Szalóki Ági szerint több csönd kellene és kevesebb hangosság

– Az én vágyott világomban nem erőltetnek az emberre a BKV-buszon is egy rádiócsatornát, vagy egy beszélgetős műsort. Ott több a csend, több a kapcsolódás önmagunkhoz, a másikhoz, a természethez – fogalmazott lapunknak Szalóki Ági Liszt Ferenc-díjas előadóművész, akivel az ünnep jelentőségéről, s arról beszélgettünk, miért lehet a harmonikusabb létezés egyik eszköze a zene.

Szalóki Ági szerint a hagyományos népzenének komolyabb szerepe, nagyobb megbecsültsége van Magyarországon, mint korábban Fotó: MTI/Mónus Márton Forrás: MTI Fotószerkesztõség

Lelassulás, kapcsolódás

Szalóki Ági palócföldi, kalotaszegi és szatmári muzsikával készül koncertjére. Forrás: Szalóki Ági

– Április 20–21-én a szentendrei skanzenben fesztivált rendeznek, amelyen a régi falusi húsvéti ünnepeket idézik meg. Mit gondol, miért fontos, hogy akár kézműves foglalkozások (lehet például tojást berzselni, írókázni), akár a zene által közel kerüljünk a hagyományainkhoz?

– Előadóként és édesanyaként egyaránt fontosnak tartom azokat a tevékenységeket és eseményeket, ahol lelassulhatunk, személyesen kapcsolódhatunk egymáshoz, ahol használhatjuk a két kezünket és kibontakoztathatjuk a kreativitásunkat, fantáziánkat. Nagyon jellemző ma a világunkra, hogy a két kézzel való cselekvést, a közösségben való létezést és a személyes kapcsolódást felülírja a virtuális világ, az absztrakt, megfoghatatlan dolgokkal való foglalatoskodás. A paraszti kultúra természetközeli, életmódjuk a természet működéséhez, törvényeihez idomult, a skanzen ezt a világot, ennek elsősorban egy XIX–XX. századi átmentett állapotát mutatja meg, ami az épített és tárgyi kultúrát illeti. És amikor ünneplünk, akkor még inkább megtelik élettel ez a szabadtéri múzeum.

– Húsvéthétfőn zenekarával ad koncertet. Mely tájegységről válogatott dalokat, énekeket? 

– Palócföldi, kalotaszegi és szatmári muzsikával készülünk. A skanzennek van szatmári tájegységet bemutató része és már az erdélyi épületegyüttes is megnyílt, amire nagyon kíváncsi vagyok, még nem láttam.

Ha Bartók vagy Kodály lejönne közénk…

– Mit tapasztal, mennyire nyitottak hagyományaink megismerésére a gyerekek?

– E tekintetben bizakodó vagyok, hiszen a XX. század elejétől komoly szakmai gárda – Vargyas Lajostól Bartók Bélán, Kodály Zoltánon át Kallós Zoltánig, valamint olyan csodálatos népzenészek és néprajzosok, mint mások mellett Sebő Ferenc, Pávai István, Kelemen László, Agócs Gergely vagy Sándor Ildikó – dolgozott és dolgozik azon, hogy megismertesse a fiatal generációt tradícióinkkal. Ennek a munkának már látható az eredménye. Ha Bartók vagy Kodály lejönne közénk és látná azt, hogy számos óvodában és iskolában a pedagógusok népszokásokkal ismertetik meg a gyerekeket, népi mondókákat, népi táncot tanítanak, autentikus népdalokat énekelnek, akkor azért remélem, hogy nem okoznánk nekik csalódást. A népi kultúra intézményesülésének – az alapfoktól a felsőfokig – eredményeképp már nemcsak a családok adják át a paraszti világ tudását, zenéket, táncokat, hanem az oktatási rendszerek is. Nagy szerepe van mindebben a Hagyományok Házának, amely egy igen fontos, a Kárpát-medencei néphagyomány ápolására és továbbéltetésére létrehozott nemzeti intézmény. Van tehát egy pozitív tendencia, 

látható, hogy a hagyományos népzenének komolyabb szerepe és nagyobb megbecsültsége van Magyarországon, mint korábban.

Ez megmutatkozik abban is, hogy ma már van a kamaszoknak, egyetemistáknak egy rétege, akik óvodásként vagy általános iskolában találkoztak az autentikus paraszti hagyomány valamely részével. Ezzel párhuzamosan viszont ott van a mainstream, amely sokkal több csatornán ömlik az emberekre, és sokkal károsabb is.

Ez olyan, mintha cukros, szénsavas italt kínálnának mindenhonnan, miközben mi a tiszta vizet próbálnánk reklámozni.

De nem akarom rózsaszínre festeni a helyzetet, az biztos, hogy van még hova fejlődni.

Biztonságot adó keretek

– Hogyan törekedhetünk a harmonikusabb létezésre? Egyáltalán hogy juthatunk el annak felismeréséig, hogy ennek egyik eszköze lehet a zene?

– Nehezen. Egy olyan világban élünk, melyben mintha azt érzékeltetnék velünk, hogy minden pillanat kitüntetett és minden időben ünnep van, mintha az ember mindig megérdemelné a különlegeset. Holott ezáltal elvész az ünnepnek az a tulajdonsága, ami miatt különleges, vagy a többi közül kiemelkedő idő. Ami miatt várni lehet és várni kell rá. A világ afelé megy, hogy összemosódnak ezek a határok. Mintha az ünnepnek nem lenne olyan jelentősége. Valamiféle ellenállás lehet a kulcs: egy szigorú rend szerint való élet, amelyben máshová kerülnek a hangsúlyok. Az biztos, hogyha vannak keretek, az a gyerekeknek, de a felnőtteknek is biztonságot ad. A másik kulcsszó pedig a mértékletesség. 

Az én vágyott világomban nem erőltetnek az emberre a BKV-buszon is egy rádiócsatornát vagy egy beszélgetős műsort. Ott több a csend, több a kapcsolódás önmagunkhoz, a másikhoz, a természethez. 

S így nagyobb a jelentősége annak, amikor az ember beül a Zeneakadémián egy Bach koncertre, vagy amikor otthon bekapcsol egy lemezt és végighallgatja az első perctől az utolsóig. Vagy amikor az ember odaül a gyereke ágya mellé és altatókat énekel neki. Szóval több csönd kellene, kevesebb hangosság azért, hogy jobban tudjuk becsülni az ünnep, az öröm, a hangok jelentőségét.

Húsvéti fesztivál a skanzenben

Idén hamvazószerdától fehérvasárnapig tartó húsvéti ünnepkörhöz tartozó előkészületek és szokások kerülnek a középpontba a szentendrei skanzenben a fenntarthatóság jegyében. A színpadi programok mellett számos játékos, ismeretátadási helyszínnel, kézműves-foglalkozással várják a látogatókat. Fenntartják a hagyományokat a tojásdíszítésben is. Valamennyi helyszínen természetes alapanyagokat használnak, hagymahéjjal berzselnek, méhviasszal írókáznak. Szalóki Ági és zenekara mellett fellép Tímár Sára zenekara, Bognár Szilvia és Csernók Klára bandája, a Berka zenekar, de lesz húsvéti Kaláka koncert is. A részletes programokat a skanzen honlapján találják.