Ugyanakkor nagyvonalúan szemet is hunynánk a realizmust csírájában sem tartalmazó történet felett, ha a feszültség elterelné a figyelmet, netán jó adag feketehumorral tennék zárójelbe a képtelen szituációt, de a poénok egy kínos helyzeteket produkáló, tolakodó meleg pincért leszámítva teljes mértékben hiányoznak. És abból kiindulva, hogy a jó Sikoly-filmek ismérve a vicces és véres képsorok vegyítése, egyáltalán nem bánjuk, hogy végül nem Landon készíti a következő epizódot.
Hozzá kell tenni, nem tehetségtelen rendező, ő jegyezte az egyetlen kicsit is épkézláb Paranomal Activity-folytatást (Parajelenségek: A megjelöltek), miként a Boldog halálnapot! is, amelyben a slasher műfaját az Időtlen időkig időhurkos koncepciójával vegyítette kellemes, de azért közel sem teljes mértékben kiaknázva a zseniális receptet.
A Gyilkos randi esetében azonban a koncepció sem volt hálás és a rendező sem tudott várat építeni a selejtes alapanyagokból, ez a reménytelen küzdelem pedig a színészek arcán is visszaköszön, Brandon Sklenar és Meghann Fahy úgy feszeng végig, mintha valóban egy első randin ülne, de ez nem a hiteles játékuk dicsérete, inkább a tanácstalanság érződik rajtuk, miként töltsék meg élettel a képtelen szituációba vergődött, papírvékony karaktereiket.
Kiemelt kép: Gyilkos randi (Forrás: UIP-Duna Film)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!