Petőfi Sándor regényét 1846-ban, szülei szalkszentmártoni fogadójában írta az 1845-ben elszenvedett csalódásainak hatása alatt. A történeten érződik a Petőfi által fordított külföldi romantikus művek lenyomata is. A téma általános emberi kérdések körül forog: barátság, hűség, szerelem. A darab kezdetben bővelkedik humoros részletekben, táncos jelenetekben, amelyben megismerjük a szereplőket és felfedezhetjük a falusi élet sajátosságait. Később azonban egyre erősödnek benne a komor színek. A mű világa a XIX. század elejének romantikus környezete, ahol a párbajtól kezdve az éjszakai temetői jeleneten át a kártyán nyert vagyonig előfordul minden.
Petőfi egyetlen regénye színpadon
Megismerjük a fiatal Andorlaki Mátét, aki szerelmes Rózába, de házasságát megakadályozza a barátjából vetélytárssá lett gazdag Ternyei Boldizsár. A két ifjú egymás iránti ádáz gyűlölete a fiaiknál is folytatódik, az unokát is érintve generációkon keresztül zajlik a harc.
A darab sajátos időutazás a XIX. és a XXI. század között. Pataki András a mozi vizualitását hívta segítségül, az előadást átszövik a filmes hatások. Kamerák és vetítés segítségével lépünk a szereplőkkel együtt vissza és előre az időben. A két főhős, Andorlaki Máté (Papp Attila) és Ternyei Boldizsár (Kazári András) a gyűlölet és a bosszú megszállottjai. Mindkét színész figuráját áthatja az engesztelhetetlen gyűlölet, ami fűti a riválisokat.
A két női főszereplő sorsát, a Bettit megformáló Bátyai Éva és a Rózát alakító Oláh Tánia Andrea remek játékában kísérjük végig a boldog szerelem örömétől a tragédiáig. Mellettük sorakoznak fel a történet mellékszereplői, érzékletesen megidézve a kort. Különleges szerepe van a kártyának a műben és az Utazó úrnak, Farkas Tamás hiteles alakításában, amelyben akár a kísértő ördög játszmája is felfedezhető.
Pataki András rendező nyilatkozta korábban, hogy a mű jó értelemben vett ponyvaregény, szórakoztató, fordulatos és borzongató is egyben, nem véletlenül került a színlapra a zenés thriller megjelölés.
Petőfi művének ugyanakkor kétségtelenül van irodalmi értéke, amely a mában is izgalmas felfedezésre csábítja az olvasót, a nézőt. Van értékes üzenete is számunkra, s ez nem más, mint az értelmetlen bosszú és a haragtartás kritikája. A jó és a rossz küzdelme adja a történet drámaiságát, s ez teremtett alapot ahhoz is, hogy színpadra ültessük
– tette hozzá Pataki András.A színpadi változat több elemében is különleges. A látvány Hatvani Balázs munkája, a fénytervező Madarász János. A korhű jelmezeket Vesztergombi Anikó tervezte. A zenei munkatárs Fernbauer Péter. A sokszor komor és súlyos jeleneteket Szarka Gyula zenéje oldja. A zeneszerző lapunknak elmondta, hogy sokféle hangulat váltakozik a műben, amit nagy kihívás volt zenében megjeleníteni.
Úgy gondolom, a Petőfi-rajongóknak igazi csemege ez a darab, hiszen megismerhetik általa a költőnek ezt az oldalát is
– fogalmazott Szarka Gyula, aki szerint Petőfi fiatalos lendülettel egy igazi krimit írt. – Nagyon izgalmas lett Katona Imre forgatókönyve és Pataki András elképzelése. Rám bízták a zenei hangulatot.
A darab tele van szenvedéllyel, szerelemmel és gyűlölettel, de a fináléban megjelenik a feloldozás. Megfogalmazódik a műben, hogy nem járható út, ha valaki a bosszúért él, csak a halált idézi meg.
– A zenéért vagyok felelős, amiben sok esetben benne van a népzenei hangulat. Valamikor több népzenei gyűjtésben is részt vettem, ami mély nyomot hagyott bennem. Nagyon szeretem a reneszánsz zenét is, ami szintén felismerhető a darabban. A szituációkhoz alakítom a zenét, ahogy a cselekmény és a hangulat megköveteli. A zene ennek van alárendelve, így születik, hogy mindezt felerősítsük, fokozzuk általa. A zeneszerzőnek ez a dolga – tette hozzá.
Az Újszínház tizennégy év feletti nézőknek ajánlja az előadást, ami áprilisban több alkalommal is megtekinthető.
