„Az egykori kommunista és velük a maguk kis mocskos alkuit megkötő, nagycsaládokból kikerülő uralkodóosztály saját maguk által szőtt eredetmítoszai abban kivétel nélkül megegyeztek, hogy nekik személy szerint semmi közük sem volt az előző rendszerhez, annak sem közvetlen, sem közvetett haszonélvezői nem voltak; sőt kifejezetten szerettek azzal hencegni, hogy csak és kizárólag a saját tehetségük révén értek el mindent” – fogalmaz Kötter Tamás a Piaci viszonyok című kapitalista-realista regényében, ami kíméletlenül mutatja be a rendszerváltás nyerteseinek – főleg a budapesti felső középosztálynak – hazugságra épülő birodalmát, amely a felszín alatt rohad, mint a cefre, de soha nem lesz tiszta pálinka.

Ahogy a kommunista elitnek, úgy a regény főhőseinek is sajátságosak az erkölcsi normái
A regény főszereplői Halász Zoltán és Lovas Tamás, harmincas éveik elején járó nős, jól szituált férfiak, akik gyakran összeülnek, hogy – lévén régóta cimborák – megbeszéljék életük ügyes-bajos dolgait. Hamar kiderül azonban, hogy légy van a palacsintában és kukac az almában.
Mindketten „foglyai” annak a viszonyrendszernek, ami még nagyszüleik és szüleik körül alakult ki.
A regény cselekményét és a szereplők mozgásait meghatározó családi viszonyok az elvtársakhoz és a rendszerváltáshoz nyúlnak vissza.