A Csak egy éjszaka provokatív alapötlete – miszerint Amerikában betiltják a házasság előtti szexet – mögött egy meglepően hagyományos romantikus komédia rejtőzik. Will Gluck filmje óvatosan kerüli a politikai és világnézeti vitákat, de közben szórakoztató bájjal beszél arról, hogy a vágy mögött valójában figyelemre, intimitásra és valódi kapcsolódásra vágyunk.
Jobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.
A műfaj törvényeinek alapos ismereteiről árulkodik, hogy könnyű drukkolni a hősöknek. Forrás: TMDb
A Csak egy éjszaka alapötlete tálcán kínálná a társadalmi önreflexiókat az alkalmi kapcsolatok és a házasság kérdéseiben, de ezeket nem véletlenül kerüli ki. Nem akar megosztó lenni, nem akar érveket vagy ellenérveket felsorakoztatni azzal kapcsolatban, hogy miért szentség a gyermeknemzés vagy a házasság.
Utóbbihoz kötni a szexuális aktust rögtön vészvillogókat szólaltat meg a konzervatív, hovatovább keresztény közönségben.
Mintha csak az intézmény paródiája lenne, ami egyszerű dogmaként hivatkozik a tiltásra, és nem a természetből fakadó ajánlásként, a társadalom jótékony kötőanyagaként, amihez a viszonyulásunk is teljesen más a mai, alapvetően ellenkulturális térben, mint volt az száz vagy ezer évvel ezelőtt. A filmben, bár nem hangzik el semmiféle keresztény szempont, ami miatt törvényi szintre emelik a házasság előtti szex tiltását, van ennek a felütésnek valamiféle keresztényellenes felhangja, ellenben az óvszerhasználat kényszerét Obamához kötik, ezzel is tompítva a film általam feltételezett indoktrinációját.
Monica Barbaro karaktere csak romantikus együttlétre vágyik, de nem csak egy éjszaka. Forrás: TMDb
A készítőknek valójában mindegy is volt, hogy ideológiailag hová sorolja magát a néző, mert a fiatalokat sem nagyon érdekli az ilyesmi. A romantika, a testiség és a szerelem viszonya azonban annál inkább, és ezekben már nagyon is jól teljesít a Csak egy éjszaka. A műfaj törvényeinek alapos ismereteiről árulkodik, hogy ha a furcsa felütéssel nem is tudunk mit kezdeni, könnyű drukkolni a hősöknek.
Az épp barátnő nélkül maradt Owen (Callum Turner) és romantikus együttlétre vágyó Allie (Monica Barbaro) minden követ megmozgat, hogy valamiféleképpen partnert találjon a nagy estére, és ebbéli igyekezetükben már-már a Lidérces órákat idéző abszurd jelenetek sorába ütköznek:
óvszert rabolnak egy patikából, popsztárokkal és magabiztos famme fatale-okkal akadnak össze, egyiküket behálózza egy szexuális ragadozó, miközben a másikat kirabolja egy – ebben a kontextusban teljesen értelmezhetetlen, de épp ezért vicces – örömlány. A hősök közben pedig veszekednek, gúnyolódnak, húzzák egymást– a színészek között tehát izzik a szexuális feszültség, nem is lehet kérdés, hogy az útjuk végül egymáshoz vezeti őket.
Csak egy éjszaka, amikor nem lehet óvszerhez jutni. Forrás: TMDb
Kérdés, hogy a furcsa alapötlet inkább eltántorítja vagy meghozza-e a közönség kedvét a filmhez (aminek az előzetese is egy csípős hangulatú románcot vetít előre, hogy aztán kiderüljön, milyen önkényes világban is játszódik), pedig az alkotók rengeteg pikáns geggel dolgoztatják a rekeszizmainkat (Barbaro karaktere például ismert popslágerek átiratainak éneklésével keresi a kenyerét, így lesz Robyn Dopamin című slágeréből vaginakenőcsről szóló reklámszöveg), a főhősöknek pedig létező karaktere, szerethető, azonosulható jelleme van azon túl is, hogy jól néznek ki. A
Csak egy éjszaka a bizarr felütése ellenére inkább konzervatív film, mert a romantikus műfaj esszenciája is alapvetően ezekből az értékekből táplálkozik, nem abból a modern fogyasztói attitűdből, ami csereszabatossá, eldobhatóvá és azonnal pótolhatóvá degradálja az emberi kapcsolatokat,
és amiben a ma felnövő generáció is igyekszik élhető kapaszkodási pontokat keresni. A hősök valójában nem szabados szexet vagy vad vonzalmat, hanem figyelmet, biztonságot és szabadságot, érzékiséget és érzékenységet keresnek, még ha romkomos éretlenségükből ezt nem is képesek egyértelműen megfogalmazni – mert minden a szexről szól, kivéve a szexet.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Szent István napjából és az államalapítás ünnepéből tényleg csak dühöngő őrültek és közveszélyes idióták próbálhatnak valamiféle európai közösségi fesztivált szervezni.
A Magyar Nemzet konzervatív, nemzeti-kulturális hetilap, amely nemcsak híreket közöl, hanem értelmezi is a világot. Hiteles szerzőkkel, mélyebb összefüggésekkel és időtálló gondolatokkal segít eligazodni a közélet, a kultúra, a történelem és a mindennapi élet kérdéseiben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!