Anthony Strong: Nem foglalkozom azzal, mi a menő, bízom a saját ösztöneimben és ízlésemben

Egy tökéletes angol úriember, Anthony Strong lép fel június 19-én a Margitszigeten. A koncert érdekessége, hogy a nagyszínpad helyett ezúttal intimebb térben, a Víztorony lábánál, a kerengőben rendezik meg, ahol a közönség étel és ital mellett élvezheti a lágy jazz dallamokat. Az énekes-zongoristát exkluzív interjúnkban egyebek mellett arról kérdeztük, milyen zenei origói vannak, hogyan kerülnek balanszba a stílusában fellelhető hagyományos jazz és kortárs zenei elemek, és hogy kivel valósulna meg az álomfellépése.

Anthony Strong június 19-én lép fel a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon Fotó: Margitszigeti Színház

– Kik voltak a legnagyobb hatással önre zeneileg, és hogyan formálták a művészetét?

– Annyi jó zene van mostanában, de igazán a régi lemezeket szeretem. Imádom Nat King Cole-t, Mel Tormét, Frank Sinatrát és Ray Charlest. 

Van valami ezekben a régi felvételekben – tisztaság és hitelesség. 

Olyan melegséget és gazdagságot adnak, amit nehéz utánozni 2025-ben. Azt hiszem, ahogy öregszem, egyre kevésbé akarom irányítani a zenét vagy a felvételt. Az ember érettebbé válik, és jobban bízik a zenészekben és az alkotás folyamatában. Arra is rájöttem, hogy amikor elengeded magad, akkor kezdődik a varázslat. A zenében is.

– A stílusában a hagyományos jazz keveredik a kortárs elemekkel. Hogyan kerülnek egyensúlyba ezek a hatások? Hogyan fejlődött a zenei stílusa az évek során, és milyen tényezők befolyásolták ezt a fejlődést?

– Azt hiszem, azáltal fejlődött, hogy nem ragadtam le a technikai döntéseknél és a részleteknél...Ez inkább a szívről és a fülről szól. Régebben az apró zenei megoldások megszállottja voltam (némelyik olyan apró, hogy talán észre se vennéd őket), mára viszont az vezeti a kreatív folyamatot, hogy mit érzek és mi hangzik jól számomra. Általában nem határidőkhöz igazodva dolgozom, folyamatosan írok és új ötleteket próbálok ki. Régebben egy hatalmas táblám volt a zongorám mellett, most meg egy ipad, ami sokkal szebb.

Ösztön, ízlés, Sudoku

– Hogyan tud motivált maradni és fejlődni a folyton változó zeneiparban? Egy korábbi interjúban említette, hagyja, hogy a zene vezesse. Kifejtené ezt?
– A zeneiparnak két oldala van: a zene és az üzlet. Ez utóbbi nem igazán érdekel. Nem gondolok más művészekre, a szcénára vagy arra, hogy mi a menő, amikor írok. Bízom a saját ösztöneimben és ízlésemben, és remélem, hogy találok olyan dolgokat, amelyek meghozzák a „wow”-érzést. Bizonyos szempontból – különösen miután megtaláltam a dal „lényegét” – a dalszerzés nagyon hasonlít a sudokuhoz: ha ez ide illik, akkor annak meg oda kell illenie. Szóval igen, ha egyszer van egy ötletem, akkor azt követem, és hagyom, hogy a zene vezessen pusztán az érzések alapján. 

Jó érzés? Tartsd meg, csináld tovább. Nem jó? Akkor tüntesd el! – ilyen egyszerű.

– Vannak közelgő projektek vagy együttműködések, amelyek miatt izgatott?

– Egy új lemezen dolgozom vonósokkal, melynek stúdiófelvételei az év elején készültek el, az album idén fog megjelenni.

– Ha egy álom jam sessiont tarthatna valakivel – megnevezhet olyat is, aki már nem él – ki volna az és miért?

– Harry Connick Jr. hatalmas inspirációt jelentett számomra fiatalon, szóval vele, vagy Frank Sinatrával. Bármelyikükkel szívesen leülnék egy zongora mellé, meghallgatnám a „showbiznisz-sztorikat”, megkérdezném tőlük, hogyan gondolkodnak a zenéről. És talán egy szelfit is készítenék velük.