– Korábban beszélt lapunknak arról, hogy voltaképpen a Rahmanyinov iránti rajongásának az eredménye az Orosz Zenei Fesztivál, amelyet azért indított el, hogy az orosz komolyzenét megismertesse a szélesebb közönséggel. Megvalósult a célkitűzése?
Az Orosz Zenei Fesztivál programjában kevésbé ismert zeneszerzők művei is elhangzanak
– Azt gondolom, hogy teljes mértékben, és ennek több aspektusát is meg lehet említeni. Hetedik alkalommal rendezzük meg az Orosz Zenei Fesztivált, ami önmagában szép szám egy fesztivál életében, arról nem beszélve, hogy volt két keserves éve a kultúrának a Covid alatt. Koncertjeink évről évre telt házasak és olyan helyszíneken tudtunk hangversenyeket rendezni, mint a Szent István-bazilika, a Zeneakadémia Nagyterme, a Pesti Vigadó, a Debreceni Kölcsey Központ, az Orosz Kulturális Központ, a Tihanyi bencés apátság és a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom, hogy csak párat említsek. Külön öröm számomra, hogy olyan szerzők műveit is műsorra tűzhettem, mint Szkrjabin, Glinka vagy Medtner, akiknek az alkotásait kevésbé ismeri az itthoni publikum.
A telt házas koncertek visszajelzések számunkra, hogy az emberek megbíznak a fesztiválban, annak színvonalában és mernek kevésbé ismeret szerzőkre is beülni.
– Mi vonzza a fesztiválszervezésben?
– A legjobb része a szervezésnek minden évben a műsor és a tematika összeállítása. Ilyenkor kicsit elmerülök a kifogyhatatlan orosz művekben, inspirációt keresek, életrajzokat olvasok, zenetörténeti összefüggéseket, érdekességeket kutatok, vagy egy-egy fontosabb évfordulóra koncentrálok. Bízom benne, hogy egyszer olyan szerzőket is műsorra tudok majd tűzni, mint például Arensky, Bortkiewicz vagy Kapusztyin.
– Az orosz zenei hagyomány ápolását miért tartja fontosnak?
– Nem úgy tekintek erre, mint hagyományápolás. Lelkes oroszzene-rajongó vagyok, valami megmagyarázhatatlan ok miatt ebben érzem magam a leginkább otthonosan és megpróbálom ezt mások felé is közvetíteni.
Szerencsém van, hogy zongorista vagyok, mert megszámlálhatatlan mű áll a rendelkezésemre nemcsak a szóló zongorairodalomból, de kamaraművek és zongoraversenyek is. Tényleg kifogyhatatlan kincsesbánya.
– Az idei Orosz Zenei Fesztivál hívószava a „barátságok”, mely által betekintést nyerhetünk a nagy orosz zeneszerzők életének személyes oldalaiba és inspirációjuk forrásaiba. Kiknek a „barátsága” áll a fókuszban?
– Négy tematikus koncerttel készülünk: Rahmanyinov és Medtner őszinte barátsága lesz terítéken egy kamarakoncerten, Csajkovszkij és Saint-Saens kapcsolatát mutatjuk be a négykezes koncertünk. Izgalmas téma a századforduló utáni párizsi szcéna bemutatása Sztravinszkij, Ravel és Debussy kapcsolatán keresztül, illetve nem lehet megkerülni az orosz ötöket, akik Csajkovszkijjal álltak sokáig hadilábon. Anekdotákon, feljegyzéseken, levelezéseken keresztül is elmeséljük ezeket a kapcsolatokat.
– Ezek a „barátságok” nem csak személyes szinten voltak jelentősek, hanem gyakran az egyetemes zenei stílusok, technikák fejlődésére is hatással voltak. Mi volt a legmeglepőbb felfedezése?
– Igazából nem is meglepetés az, hogy hatottak egymásra a szerzők. Ahogy nézem a kottákat és olvasom a történeteiket, nem tudom nem látni a zenei összefüggéseket Saint-Saens és Csajkovszkij művei között. Sztravinszkij együtt dolgozott Ravellel és Debussyvel, beszélgettek – vagy épp vitatkoztak – más zeneszerzőkről, együtt jártak ősbemutatókra és ellestek hangszerelési fogásokat. Debussynek például az a zeneszerzői fogása, hogy egy oda nem illő dallamot vagy harmóniaszakaszt illeszt be, ami totálisan eltér az addigiaktól, ez megfigyelhető Sztravinszkijnál is.
De a leveleiket is elképesztően élvezetes olvasni, hogy milyen érdekek működtek a háttérben, illetve milyen hiúk voltak a komponisták. Igazán kevesen vállalták fel a véleményüket szemtől szemben, de másnak írt levelükben kevés szerzőről nyilatkoznak elismerően. Hiába na, ők is emberek voltak!
– Ahogy már megszokhattuk, idén is három városban lesz jelen a fesztivál: Budapesten, Debrecenben és Tihanyban. Kiemelne néhány izgalmas programot?
– Kíváncsian várom a Romanicsev duó koncertjét, akik balalajkán és zongorán fognak orosz népzenét játszani. Minden bizonnyal nagy élmény lesz Mészáros Zsolt Máté orgonaátiratában az Egy kiállítás képei, hiszen úgy van megírva az eredeti kompozíció, hogy szinte kívánja az olyan hangszínkavalkádot, amire az orgona képes. Emellett megemlíteném a Rahmanyinov-Medtner koncertet, amin az egyik kedvenc Rahmanyinov-művemet, a cselló-zongora szonátát fogom előadni Baranyai Barnabással, illetve Balogh Ádám zongoraművész az itthon nem igazán ismert Medtnertől szóló darabokat játszik majd.
– Érdekes, hogy Csajkovszkij két híres balettjéből, A hattyúk tavából és A diótörőből is elhangzik majd egy-egy részlet Mészáros Zsolt Máté orgonaművész előadásában, aki visszatérő vendége a fesztiválnak. Miért épp orgonán csendülnek fel ezek a művek?
– Nem csak orgonán, de négykezes verzióban is elhangzanak részletek Csajkovszkij balettjeiből, Rahmanyinov és Debussy is írt ilyeneket. Az orgonára Zsolt készítette az átiratot, amit már előadott korábban is a fesztiválon és akkora sikere lett az interneten, hogy több nemzetközi koncertmeghívást is kapott emiatt. Az Egy kiállítás képeit pedig már említettem korábban: ha van hangszer, amelyik nyomába eredhet Ravel zseniális zenekari átiratának, akkor az az orgona.
Sajnos az orosz orgonarepertoár meglehetősen szegényes, így kicsit abba is bepillantást nyerhetünk, hogy milyen lett volna, ha Csajkovszkij vagy Muszorgszkij orgonára is komponál.
– Ha kitekintünk a zongoraművészi karrierjére, láthatjuk, hogy rendszeresen fellép Németországban és Franciaországban is. Mit tapasztalt kint és hogyan tervezi a jövőt?
– Egy zenész életében az egyik legjobb dolog az, ha megadatik, hogy utazhat a világban. Én nagyon szerencsésnek érzem magam, mert szinte egész Európát bejártam. Érdekes a különböző országok eltérő közönsége, Portugáliában például egy lassú barokk tétellel kezdődött egy koncert, ami után azonnal vastaps tört ki, az ilyesmi nem igazán megszokott három perccel a koncert kezdése után. Nagyon lelkes volt a közönség, ami természetesen mindig jót tesz a művésznek is.
Felejthetetlen élmény volt az is, amikor az amszterdami Concertgebouwban vagy a hamburgi Elbphilharmonieban játszhattam, ahol tényleg világsztárok adják egymásnak a kilincset.
Amerikában és Ázsiában még nem koncerteztem – bár New Yorkban és Japánban már voltam versenyen –, remélem ezekre a helyekre is eljutok.
