami filmgyártásának egyik legambiciózusabb vállalkozásaként nem kerülhette el a politikai célzatú torzításokat. A Föltámadott a tenger egyszerre volt propagandaeszköz és látványos történelmi eposz, ám mégis: ha lehántjuk róla a korszak ideológiai mázát, a film mélyebb rétegeiben mégis ott rejlik a szabadságvágy, a ’48-as eszmény és a hazaszeretet motívuma.
A film alapját Illyés Gyula Két férfi című novellája adta, amely Bem és Petőfi kapcsolatát állította középpontba, a korszak ideológiai elvárásainak megfelelve, így a heroizált történelmi tabló kommunista ideológia előképeként igyekezett bemutatni a szabadságharcot. A történelmi hűséget felülíró osztályharcos értelmezés miatt a film leegyszerűsített képet fest a korszak eseményeiről, amit a marxista történelemszemlélet szolgálatába állít, a látványvilág és a színészi játék magas színvonala mégis élvezhető filmmé teszi a Feltámadott a tengert a mai napig.
A kőszívű ember fiai (1965)
Várkonyi Zoltán Jókai-adaptációja monumentális díszletekkel, látványos csatajelenetekkel és erőteljes színészi alakításokkal (pl. Major Tamás, Páger Antal, Bessenyei Ferenc, Tordy Géza, Básti Lajos) már az 1960-as évek történelmi filmes szuperprodukciója volt. A Baradlay testvérek sorsa és választásai – az osztrákpárti Ödön, a szabadságharc mellett kiálló Richárd és a megtorlás áldozatává váló Jenő – tükrözik azokat a politikai dilemmákat, amelyek a szabadságharc idején és ‘56 után egyaránt aktuálisak voltak.
A film a látványra és a cselekményre összpontosít, a lélektani mélység némileg háttérbe szorul, ennek ellenére Jókai romantikus és realista univerzuma remekül életre kel a vásznon, és a film egy erőteljes, erős érzelmi töltettel rendelkező történelmi eposzként máig élénken él a közönség emlékezetében.
Petőfi '73 (1973)
Kardos Ferenc kísérleti filmje Petőfi életének eseményeit korabeli diákok szemszögéből, a forradalmi passiójáték keretében jeleníti meg. A film a költő születésének 150. évfordulója alkalmából készült, és a diáktüntetéseket idézve újraértelmezi Petőfi forradalmiságát, miközben a diákok saját politikai és társadalmi helyzetüket vizsgálják. Ez az egyszerre játékos, önreflektív és kritikus szemlélet a Föltámadott a tenger statikus és ideológiailag egységes történelemképének teljes ellentéte.