A könyv nem csupán egy kivételes magyar szellemiségű pedagógiai életútról szól, hanem a magyar nemzethez, a Szent István országához való hűségről, amely Tamás Ilonkát arra sarkallta, hogy meglehetősen idős korában harcoljon az elnyomás, az igazságtalanság és a beolvasztási törekvések ellen. – Ilonka néni egy igaz, nehéz utat választott kifejezetten a magyar nemzetért, ezért kiemelten fontos, hogy küzdelme a nemzet emlékezetének része legyen – mondta lapunknak id. Lomnici Zoltán.
Fehérné Tamás Judit, a Határon Túli Magyarok Hivatalának nyugalmazott főtanácsosa nemcsak hűségesen gondozta édesanyját, hanem segítette is Ilonka nénit az utazásainak, előadásainak a megszervezésében. De azóta is „menedzseli”, immár nem az életét, de az emlékét – olvasható a könyvvel kapcsolatban a Felvidék.ma portálon megjelent cikkben.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A magyar országgyűlés 2010. május 26-án az állampolgársági törvény módosításával lehetővé tette, hogy a külhoniak kedvezményesen juthassanak hozzá a magyar állampolgársághoz. Válaszként a szlovák kormány is módosította saját állampolgársági törvényét, mégpedig úgy, hogy ha egy szlovák állampolgár felveszi egy másik ország állampolgárságát, elveszíti a szlovákot. Az egykori miniszterelnök, Robert Fico akkor azt nyilatkozta, hogy a magyarokra nemzetbiztonsági kockázatként tekint a szlovák állam.
Tamás Ilona 2011 áprilisában kapta meg magyar állampolgárságát, melynek következtében Szlovákiában törölték a címlistáról. Soha nem hagyta el szülőföldjét, Trianon után mégis csehszlovák, majd az első bécsi döntést követően újból magyar, a második világháború után ismét csehszlovák, Szlovákia megalakulásával pedig szlovák állampolgár lett.
– Száznégy esztendős korában úgy hunyt el, hogy volt ugyan magyar állampolgársága, de idegenként lakott azon a földön, ahol egész életében élt, Rimaszombaton – mondja id. Lomnici Zoltán, aki szerint mindez azt jelenti, hogy a múlt tovább él, a határon túli politikusok egy része továbbra is gyűlöli a magyarokat.
Fotó: MTI/Komka Péter
– Nekünk, anyaországiaknak oda kell figyelnünk, mert a valamikor egymilliós, majd ötven évvel ezelőtt már hétszázötvenezresre csökkent felvidéki magyarság a legutóbbi népszámláláskor négyszázkilencvenezer főre apadt – figyelmeztet az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke. Lomnici Zoltán úgy véli, hogy Tamás Ilonka néni ebben a nehéz helyzetben hívta fel a figyelmet arra, mennyire fontos a magyar megmaradás, az anyanyelvű oktatás a Felvidéken. Magyarul és magyar szellemben tanított, de a szlovák hatalom még így is kénytelen volt kitüntetni, hiszen kiemelkedő teljesítményt nyújtott. 1974-ben magyar pedagógusként Szlovákiában csak őt terjesztették fel Kiváló pedagógus kitüntetésre és Komenský-díjra, amelyeket meg is kapott.
