Budapest akkori egyetlen nemzetközi repülőterén, a Mátyásföldin 1925 szeptemberében kétszer is leszálltak a világ legkorszerűbb repülőgépei, melyek csodájára járt a főváros. Ezeket a német Junkers és az olasz Fiat cég gyártotta, és viszonylag rövid idő alatt meg lehetett velük tenni nagyobb távokat. Akkoriban a repülés teljesen ismeretlen élmény volt az átlagembernek, így nem csoda, hogy a filmhíradóban is bemutatták a hatalmas gépkolosszusokat. A szárazföldi közlekedésben használt járművek viszonylag ismertebbek voltak már, de a legtöbben még ilyenben sem utaztak, így az akkori mozinéző számára több mint izgalmas lehetett az a riport, ami a svábhegyi autóversenyen készült. Mai szemmel nézve is hajmeresztő és veszélyes száguldás lehetett, amit az akkori autókkal produkáltak, hiszen a Svábhegyre vezető kacskaringós úton a járművek átlagsebessége 75 km/h volt. A leggyorsabb pilóta, egy csehországi német bajnok négy perc alatt jutott fel a Déli pályaudvartól a Normafáig.
Szintén veszélyes volt az a mutatvány, amit ceglédi legények adtak elő a város melletti pusztán.
A hollywoodi westernbemutatókat idéző produkció egy korhűen előadott alföldi leányrablás volt, melynek során lovas betyárok, rátörve a násznépre, magukkal vitték a menyasszonyt.
A próbák során több menyasszonyt is elfogyasztottak a betyárok: az egyik rosszul lett, a másikat pedig leejtették a lóról, így nem csoda, hogy a harmadik alig várta, hogy befejeződjön a mutatvány.
A ragyogó őszi napsütésben a sportklubok annyi viadalt rendeztek, amennyit csak tudtak. Nemhogy egymást érték az izgalmasabbnál izgalmasabb meccsek, de sokszor össze is csúsztak időben, így a vérbeli szurkolók már csak a moziban tudták megnézni az elszalasztott érkőzéseket. Ilyen volt az 57. osztrák–magyar találkozó is.
