A kígyómarás következménye egy család életében

Szabó Magda első színművét, a Kígyómarást mutatták be hétvégén az Újszínházban. A darab az írónő 1960-ban megjelent, Disznótor című regényéből általa készített színpadi adaptáció, amelyet az Újszínház és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójában láthatott a közönség. A családi feszültségekkel és viszályokkal teli történet – egyszerre krimi, egy XX. századi nagy utazás és egy megrázó családregény – három idősíkban játszódik. A szereplők lelkében eltemetett titkok, a megrázó fordulatok Szabó Magda zseniális történetmesélésében, a kiváló rendezés és színészi játék örökre szívünkbe lopja ezt az előadást.

Tóth János( Beszterczey Attila)) és testvére Sára (Liszi Melinda). Fotó: PILU-FOTO

Paula (Oláh Tánia Andrea) és Gábor (Papp Attila) (Fotó: Kohari Dominika)

Kiemelkedő színészi játékokat láthattunk. A Jászai Mari-díjas Pásztor Edina remekelt az édesanya szerepében, hiteles alakítása megrendítő. A Tóth Jánost megformáló Beszterczey Attila ízes hajdúsági beszédével, a lelkében dúló viharok megjelenítésével emelkedik ki. Oláh Tánia Andrea kiválóan alakítja a gőgös, csak magával törődő nőt.

A színmű első és utolsó jelenete ugyanaz, így keretbe foglalva a történetet. Ezáltal megismerjük a történet végkimenetelét, de a miértek csak a darab végére válnak világossá. A különböző korokat jól érzékeltetik a ruhákban és a kellékekben. A darab sajátossága, hogy a megváltoztathatatlan sorstragédia kimenetelét szakrális síkra helyezik egy 1955 karácsonya előtt titokban zajló betlehemezéssel. Ez a motívum visszatér a jelenetváltásoknál is. 

Pataki András szerint nagyon fontos, hogy a történelmi helyzeteket mindig a család perspektívájából láthatjuk. Mint mondta, ebben sok magyar család magára ismerhet, hiszen hasonló történeteket hallhattunk szüleinktől, nagyszüleinktől a XX. századból. A rendező olvasatában dramaturgiai kiemelést kap a megbocsátás motívuma, amely egy egyetemesebb, tágabb értelmezést is lehetővé tesz.