Szabó Gábor magyar jazzmuzsikus hivatkozási alap számos világhíresség számára. Az első volt azon hazai dalszerző gitárosok közül, akik nemzetközileg elismertek lettek, akit ma is számon tartanak. Mégis, valahogyan a nagyközönségtől távolabbra szorult, amiben szerepet játszhatott visszahúzódó alkata is, ő volt az igazi meg nem értett zseni. Ettől függetlenül sokak szerint
ha egy művész megfestené a jazz leghíresebb magyar muzsikusainak portréját, biztosan Szabó Gábort választaná első számú modelljeként.
A gitár Nurejevje
Szabót a nyugati sajtó sokáig a „gitár Nurejevjének” is nevezte, mert a zseniális balettművészhez hasonlóan a szabadságot kereste, amikor elmenekült a kommunista keleti blokkból. Bár kevésbé látványosan tette ezt, mint Nurejev, nem a kamerák kereszttüzében szakította ki a karjait egy repülőtéren a pribékek markából.
Húszévesen, 1956-ban döntött úgy, hogy dobbant, vagyis vonatra száll, és addig utazik, míg egyszer csak el nem jut a tengerentúlra.
Oda, ahol a nagy példaképek játsszák a jazzt, azok, akiknek a számait addig csak tiltott rádióadókon hallhatta vagy nehezen beszerezhető lemezekről, illetve kiskocsmákban, a hazai öregektől, miután autodidakta módon, 14 éves korától pengetni kezdett.
Később többek között Garay Attila zongorista és Búvári Tibor nagybőgős együttesében szerepelt, majd 1954-ben Kovács Andor gitáros együttesének tagja lett, akitől szintén sokat tanult.
Már éppen futni kezdett vele a szekér (az Astoria szálló éttermének zenésze lett, elkészítette első hanglemezfelvételeit az amerikai nagykövetség titkára, Ernst Nagy felkérésére), amikor kitört a forradalom. Ami pedig ezután következett, Gyárfás István Szabó Gábor-díjas jazzgitárost, zenetanárt is megihlette, közös számot készítettek róla Rieger Attila és Szalay Gábor társaságában. Gyárfás első kézből ismer történeteket a gitárzseniről azért is, mert apósa, Zágon Iván jazz-zongorista Szabó Gábor barátja volt.
– A Hommage à Gábor Szabó című albumunk egyik darabja (East Railway Station) egyfajta zenében leképzett visszhangja annak az emléknek, amelyről még apósomtól hallottam – idézte fel lapunknak a zenész.
Zágon Iván, Garay Attila zongorista és Szabó Gábor együtt akartak a forradalom leverése után kiszökni az országból, akár három testvér. A pályaudvarra azonban a megbeszélt időpontban már csak Szabó érkezett meg: Zágon Ivánt a család tartotta vissza, Garay pedig valami fertőzés miatt nem mert elindulni.
Szabó Gábor így nélkülük utazott ki először Ausztriába, majd a már említett Ernst Nagy segítségével az Egyesült Államokba. Az egykori követségi titkár kicsempészte azokat a hangfelvételeket is, amelyeket még Magyarországon vettek fel magyar jazz-zenészekkel, és Gyárfás István elmondása szerint ebből egy megdöbbentő rádióműsor is készült.
Willis Conover nagy hírű lemezlovas műsorában, Washingtonban úgy adták le a kicsempészett magyar hanganyagot, amelyben Szabó is szerepelt, hogy öt amerikai jazz-zenész elemezte azt, miközben közölték: a muzsika egy olyan országból érkezett, ahol még harcolnak az utcán a szovjet tankok ellen, és nem tudják, az előadók egyáltalán élnek-e még. Megállt a stúdióban a levegő
– mesélte el Gyárfás.
Szabad világ
Szabó Gábor eközben menekülttáborban élt, majd portásmunkát vállalt egy katonai helyőrségben, és gyűjtötte a pénzt a nagy álmára, hogy bejuthasson a híres bostoni Berklee School of Music zeneiskolába.
A Berklee-n pedig megismerkedhetett olyan tehetségekkel, akik később az amerikai jazzélet meghatározó figuráivá váltak. Itt találkozott például a zongorista Chick Coreával és a fúvós Charles Lloyddal.
1961-ben már Chico Hamilton zenekarában játszott, 1965-től pedig a Charles Lloyd Quartetben. A hatvanas évek végén, Wes Montgomery halála után pedig már ő az első számú gitáros Amerikában, és már egy világslágert is jegyez: a Spellbinder albumán megjelenő Gipsy Queent.
A szám igazán ismertté a Szabót mesterének tekintő Carlos Santana Abraxas című albumáról válik, bár a hangszerelése mellett a dal címe is „amerikásan” megváltozik, a Cigány királynőből Fekete varázslónő (Black Magic Woman) lesz.
Íme a Szabó Gábor-féle Gipsy Queen:
És Carlos Santana átdolgozása, a Black Magic Woman:
Mint ahogy az a felvételen is hallható, a sikerét Szabó azzal alapozza meg, hogy a kezdeti kudarcok után elkezdi kialakítani a saját stílusát, egyedi, a citerázáshoz hasonló technikával, nyitottan gitározva, olyan ritmikával, ami addig nem volt szokás. És persze ösztönösen beépítve a magyar dallamvilágot is a jazzbe, ahogy a cigányzenét is. Így lett a korát is meghaladva az első világzenész akkor, amikor még azt se tudta senki, hogy harminc év múlva ezt a stílust világzenének fogják nevezni. Gyárfás szavaival élve lassan építette fel a számait, „bányászva a föld színe alatt, amíg meg nem csillan a gyémánt”. Talán ennek is köszönhető, hogy a szerzeményei általában másoknak hozták meg a sikert, azoknak, akik később „felépítették a bányát”.
Hazatérés
Életműve Magyarországon talán szinte ismeretlen is maradt volna egészen a kilencvenes évekig, ha a halála előtt hét évvel nem tér haza néhány fellépés és jam session erejéig 1974-ben. Készült egy felvétel is az egyik ilyen eseményről a Magyar Rádió 8-as stúdiójában, amelynek azóta is mindenki a csodájára jár. Különleges esemény volt ez: Kovács Kati énekelt, Pege Aladár játszott bőgőn és basszusgitáron, Másik János zongorázott, Kőszegi Imre dobolt és Dely István kongázott.
Kovács Kati lapunk megkeresésére a következőképpen emlékezett vissza erre a felvételre. – Módos Péter televíziós szerkesztő úgy hívott fel, hogy találkozni fogok egy ismert gitárossal, de a nevét nem árulta el, így azt sem tudtam, hogy egy világhírű muzsikusról van szó. Aztán később tudtam meg, hogy egy világsztár lesz velünk, aki hallotta néhány dalomat, és kíváncsi volt, hogy ki az, aki így énekel. Amikor bementem a stúdióba, megbeszéltük, milyen hangnemben leszünk, és hamarosan el is kezdtünk játszani. Azt hittem, ez a próba. Végül azonban fantasztikus együtt muzsikálás lett belőle.
Ilyen nyugodt légkörben még nem vettem részt televíziós felvételen. Ez neki is köszönhető, kiegyensúlyozott volt, intelligensen játszott, a szemöldöke egy-egy villanásával jelezte a zenésztársaknak, hol kell belépni vagy váltani
– mondta az énekesnő.
Íme a felvételek 1974-ből, a Magyar Televízió 8-as Stúdiójából, interjúrészletekkel:
Kovács Kati elmesélte azt is, hogy a koncertfelvétel után meghívták Szabó Gábort a lakásukra is egy kis összejövetelre. Koncz Tibor zeneszerzővel, az énekesnő akkori férjével hajnalig beszélgettek. – Amikor visszautazott Amerikába, kaptam tőle egy gyűrűt, amire az van felvésve: „Az indiánok védelmében.” Később Londonban egy énekversenyen az egyik riválisom az utcán letérdelt és kezet csókolt, amikor meglátta ezt az ujjamon. Valamilyen támogató szövetség jelképe volt.
Ilyen ember volt, odafigyelt mindenkire. Csendes és zseniális
– idézte fel Szabóval kapcsolatos emlékeit Kovács Kati.
– Különleges koncert volt, addig még nem játszottam amerikai sztárzenésszel, nem voltunk még Nyugaton sem – mondta el az 1974-es örömzenélésről Kőszegi Imre dobos, zeneszerző, zenetanár. – Ő volt az egyik, a világban is elismert magyar gitáros Zoller Attila mellett, akivel szintén játszottam. Zollert Pat Metheny, míg Szabót Carlos Santana tartotta mesterének.
Szabó Gábor talán azért is lett ismertebb, mert olyan zenét kezdett el játszani, ami nem szakadt el ugyan teljesen a jazztől, de a szélesebb közönség számára is érthetőbb volt
– fejtette ki Kőszegi Imre, aki később a Magyar Jazz Szövetség elnökeként az egyik kezdeményezője volt a Szabó Gábor-díj létrehozásának.
Szabó Gábor emlékét mások is megpróbálják ápolni. Nemrég kiállítást is szerveztek róla a Rockmúzeumban, de elkészült egy olyan program is, amelynek részeként nemzetközi szinten is hírét vinnék az örökségének. A program kezdeményezője, Susszer Zoltán, a Budapest Jazz Club alapítója elmondta: az álmaik között szerepel, hogy a Magyar Jazz Szövetség és az állam együttműködésével többek között kiadjanak egy hanganyagot valamelyik nagy kiadónál. Ezen olyan szerzemények is szerepelnének, amiket ismernek a világban, de nem tudják, hogy az eredeti változat valamelyik magyar jazz-zenészé. Szabó Gábor mellett például Zoller Attila és Szakcsi Lakatos Béla, illetve az alkotásaik is szerepelnének az albumon.
A program eleme lehetne egy magyar–angol nyelven megjelenő könyv is, amelynek megírásába amerikai kutatót is bevonnának, és megszólalhatnának benne olyanok, akik ismerték Szabót, például a fia, Blaise Szabó vagy az egykori nagy zenésztárs, Charles Lloyd is.
Mert Szabó tényleg a legnagyobbak közé sorolható. Már nem lehet közöttünk, ennek ellenére mindig feltámad. Időről időre megcsillan a világhírességek új és újnak gondolt dalaiban tőle egy-egy gyémánt.
A mai időkben az egyik legfényesebben csillogó gyémánt Szabótól a Strormy:
És a mostani változat, John Legend nagy slágere, a Save Room:
