Nehéz megszólalni az Újszínház Caligula helytartója című darabjának megtekintése után. Pataki András rendezése egyszerre elgondolkodtató, felemelő, kétségbeejtő, heroikus, mégis sodró lendületű. Nem véletlenül írta a színház ajánlójában: „Székely János drámájának fojtogató a levegője. Helyesebben az izgalom és az abszurditás felkorbácsolta légszomja fojtogat. Tulajdonképpen pszichológiai hadviselésről van szó, amilyet mindennapi játszmáink vagy európai létünk során vívunk. Egy népet rengeteg módon le lehet igázni, meg lehet szégyeníteni és lehetetlenné lehet tenni. A császár a legszentebb, legérzékenyebb ponton támadja, a hit és a törvények eltiprásán keresztül talál rajta fogást. Így egy teljes kultúrát vesz támadás alá és igyekszik azt elpusztítani. Vajon sikerül neki? Ókori példázat, mai perspektívából.”
A Caligula helytartója című dráma jelentősége
Székely János drámáinak meghatározó eleme a vita, ahogyan ebben a darabjában is. A történet időszámítás szerint 39 és 41 között játszódik Júdeában. Petronius (Szélyes Ferenc), Jeruzsálem római helytartója a császár, Caligula parancsára arra kötelezné a zsidóságot, hogy a zsinagógába helyezzék az uralkodó szobrát, ám ennek Barakiás (Győrffy András), a zsidó főpap ellenáll.
Petronius méltó ellenfélre lel személyében, aki vitapartnereként lehetetlen morális helyzetbe hozza a rómait: egy nemzetet megsemmisíteni egy szobor miatt? A főpap hangsúlyozza, hogy a zsidó nép számára elképzelhetetlen, sőt lehetetlen, hogy a szobor bekerüljön a templomba. Ha mégis megteszik, a templom megszűnik számukra templomnak lenni, hiszen az Úr akkor onnét kiköltözik. Székely János drámájában azt vizsgálja, hogyan működik az ember embersége, akár a hatalmat gyakorolja, akár ki van szolgáltatva a hatalomnak. Hogy tud Petronius egyszerre hűséges lenni császárához és lojális az alattvalókhoz?
Kiváló színészi alakításokat láthatunk, Szélyes Ferenc, Szakács Tibor, Tóth János Gergely, Papp Attila, Incze József, Győrffy András és Kárp György teszik feledhetetlenné az Újszínház legújabb produkcióját.
Székely János drámáit sokan kevéssé tartják színpadszerűnek, a szerző maga is könyvdrámákként hivatkozott rájuk. A könyvdrámák menetét az eszmék konfliktusa, küzdelme adja, nem pedig a cselekvésé, hiányoznak belőlük a jelenetekben, poénokban, várható színi hatásokban gondolkodó színműírói fogások. A Caligula helytartója Székely János történelmi drámái közé tartozik amelyek parabolák, példázatok.
A hetvenes évek erdélyi szerzői saját koruk problémáit – a kisebbségi létet, a diktatúrát – vetítették történelmi távlatba, de a példázatosság arra is lehetőséget ad, hogy minden kor a saját maga számára tegye aktuálissá a szöveget.
