A magyar nép hagyományos kultúrájában minden ünnepnek megvoltak az adott énekei, rítusai, szokásai, amelyek az élet rendjébe organikusan illeszkedve segítettek az embereknek az ünnepnapokat megkülönböztetni a hétköznapoktól. A modern városi ember ezekre egyre nehezebben találja meg azokat a gesztusokat, énekeket, viselkedési formákat, amelyekkel az ünnep szakralitását átélheti; különösen így van ez a húsvéttal és a pünkösddel. A Fonó lehetőséget ad az ünnep megélésére.
A Fonó húsvéti programjai
Csütörtökön Havay Viktória (ének) – Illés Gábor (koboz) – Juhász Dénes (furulya) hozta el a nagyböjt szentes énekeit, archaikus imádságait, amelyekbe a közönség felekezeti hovatartozás nélkül becsatlakozhatott. Húsvéthétfőn pedig a hagyományok szerint Locsolóbállal várja a Fonó a táncházas közönséget, ahol az Erdőfű és a Csángálló zenekar húzza a talpalávalót.
A Csángálló több mint másfél évtizede járja az országot és Európát, zenéjük mélyen merít az erdélyi és moldvai hagyományokból, mégis új lendülettel szólal meg. Fúvósok és vonósok találkozása, sodró ritmusok és különleges dallamvilág – koncertjeik egyszerre szólnak a táncos lábúakhoz és azokhoz, akik a népzene mélyebb rétegeit keresik.
Az Erdőfű a Kárpát-medencei népzene elhivatott képviselőinek közössége, akik hiteles előadásmódjukkal idézik meg a magyarlakta területek és a velünk élő népek vonós hagyományait. Koncertjeik és táncházaik egyszerre őrzik a hagyományt és mutatják meg annak sokszínűségét. A műsoraik során előkerülő hangszerek – hegedű, kontra és brácsa, nagybőgő, cselló, ütőgardon, furulya, harmonika, citera – rendkívül változatos megszólalást eredményeznek, amely énekkel és tánccal egészül ki.
