– A Jókai-bicentenárium alkalmából több pályázatot is hirdetett a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány fenntartásában működő Kertész Imre Intézet. Miért tartották fontosnak, hogy megszülessenek ezek a felhívások, és mi az elsődleges céljuk?
– Elsősorban azért, hogy tisztelegjünk Jókai emléke előtt, hogy népszerűsítsük az életművét, munkásságát, és hogy újra a közbeszéd részévé tegyük. Ez egyáltalán nem nehéz, hiszen Jókai életműve lenyűgözően nagy és szerteágazó, és az élete is elképesztően izgalmas, akárcsak a munkássága. Irodalmi tevékenysége mellett politikai pályája is jelentős volt, több mint három évtizeden át volt országgyűlési képviselő. Tudom, hogy Petőfi mindig elviszi a show-t, ha a forradalomról van szó, de azért az igazi politikai kockázatot mégiscsak Jókai vállalta, mert ő olvasta fel a 12 pontot. Szerintem nagyon karakán, karakteres ember volt, aki rendkívül hosszú ideig alkotott, és volt jelen a magyar közéletben. Krúdy azt írja róla valahol, hogy egy évszázadon keresztül övé volt egész Magyarország, és ez szerintem igaz. Kicsit mindig azt érzem, hogy
megteremtette azt a Magyarországot, amelyre mindannyian vágyunk, ami az álmainkban él, talán ezért is volt annyira népszerű.
A bicentenárium kiváló alkalom arra, hogy felhívjuk erre a figyelmet, hogy egyáltalán beszéljünk Jókairól, vagy hogy újraolvassuk a műveit. A pályázatok célja, hogy mindenki számára kiderüljön, miért Jókai a legmagyarabb író.
– Hogy miért ő a legmagyarabb író, talán nem igényel kifejtést, hiszen Jókai írásai kétségtelenül építik a nemzeti öntudatot, mégis érdekelne, mit jelent önnek ez a jelző?
– Íróként elsősorban a nyelv felől közelíteném meg a kérdést. Jókainak egészen rendkívüli szókincse volt, körülbelül a tízszerese egy átlagemberének. Több szót használt, mint Arany János, pedig szerintem Aranynál senki nem tudott jobban magyarul. E tekintetben viszont még őt is túlszárnyalta Jókai, gondoljunk csak arra a sok női névre, amelyet neki köszönhetünk. Mindenekelőtt nekem azért a legmagyarabb író, mert olyan szeretettel és megértéssel írt a magyar népről, ami keveseknek a sajátja. Ráadásul hitelesen. Ezen túl például neki köszönhetjük a Balatont is, a mai turisztikai értelemben;
fogalmazhatunk úgy, hogy ő volt az első olyan influenszer, aki megteremtette a Balatont mint turisztikai régiót.
Lapokat szerkesztett, felkarolta az első női írókat a XIX.. században, amikor ez még egyáltalán nem volt divat. És akkor ismét, első helyre kívánkozik a szerepe a forradalomban. Jókai írásaiból, még a kritikusakból is süt a haza- és a szabadságszeretet.
– Jókai fordulatos regényei remek alapanyagul szolgálnak a filmekhez, elég, ha csak Várkonyi Zoltán kultikus Jókai-adaptációira (A kőszívű ember fiai, Egy magyar nábob, Kárpáthy Zoltán, Fekete gyémántok) gondolunk, de nemcsak regényei, hanem az élete is kimeríthetetlen kincsesbánya. A bicentenárium alkalmából most három, jelentős pénzjutalommal járó filmes pályázatot is meghirdettek (forgatókönyvírói, fikciós, illetve dokumentumsorozat kategóriákban). Milyen szempontoknak kell megfelelniük a pályaműveknek?
– A pályázatokat a Nemzeti Filmintézettel szoros együttműködésben írtuk ki, az általuk összeállított kuratórium bírálja majd el a pályaműveket. Ami a tartalmi követelményeket illeti, szeretnénk, hogy ezek a munkák valamilyen módon reflektáljanak Jókai életművére: dolgozzák föl valamelyik művét, akár egy-egy mű részletét. Amit mindenképpen fontosnak tartunk, hogy a munkák megfeleljenek Jókai szellemiségének és azoknak az értékeknek, amelyeket ő képviselt. Örömmel fogadjuk azokat a kreatív megközelítéseket is, amelyek modern korunk számára is releváns üzenetekkel gazdagítják Jókai örökségét. Az ő élete és munkássága valóban kimeríthetetlen, kifejezetten sajnálom, hogy én nem pályázhatok, de mindenkit arra biztatok, hogy éljen a lehetőséggel és induljon a 200jokai.hu oldalon található kiírásokon.
– Ön mely szegmensét dolgozná fel Jókai életének, ha pályázhatna?
– Jókai és a nők – ez sem egy mindennapi történet. Mindkét házassága elég nagy botrányt kavart, ma azt mondanánk, beleállt helyzetekbe. Elvett egy nála jóval idősebb színésznőt, akinek volt egy törvénytelen gyermeke. Ellene fordult a családja, Petőfi ráborította az asztalt, összevesztek, de Jókai karakánul végigvitte, amit elhatározott, és feleségül vette Laborfalvi Rózát. A Nagy Bellával kötött házassága is irgalmatlan botrányt kavart, az egész magyar közvélemény, jóformán mindenki, aki élt és mozgott körülötte, ellene fordult. De az is izgalmas téma lehet, hogy miközben Jókainak íróként töretlen volt a népszerűsége és hatalmas tisztelet övezte, azért politikusként nem feltétlenül volt mindig egyértelműen népszerű. Politikusként gúnyolták, karikatúrákat készítettek róla.
Voltak hullámvölgyek az életében, ami egy dramatizált műnél mindig jól jön.
Leginkább engem most mégis A jövő század regénye című műve érdekelne, amit most kezdünk újra felfedezni. Ha valaki ma olvassa ezt a művet, az egész egyszerűen bénító. Jókai leírja benne a klímaválságot, a műanyag feltalálását, a bombázó repülőgépeket, elég pontosan megjósol társadalmi változásokat, mint a jó sci-fik általában, csak épp ő ezt majdnem kétszáz éve tette.
Szerintem sok olyan Jókai-mű van, ami adaptálásra érdemes, és nagyon mai tud lenni.
– Kihívást jelenthet az iskolai tanulmányok révén egy-egy írói nagyságról kialakult sztereotip ismeretek árnyalása, bővítése. Mennyiben segíthetnek ebben a pályázatok?
– Szerintem mindenképpen, hiszen Jókai sokszínű személyiség: miközben van egy lázadó oldala, romantikus, de komoly gazdasági vállalkozásai vannak, megszállott botanikus és úgy imád enni, hogy alig eszik, szóval egyáltalán nem egysíkú sem a jelleme, sem az élete. Nagy drukkere vagyok annak, hogy az erre a pályázatra beadott győztes munkákból valóban készüljön film és sorozat, mert úgy gondolom, hogy
a XXI. században egyre inkább szükségünk van hiteles hősökre, olyan hús-vér emberekre, akikhez tudunk kötődni, akiknek látjuk a gyengeségeit, és akiknek talán épp abból fakad a nagyságuk, hogy egy adott történelmi helyzetben vagy egy kritikus szituációban felül tudtak emelkedni emberi gyarlóságukon és nagyobbak tudtak lenni önmaguknál.
Van még egy pályázatunk, Mindenhol Jókai! címmel, amely szintén közelebb szeretné hozni mindannyiunkhoz Jókait. Az a célunk, hogy megjelenítsük, hogy mennyi magyarországi és külhoni település őrzi az írófejedelem emlékét a róla elnevezett utcákon, tereken, iskolákon és egyéb közintézményeken vagy szobrokon keresztül, valamint hogy bemutassuk, az ott élők számára milyen személyes élmények fűződnek Jókaihoz és páratlan életművéhez. Új, korábban még sehol nem publikált fotókat vagy maximum másfél perces videókat várunk, amelyekben a beküldők személyes történeteken, élményeken keresztül mutatják be, hogy számukra mit jelent a legmagyarabb író. Az elkészített kisfilmek felkerülnek a Jókai 200 honlap „Mindenhol Jókai” menüpontjának térképére is.
– A magyar hősök, történelmi személyek filmvászonért kiáltanak, az utóbbi pár évben láthattunk a mozikban Semmelweist, Hadikot, Hunyadit, legalább ennyire érdekes lehet Jókai alakja, illetve hősei is.
– Szokták mondani, hogy mindenkinek az élete kész regény, nos, az övé talán tényleg az. A hőseit is nagyon izgalmasnak találom. A kor, amelyben élt, a természettudományos felfedezések, a technológiai újítások kora volt, nála jelentek meg először a mérnökhősök. Most is egy tudományos paradigmaváltásban vagyunk – a mesterséges intelligencia itt dübörög körülöttünk, és valószínűleg majdnem minden vetületét át fogja írni az életünknek –, így érzek némi analógiát a két időszak között. Szerintem Jókai hősei között bőven találni olyat, akivel lehet azonosulni, vagy aki a XXI. század emberének is élő hőse tud lenni.
– Nemrég egy fiatal Jókai-kutatóval, Kiss A. Krisztával beszélgettem, aki, elmondása szerint, Jókai-gyűlöletben szocializálódott, a legrémisztőbb kötelezők között szerepeltek a Jókai-regények, ezért a reveláció erejével hatott rá Az arany ember, ami kifejezetten tetszett neki. Mindemellett úgy véli, hogy nem a legszerencsésebb időpontban és nem a legmegfelelőbb Jókai-szövegekkel találkoznak a diákok. Mit gondol erről?
– Mindig elfelejtjük, hogy ezek XIX. századi szövegek. Persze hogy nehézkes olvasni őket, pláne, ha kapunk egy negyvenoldalas leírást a Vaskapuról.
Lehet, hogy provokatív, amit mondok, de szerintem nem olyan nagy tragédia, hogyha valaki átlapozza ezt a negyven oldalt, és onnan folytatja.
Figyelembe kell venni, hogy Jókai a saját korának és közönségének írt, amikor még nem volt internet, nem lehetett megnézni egy fotón, nem tudták elképzelni, hogy néz ki a Vaskapu, szóval ezt számon kérni Jókain butaság. Vagy itt van Jókai nőképe, ami állítólag maradi. Szerintem rendkívül progresszív nőképe volt a XIX. században. Pont ő az, akinél megjelennek az emancipálódó, önálló döntéseket hozó nők. Gondoljunk csak a kiszolgáltatott helyzetből induló nőkre, akik végül is a sarkukra állnak. A kőszívű ember fiainak anyja vagy Az arany ember Tímeája, aki végül szerelmi házasságot köthet. Szerintem a műveiben nagyon sok, mai szemmel is hiteles női karakter jelenik meg, annak viszont semmi értelme, hogy a XXI. századi szemléletünket számon kérjük rajta. A kérdésre válaszolva,
nem vagyok biztos benne, hogy súlyos nagyregényekkel kellene kezdeni Jókai oktatását. Lehet, hogy érdemesebb lenne a könnyebben emészthető, briliáns novelláival indítani.
Bár nem vagyok oktatási szakember, ezt leszögezném. A jellemábrázolást, a párbeszédeket sokszor Jókai-novellákon keresztül tanítom a diákjaimnak a kreatív írás óráimon, mert ahogy Jókai hősei beszéltek a csárdában, vagy Mócvidéken a bányákban, az egyszerűen igazi és hiteles. Érdemes lenne kicsit kontextusba helyezni és elmagyarázni a gyerekeknek, hogy mi miért van, és hogy mit miért ír így vagy úgy. És talán nem olvasónaplót kellene belőle íratni, mert azt úgyis megíratják a gyerekek a mesterséges intelligenciával, hanem abból kiindulni, hogy nincs olyan kisfiú, aki ne gondolná azt, hogy huszárnak lenni menő. Több irányból is el lehet indulni Jókai felé, csak meg kell találni a járható utakat.
– Van olyan információ, érdekesség, kutatási eredmény, ami kevésbé közismert Jókaival kapcsolatban? Amire rácsodálkozott?
– Amin mindig elképedek, amikor Jókaival foglalkozom, az az, hogy mennyi minden belefért egy napjába. Reggel 6-kor felkelt, 10-ig megírta a penzumát, este tarokkozott a klubjában a barátaival, a két kezével telepített egy elképesztő kertet a Svábhegyen, ott van a balatonfüredi villája, a képviselőség, lapot szerkesztett és adott ki, tényleg nem értem, hogy fért bele ennyi minden a hétköznapjaiba. Persze lassabb volt az élet, és sokkal kevesebb dolog vonta el a figyelmét, de akkor sem lebecsülendő mennyiségű munka, amit elvégzett. Kitartóan, következetesen végigdolgozott évtizedeket.
Az irodalmi szenzációkat az irodalomtörténészekre bíznám, nekem a bátorsága és az elszántsága is elég szenzációs Jókaiban.
Ráadásul, úgy gondolom, nagyon szerethette az olvasóit, és azt, amiről írt, Magyarországot. Ilyen életművet, azt hiszem, csak így lehet hátrahagyni.
A pályázatokról a https://200jokai.hu oldalon tájékozódhat.
