Anthony Strong a Margitszigeten

– Gyönyörű környezetben, a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon fog fellépni. Mennyiben különbözik egy ilyen térben való fellépés egy beltéri helyszíntől?
– Ez egy csodálatos helyszín, amit eddig csak hírből ismertem. Nem vagyok benne biztos, hogy a helyszín megváltoztatná azt, amit csinálok, inkább csak hihetetlenül izgalmas! Húsz éve lépek fel, és amikor egy ilyen nagyszerű energiájú helyszínen adhat koncertet az ember, az nagyon örömteli és izgalmas. Várom már!
– Először lép fel Magyarországon? Milyen benyomásai vannak az országról és a zenei kultúráról?
– Gyerekkoromban jártam Budapesten az iskolámmal, de ez lesz az első alkalom, hogy Magyarországon lépek fel előadóként. Az évek során találkoztam néhány nagyon jófej magyarral Londonban, de mivel felnőttként még sosem jártam Magyarországon, nem tudom, mire számítsak.
Sorsfordító éjszaka
– A koncertjein általában klasszikusok, balladák és saját szerzeményei keverednek. Hogyan állítják össze az egyes setlisteket? Terveznek valami különlegeset a magyar közönségnek?
– Lőjem le a meglepetést? Soha!
– Vannak olyan dalok a programban, amelyek különleges jelentőségűek?
– Persze. A húszas éveim elején hét évig voltam együtt valakivel, ebből a fiatalkori, zavarba ejtő, érzelmes, rendezetlen szerelemből született a Learning To Unlove You (Megtanulni nem szeretni téged) című dal, aminek a szövegét a barátom, Guy Mathers írta. Egy másik kedvencem az I Can't Give You Anything But Love (Nem adhatok neked mást, mint szerelmet) című dal.
Akkor még nem tudtam, de ezt a dalt azon az éjszakán vettem fel, amikor anyám meghalt. Ő soha nem hallotta a befejezett változatot, de ez lett a legnagyobb slágerem, több milliós letöltéssel.
– Milyen zenei origói vannak, és mi vezette a jazz felé?
– Fiatalkoromtól kezdve megőrültem a zenéért, egyszerűen megbabonázott. Miután kétéves koromban dobfelszerelést raktam a konyhai edényekből, a szüleim rájöttek, hogy van tehetségem és szenvedélyem a zenéhez, és teljes mértékben támogattak. A zenei tanulmányaimat már az iskolában elkezdtem, majd a zeneiskolában és az egyetemen, Londonban is folytattam azt. Az első jazz dalaimat 18-19 éves korom körül kezdtem el írni Guy-jal. Sessionzenészként dolgoztam, így tudtam összegyűjtöttem egy kis pénzt az első albumom elkészítésére, ekkor ismerkedtem meg a menedzseremmel is.