A kígyómarás következménye egy család életében

Szabó Magda első színművét, a Kígyómarást mutatták be hétvégén az Újszínházban. A darab az írónő 1960-ban megjelent, Disznótor című regényéből általa készített színpadi adaptáció, amelyet az Újszínház és a Békéscsabai Jókai Színház koprodukciójában láthatott a közönség. A családi feszültségekkel és viszályokkal teli történet – egyszerre krimi, egy XX. századi nagy utazás és egy megrázó családregény – három idősíkban játszódik. A szereplők lelkében eltemetett titkok, a megrázó fordulatok Szabó Magda zseniális történetmesélésében, a kiváló rendezés és színészi játék örökre szívünkbe lopja ezt az előadást.

2025. 01. 20. 5:35

A Kígyómarás című darab egy családtörténeten keresztül a XX. század keresztmetszetét adja: 1929-ben, 1943-ban és 1955-ben játszódik. Bár a politikai berendezkedés mindhárom korszakban különböző volt, közös a válság, a pénzhiány, a megmaradásért folytatott küzdelem. A történet középpontjában egy família áll, leginkább annak egyik férfi tagja, Tóth János tanító (Beszterczey Attila). A mű az írónő eredeti szándéka szerint – ahogy ő maga vallja – „rekviem anyám meggyötört gyermekkoráért, azért a Jablonczay Lenkéért, akinek úgy, olyan körülmények között kellett felnőnie, hogy minden hajlama szerinti, szabadba vivő útját elállta valaki, s akinek minden későbbi kudarcáért, elporlott lehetőségéért az a meggyilkolt gyermekkor a felelős”.

A Kígyómarás szimbóluma

Pataki András rendező szerint a regény szereplőinek és a belőle készült dráma alakjainak sorsában többszörösen is felerősödik az anyai lehetőségek töredékessége, be nem teljesülése. Az édesanya (Pásztor Edina) a Tóth testvérek, Sándor (Katkó Ferenc) és Sára (Liszi Melinda) áldozata, akik János taníttatása miatt nem élhetik a saját életüket, de ott sejlik Tóth János tragédiájában is.

Ő látszólag mindent elér: kiemelkedik a több évszázados hagyománnyal rendelkező kétkezi szappanfőző családból, tanult ember, értelmiségi lesz, megkapja a vágyott nőt – mégis ez a kiemelkedés okozza a vesztét is. A tanító hosszú évekig nem állhatott szóba édesanyjával és családjával, mivel felesége, az egykori nagybirtokos Kémery Paula (Oláh Tánia Andrea) eltiltotta a férjét és a gyermekét is tőlük. Az életmódot és osztályt váltó tanító keserves árat fizet az emelkedéséért a társadalmi ranglétrán.

A történet vége felé derül ki számunkra, hogy mindez Jánosnak milyen kegyetlen lemondásokkal járt, s hogy lelkileg teljesen megtörte. Kínjaihoz csak hozzátesz a mindig változó politika, mely időről időre szintén felkavarja életét. A „kígyómarás” az asszony alattomos mesterkedéseinek szimbóluma, amely megmérgezi az egész család életét. Emögött ott vibrál egy évtizedeken át tartó szerelmi háromszög kapcsolat János, Paula és Gábor (Papp Attila) között. Azért válik számunkra különösen ellenszenvessé Paula alakja, mert az első perctől kezdve érzelem nélkül áldozza fel férjét, hiszen nem lehet az övé az a másik, akit szeret. Mindvégig érezteti férjével azt is, hogy büszke a származására, a köztük lévő társadalmi különbségekre.

Kiemelkedő színészi játékokat láthattunk. A Jászai Mari-díjas Pásztor Edina remekelt az édesanya szerepében, hiteles alakítása megrendítő. A Tóth Jánost megformáló Beszterczey Attila ízes hajdúsági beszédével, a lelkében dúló viharok megjelenítésével emelkedik ki. Oláh Tánia Andrea kiválóan alakítja a gőgös, csak magával törődő nőt.

A színmű első és utolsó jelenete ugyanaz, így keretbe foglalva a történetet. Ezáltal megismerjük a történet végkimenetelét, de a miértek csak a darab végére válnak világossá. A különböző korokat jól érzékeltetik a ruhákban és a kellékekben. A darab sajátossága, hogy a megváltoztathatatlan sorstragédia kimenetelét szakrális síkra helyezik egy 1955 karácsonya előtt titokban zajló betlehemezéssel. Ez a motívum visszatér a jelenetváltásoknál is.

Pataki András szerint nagyon fontos, hogy a történelmi helyzeteket mindig a család perspektívájából láthatjuk. Mint mondta, ebben sok magyar család magára ismerhet, hiszen hasonló történeteket hallhattunk szüleinktől, nagyszüleinktől a XX. századból. A rendező olvasatában dramaturgiai kiemelést kap a megbocsátás motívuma, amely egy egyetemesebb, tágabb értelmezést is lehetővé tesz.