Ha nem is túl gyakori, de nem is kifejezetten ritka, hogy népszerű előadó egy fikciós elemekkel tarkított dokumentum- vagy koncertfilmben dolgozza fel a pályáját vagy állít annak oltárt, megtette ezt a Metallica is Antal Nimród rendezésében, de Azahriah is tavaly. A The Weeknd pedig a jelenkor egyik legnagyobb sztárja, 2022-ben megengedhette magának azt is, hogy lemondja a teljes európai arénaturnéját – köztük a Budapestre meghirdetett állomással –, mert olyan jól fogytak a jegyek, hogy úgy döntött, egy évvel később inkább stadionokban járja végig a kontinenst; így is tett, a magyar rajongókat pedig hoppon hagyta, nem pótolta a fővárosi fellépését. Idén pedig világrekordot állított fel a Spotify-on, a Blinding Lights című slágere lett a legtöbbször streamelt dal 4,8 milliárd lejátszással. Szóval ő aztán megengedheti magának, hogy egy egész estés mozifilmben ünnepelje magát, noha ez nem egy jó befektetés, a Robbie Williamst életét feldolgozó A Better Man is csúnyán elhasalt a pénztáraknál, noha egészen kiváló lett és valószínűleg sem a producerként is közreműködő TheWeeknd, sem a Hurry Up Tomorrow finanszírozója, a Live Nation nem fogja viszontlátni az alkotásra elvert 15 millió dollárt és még utólagos reklámhaszna sincsen, hiszen ha valaki szerte a világon mindenhol telt ház előtt lép fel, akkor nem igazán tudja már tovább bővíteni a közönségét.
Más kérdés, hogy a film gyengébben sikerült, mint bármelyik fentebb említett hasonló próbálkozás. A sztár saját magának egy fiktív mását játssza, akit noha mindenhol őrjöngő tömeg vár, teljesen szét van csúszva lelkileg, a volt barátnőjét hívogatja megállás nélkül esedező vagy éppen hisztérikus hangüzeneteket hagyva, és alkohollal és droggal próbálja a fellépések előtt színpadképessé varázsolni magát. Közben egy másik szálon egy fiatal lány éppen felgyújtja a – valószínűleg az otthonaként szolgáló – vidéki családi házat, kocsiba pattan és a The Weeknd koncertje felé veszi az irányt, az előadó és a kattant rajongó sorsa pedig egy ponton egybefonódik.
A film az első félidőben egész élvezetes, az énekes leszerződtetett egy egész tehetséges rendezőt Trey Edward Shults személyében, aki az Éjjel érkezikkel már lerakott egy korrekt horrort az asztalra és látványosan ért az erős sodró hangulatú jelenetekhez. Az említett két ember kálváriáját végtelenül hosszú – és persze a The Weeknd dalaira komponált – felvételekkel ábrázolja kevés párbeszéddel, sok zenével, a kellemesen sötét hangulatú videóklipes szegmensek alatt pedig könnyedén le lehet menni zenbe a moziszékbe süppedve. És ebben a tálalásban megtelnek élettel a számok, amikor Spotify-on ismerkedtem az előadóval, egy dallam nem maradt meg belőlük, a film után sem lettem rajongó, de odáig eljutottam, hogy ha a Szigeten fellépne, örömmel megnézném, főleg ha más is érdekelne az adott napon.
A Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán akkor kezd igazán problémás lenni, amikor hirtelen elkezdene történetet mesélni. Kiderül ugyanis, hogy a The Weeknd egyáltalán nem tud színészkedni, de még a Wednesday címszereplőjét alakító Jenna Ortega is végtelenül halvány, noha korábban a Sikoly 5. és 6. részében is bizonyította, hogy még egy slasherben is képes életet lehelni a karakterébe. Egyedül a mások mellett A sziget szellemeiből, a Dunkirkből vagy az idén mozikba került Birdből is ismerős Barry Keoghan képes értelmezhetően játszani a filmben, de ő a generációjának az egyik legnagyobb zsenije, álmából felkeltve is nulláról kétszáz kilométer per órára gyorsul és intenzíven formál meg egy túlfűtött, magát állandóan drogokkal pörgető nem éppen magas intellektusú srácot. Amikor viszont nincs a vásznon, mindenki más annyira küszködik a karakterével, mint amikor egy sztorimesélős videóklipbe beleerőltetnek egy játékfilmes betétet.
Még nagyobb probléma, hogy nincs is értelme a cselekménynek, zagyválnak kicsit a párkapcsolati dinamikáról és a toxikus románcokról, az énekesnek újra és újra könnybe lábad a szeme, majd rágyújt egy dalra, miközben olyan kínos momentumok váltják egymást, hogy még a drámainak szánt pillanatokon is nevetésbe tört ki a közönség.
Lehet, rá kellett volna szánni még újabb 15 millió dollárt, hogy újra átgondolják és leforgassák a film komplett második felét, mert így a hangulatos felütés után közröhejjé válik a produkció és az alkotókat csak az mentheti meg attól, hogy számos jelenet ne váljon a TikTokon a gúnyolódás céltáblájává, ha minél kevesebben tekintik meg. Utóbbi összejöhet nekik, nem valószínű, hogy a mozikban kígyózó sorokban váltanának rá jegyet, ha nem adják el a jogokat valamelyik nagy streaming-szolgáltatónak, akkor ha az anyagi lebőgést nem is úszhatják meg, a közönség cikizését még igen.
Kiemelt kép: Hurry Up Tomorrow – Az éjszaka határán (Forrás: ADS Service Kft.)
