– Korábban beszélt lapunknak arról, hogy voltaképpen a Rahmanyinov iránti rajongásának az eredménye az Orosz Zenei Fesztivál, amelyet azért indított el, hogy az orosz komolyzenét megismertesse a szélesebb közönséggel. Megvalósult a célkitűzése?

Az Orosz Zenei Fesztivál programjában kevésbé ismert zeneszerzők művei is elhangzanak
– Azt gondolom, hogy teljes mértékben, és ennek több aspektusát is meg lehet említeni. Hetedik alkalommal rendezzük meg az Orosz Zenei Fesztivált, ami önmagában szép szám egy fesztivál életében, arról nem beszélve, hogy volt két keserves éve a kultúrának a Covid alatt. Koncertjeink évről évre telt házasak és olyan helyszíneken tudtunk hangversenyeket rendezni, mint a Szent István-bazilika, a Zeneakadémia Nagyterme, a Pesti Vigadó, a Debreceni Kölcsey Központ, az Orosz Kulturális Központ, a Tihanyi bencés apátság és a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom, hogy csak párat említsek. Külön öröm számomra, hogy olyan szerzők műveit is műsorra tűzhettem, mint Szkrjabin, Glinka vagy Medtner, akiknek az alkotásait kevésbé ismeri az itthoni publikum.
A telt házas koncertek visszajelzések számunkra, hogy az emberek megbíznak a fesztiválban, annak színvonalában és mernek kevésbé ismeret szerzőkre is beülni.
– Mi vonzza a fesztiválszervezésben?
– A legjobb része a szervezésnek minden évben a műsor és a tematika összeállítása. Ilyenkor kicsit elmerülök a kifogyhatatlan orosz művekben, inspirációt keresek, életrajzokat olvasok, zenetörténeti összefüggéseket, érdekességeket kutatok, vagy egy-egy fontosabb évfordulóra koncentrálok. Bízom benne, hogy egyszer olyan szerzőket is műsorra tudok majd tűzni, mint például Arensky, Bortkiewicz vagy Kapusztyin.
– Az orosz zenei hagyomány ápolását miért tartja fontosnak?
– Nem úgy tekintek erre, mint hagyományápolás. Lelkes oroszzene-rajongó vagyok, valami megmagyarázhatatlan ok miatt ebben érzem magam a leginkább otthonosan és megpróbálom ezt mások felé is közvetíteni.
Szerencsém van, hogy zongorista vagyok, mert megszámlálhatatlan mű áll a rendelkezésemre nemcsak a szóló zongorairodalomból, de kamaraművek és zongoraversenyek is. Tényleg kifogyhatatlan kincsesbánya.
– Az idei Orosz Zenei Fesztivál hívószava a „barátságok”, mely által betekintést nyerhetünk a nagy orosz zeneszerzők életének személyes oldalaiba és inspirációjuk forrásaiba. Kiknek a „barátsága” áll a fókuszban?