„A bürokrata önkény rendelkezik Brüsszelben, de hol a rend, a törvény / A kultúra, az összhang? Jobb lesz attól az élet, / ha gazdagabb a gazdag, s a szegény még szegényebb? / Vagy higgyem, hogy gyárfüstből s pénzmániából épül fel újjá Európa, de minden lélek nélkül?” – veti fel a nem túl költői kérdést Faludy György Egyesült Európa című versében már 1992-ben. Ma alighanem egy harcos konzervatív álláspontnak tűnhet ez a verse, ha pedig felütjük az CCCVIII. Észak-atlanti Szövetség címűt (1995), ebben is nagyon időszerű sorokat találunk:
„A légszenny hamar felfalja a termést;
a föld népe már nemcsak nő, de robban;
s az új vírusok ellen semmi nem véd,
mint a pestis ellen a középkorban.”
Amikor Faludy Györgyről beszélünk, a jobboldaliak a recski szenvedéseket megörökítő Pokolbéli víg napjaim című memoárregényét vagy a Börtönverseit emelik ki, és persze orrolnak rá, amiért többedmagával ledöntötte Prohászka Ottokár püspök szobrát.
Faludy György irtózott mindentől, ami érdektelen és érthetetlen volt Fotó: MTI
Pedig nincs ebben semmi meglepő: a 110 éve született Faludy György mindig is a baloldali körökhöz tartozott, jó pár költeményében Károlyi Mihályt és Jászi Oszkárt ajnározta, 1946-os hazatérése után a Népszava kulturális rovatának lett meghatározó figurája, és írt pár Rákosit dicsőítő verset is (mint később mondta: muszájból, teljes ellehetetlenülése elleni orvosságként). Mindezek után – vagy ellenére – Recsken kötött ki, majd onnan kiszabadulva Nyugaton. A rendszerváltozás környéki második hazatelepülése után az SZDSZ-t támogatta, az 1990-es választáson pártlistás jelöltjükként indult, és még jó ideig rokonszenvezett velük.
Nagyon furcsa és árulkodó, hogy ennek ellenére a balliberális kultúrvilág nem vette fel a magyar irodalmi kánonba 1989 után. Népszerű költő volt, de a kiválasztottak, az Esterházy Péterek szintjére nem kerülhetett. Valószínű, hogy az ávós csemeték Faludyt az antikommunizmusa miatt nem tudták se lenyelni, se kiköpni.
Még furcsább az, hogy legjelentősebb kitüntetéseit az Antall József- és a Boross Péter-féle konzervatív, MDF-vezetésű kormányoktól kapta (Magyar Köztársaság rubinokkal ékesített zászlórendje 1991-ben, Kossuth-díj 1994-ben); sőt első gyűjteményes verseskötetét Püski Sándor, a nemzeti oldal legnagyobb könyvkiadója jelentette meg 1980-ban New Yorkban, és később is gondozott Faludy-köteteket.
Faludy összegyűjtött versei. Az 1980-as Püski kiadás. Forrás: regikonyvek.hu
Tehát a bal- vagy a jobboldalé-e Faludy György?
A kérdés szándékosan rossz. Faludy György – ha nem nézzük pártpolitikai preferenciáit, amelyeket inkább fiatalkori hóbortjai és emlékei vezéreltek, semmint a hazai belpolitika tisztánlátása – örökérvényűt tudott mondani a magyar nyelvről, a hazáról és a honvágyról, az európai műveltség és hagyomány fontosságáról. Sőt mint az írásom elején jeleztem, egyike volt azoknak, akik a leghamarabb vették észre, hogy egy, a nácizmusnál és a kommunizmusnál is nagyobb veszedelem: a fogyasztói tömegkultúra értékek nélküli kora érkezik el, amely több más mellett a szépet is kipusztítja a világból.
„Az igazságot karóba húztátok, a szépség elfutott,
menedzserek, tőkések, párttitkárok mohó béltraktusok,
politikusok, gyilkos idióták, technokrata herék:
elvesztettük mindörökre a jóság misztikus gyökerét”
– írta Apocalyptica című versében 1971-ben. Külvárosi felhőkarcolók, 2. című verse pedig már bejelenti Michel Houellebecq kiábrándult, kiégett, gyökerét vesztett fogyasztói emberének eljövetelét, akárcsak a Majora, a technokrata is. Apokaliptikus vízióit a 70-es években vetette papírra, ötven év elmúltával hátborzongató érzés olvasni ezeket a verseket, mert megérkeztünk a bennük meghirdetett új pokol víg napjaiba: a jelenünkről szólnak.
Ezekben a kései verseiben mai szemmel nézve meglehetősen konzervatív, haladásellenes gondolatok vannak, a világ és az élet szépségének, savának-borsának elvesztéséről ír, a kéj- és pénzsóvár, valódi kultúra nélküli társadalom eljövetelét jósolja meg bennük:
„Nemcsak Japánra hullt az atombomba.
Tovább porlasztja a remény s kirág
minden morált. Kit érdekel a holnap,
ha éjjel felrobbanhat a világ?
A nagy bőségben hiánycikk a szellem,
a tudomány s a technika csodás,
de mit sem ér a barbarizmus ellen.
Négy földrészen tombol a gyilkolás.”
– írja Nemcsak Japánra hullt… című versében 1983-ban, hisz
a fogyasztói társadalmat tartotta az új barbárságnak,
amely erőszakos és manipulatív eszközökkel háttérbe szorítja az európai civilizáció hagyományos szellemiségét. Tanuljuk hát meg ezt a versét is, akárcsak a többit.
