– Most érkezett meg a Balaton-felvidéki tanyájáról. Sok időt tölt ott?

– Ha tehetem, a hónap felét a tanyán töltöm. Amikor nincs koncert vagy zenekari elfoglaltságom és a feleségem is tud nélkülözni, ott vagyok. Egy pici házunk van ott, amit fával fűtünk. Ehhez természetesen favágás is társul, amitől embernek érzem magam, karban is tart és kicsit visszaránt a földre, hiszen fűteni kell, ha nem akarok megfagyni. A tanyát erdő veszi körül, igazi menedék. Megszámolni sem tudom, hány dalszöveg született itt. Már vittem le erősítőt és gitárt, így a zenékkel is tudok foglalkozni, de dalszövegeket írok elsősorban.
– Az ihlet egy ilyen menedékben lehet a legerősebb. A zenekar tavaly ünnepelte a 25. jubileumát, amit egy akusztikus, vonósnégyes kíséretű turnéval zárnak le, ha jól tudom.
– Valóban, a vonósnégyessel való fellépésünk a 25. évforduló lecsengése, de még lesz néhány előadásunk a lányokkal közösen. Nagyon megszerettük ezeket a koncerteket és láthatóan a közönség is.
Hogy megvalósulhasson ez a felállás, át kellett hangszerelni a dalokat, konkrétan megírt szólamaik vannak, amelyek gyönyörűen egészítik ki a dalainkat.
Így elő tudtunk venni olyan nótákat is, amelyek lemezen megvannak, de koncerteken nem lehet eljátszani. Rockszínpadra ugyanis nem vihetünk be olyan dalokat, mint az Üzenet a múltból vagy a Ne gondolj rám. A négy vonóssal kiegészítve méltó megszólalást kaptak.
– Egy különleges művészi produkció keretében is találkozhatunk az Ismerős Arcok zenekarral. Táncszínházi darab készült a dalaikra, amelynek március elején volt a bemutatója a csákvári Rátonyi Róbert Színházban. Hogy sikerült ön szerint és mikor láthatja a közönség a darabot?
– Májusban és júniusban lesz egy turnénk az Otthont! Házat! Hazát! című táncszínházi produkciónkkal Pápán, Gyömrőn, Zalaegerszegen, Pécsett és Szentesen. Az előadás Kárai Boriska koreográfiája és az Ismerős Arcok dalai alapján és kíséretével készült. Nagyon régóta vágytam arra, hogy színházban lépjünk fel. Galambos Nándival terveztünk valamikor a Kerítést bontok lemezünkkel kapcsolatban egy előadást, de ez nem valósult meg.
Boriska tavaly hívott fel azzal, hogy látja a dalainkban rejlő történeteket és egy táncszínházi előadást álmodott belőle. Egy olyan sztorit alakított ki, amire én egyáltalán nem gondoltam, amikor a dalokat írtam. Három történelmi kort is megemlített, amiben játszódhat. Mi 1956-ot választottuk, mert ez van legközelebb időben a mi életünkhöz és tematikájában is közel áll hozzánk.
Ehhez kerestünk dalokat a repertoárunkból, és Boriska választotta ki azokat, amelyekre megírta a koreográfiát és megszületett ez a csoda. Régóta játsszuk ezeket a számokat és ismertük a közönség reakcióit, de olyan szinten erősített rá a gondolatokra egy másik művészeti ág, a tánc, hogy minket is megrendített. Ha jól akartunk játszani, sokszor kellett félrenéznem nekem is a táncuk alatt és függetleníteni magam, mert pillanatok alatt magával rántottak az érzések.