Bozó Szabolcsnak sokat jelent, hogy önálló kiállítással mutatkozhat be hazájában
A festőművész játékos, élénk színekkel operáló, nagy méretű festményei azonnal felismerhetővé teszik stílusát. Alkotói világa a klasszikus magyar animáció történetéből, annak közismert, gyermekkorunkból ismerős figuráiból merít ihletet. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy Bozó nem másol, hanem emlékezetből, sajátos vízióján keresztül alakítja tovább ezeket a karaktereket, akik így új életre kelve népesítik be vásznait, izgalmas és dinamikus festészeti kompozíciókat hozva létre.

Gyerekkoromban rengeteg időt töltöttem rajzolással és azzal, hogy újraalkottam a tévéből ismert figurákat – Süsüt, a Kisvakondot vagy épp Frakkot. A mai napig ezekből az emlékekből és érzésekből is táplálkozik a munkám, és ezért is jelent különösen sokat, hogy most, hosszú londoni évek után először Magyarországon is bemutatkozhatok egy önálló kiállítással. A Millennium Házában, a NEO Kortárs Művészeti Térben kiállítani számomra valódi hazatérés, nemcsak földrajzilag, hanem lelkileg is. Bízom benne, hogy a látogatók nemcsak a színekben és formákban, hanem a képek mögött húzódó emlékekben is magukra ismernek majd
– mondta el a kiállítás kapcsán Bozó Szabolcs.
A NEO-ban megrendezett kiállítás elsődleges célja, hogy bemutassa Bozó Szabolcs művészetének elmúlt években végbement jelentős átalakulását. A korai, gyakran „cutism”-nak vagy „cukiság”-nak nevezett, egy-egy bájos, egyszerűsített figurát ábrázoló képei – melyek Yoshitomo Nara, vagy André Butzer munkásságával is párhuzamba állíthatók – egy vállaltan naiv, ösztönös festői hozzáállást tükröztek. Az újabb, a kiállításon is nagy számban bemutatott sokalakos kompozíciókon azonban ezek az ironikusan vagy groteszken megformált figurák már komplexebb kapcsolatba kerülnek egymással.
A művek egyre inkább az emberi lét pszichológiai és közösségi aspektusainak törékenységét vizsgálják, olyan művészettörténeti referenciákat is megidézve, mint James Ensor látomásos festészete, Gulácsy Lajos szimbolikus világa vagy Tóth Menyhért organikus absztrakciója.
A kiállítás címe, Lelki társ – Soulmate, egyrészt konkrétan az egyik kiállított festményre utal, másrészt szimbolikusan jelzi azt a mélyebb, összetettebb viszonyrendszert, amely Bozó újabb művein a figurák között, illetve a mű és a befogadó között kialakul. A tárlat végigvezeti a látogatót ezen az átalakulási folyamaton, lehetőséget teremtve Bozó Szabolcs műveinek komplexebb, réteges értelmezésére. A kiállítás így nem csupán a művész hazai bemutatkozásáról szól, hanem a kortárs művészet menedzsmentjének új módszereiről, egy művész érvényesülésének egyedi útjáról is tanulságos képet fest.





















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!