Mit köszönhet a magyar nyelv a reformációnak?

A reformáció 16. századi kibontakozása messze több volt, mint egyházi megújító mozgalom.

Sylvester János: Grammatica Hungaro-Latina, Sárvár-Újsziget, 1539 Forrás: NADASDYMUZEUM.HU

A reformáció 16. századi kibontakozása messze több volt, mint egyházi megújító mozgalom. Abban a korszakban érte az európai nyelvközösségeket, így a magyart is, amelyben a nemzeti nyelvű írásbeliség kezdett megjelenni. A reformáció mozgalmának is egyik lényeges lépése volt a nemzeti nyelvű vallásgyakorlás, prédikálás. Ennek köszönhetően egyre sokasodni kezdtek a nemzeti nyelvekre lefordított írott, vallási szövegek, és ezzel párhuzamosan egyre többet kellett foglalkozni a nyelvek megismerésével, leírásával és szótározásával is.

A református kultúra nyilvános vallási színtérre emelte a magyar nyelvet. Ne feledjük, hogy a reformáció koráig az írásos szövegek jelentős része (de persze nem az összes) hitéleti, egyházi, egyházi jellegű szövegekből állt, és ezek jobbára latin nyelven születtek meg, latinul jelentek meg írásban, nyomtatott formában, és latin nyelven is adták elő a templomokban, a vallási események során. Ehhez képest jelentős változás volt a magyar nyelvű vallásgyakorlás és az ehhez kapcsolódó, mind jobban kiteljesedő magyar nyelvű írásbeliség elterjedése.

A reformációval összekapcsolódó nemzeti nyelv ügyének egyik első, iránymutató munkája Sylvester János (1504?–1552) 1539-es Grammatica Hungarolatinája, ez egy latin–magyar összehasonlító nyelvtan, amely a magyar nyelv kiművelése felé tett egyik első lépésünk. Ez az első olyan grammatika, amely latin összevetésben már a magyar nyelvtanra vonatkozó leírásokat és megjegyzéseket is tartalmaz. Sylvester az 1530-as évek közepén arra készült, hogy lefordítsa az Új testamentumot magyarra, és a Grammatica Hungarolatina ennek a fordítói munkának az egyik előtanulmánya volt. Jól bizonyítja ezt, hogy a grammatikájának 1539-es megjelenését hamarosan követte az Új testamentum magyar nyelvre fordított kiadása, 1541-ben jelent meg a Nádasdy Tamás által támogatott Sárvár-Újszigeti nyomdában.

Sylvester János: Grammatica Hungaro-Latina, Sárvár-Újsziget, 1539
Fotó: NADASDYMUZEUM.HU

Ha már bibliafordításnál tartunk, akkor feltétlenül ki kell emelni az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítást, a Vizsolyi Bibliát, ez szintén református fordítás volt. 1590-ben jelent meg Vizsolyban (a Rákóczi-birtokon). Vizsoly félreeső, nyugodt elhelyezkedése miatt biztonságos környezetben lehetett magyar nyelvű szöveget alkotni és nyomtatni a három részre szakadt országban. A bibliafordítást és a kiadást a birtokos, Rákóczi Zsigmond támogatta. Másfél év alatt 800 példányban nyomtatták ki a Vizsolyi Bibliát – ez akkoriban nagy példányszámnak minősült. A fordítási munkát Károli Gáspár fogta össze, ő végezte az egységesítést, a szerkesztést, a nyomdász Mantskovits Bálint volt.

Vizsolyi Biblia
Fotó: VIZSOLYIBIBLIA.HU / BIBLIA

Nyilvánvaló, hogy a magyar írásbeli kultúra szempontjából óriási szerepe lett az első, teljes, magyar nyelvű Bibliának. A Vizsolyi Biblia vallási jelentőségén túl a magyar nyelvű írásbeliség egyik jelképévé is vált, a magyarság egyik identitásmeghatározó szimbóluma lett. Fordításirodalmi jelentősége is kiemelkedő, emellett a református helyesírás egyik forrásává vált. Hisz a nagy mennyiségű, írott szöveg hozzájárult a református írásbeliség egységesítéséhez. Tudni kell, hogy a korszakban felekezetekre bomlott a helyesírási gyakorlat, így szépen lassan kialakult a protestáns és a katolikus írásbeliség. És mivel a bibliafordítások mindenhová eljutottak, így képesek voltak arra is ezek a szövegek, hogy egységes mintát nyújtsanak az írásgyakorlat számára.

A Vizsolyi Biblia fordítási munkája az 1570-es évek elején indult el, és a fordítói munkacsoportnak több tagja is volt, a fő munkatárs Károli Gáspár volt, ő szerkesztette és véglegesítette az egész anyagot. A munkacsoportnak volt egy fiatal, 15–16 éves segédje is, Szenczi Molnár Albert: ő hordta a kéziratot a nyomdába. Felnőttként Szenczi Molnár Albert lett az egyik meghatározó jelentőségű alakja a korai magyar nyelvtudománynak. Később újra kiadta Szenczi a Vizsolyi Bibliát, egyszer 1608-ban, majd 1612-ben is.

Szenczi Molnár Albert (1574–1634) életműve olyan gazdag, hogy itt még felsorolni is nehéz lenne, ezért kiemelem néhány munkáját. Sok zsoltárfordítást, prédikációfordítást készített, fordított imádságos könyveket, teológiai munkákat; ezek mind meghatározó jelentőségűek a protestáns hitélet számára.

Szenczi Molnár Albert (1574–1634) református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító portréja
Fotó: Wikipedia Commons

Legnagyobb jelentőségű nyelvészeti munkái az 1604-ben kiadott Dictionarium Latino-Ungaricum és Dictionarium Ungaro-Latinum (latin–magyar és magyar–latin szótára), az 1610-es, igen hosszú című Novae grammaticae Ungaricae […] libri duo (Új magyar gramatika…két kötetben). Továbbá többnyelvű, összehasonlító szótárakat is szerkesztett, és ezeket folyamatosan bővítette is. Sylvester életművéből is jól látszik, hogyan járult hozzá a protestáns nyelvszemlélet – a nemzeti nyelvű hitélet – a magyar nyelvtudomány kiteljesedéséhez. Kezdeti nyelvtanaink, szótáraink, nyelvészeti munkáink mind-mind a vallási szövegek magyar nyelvre való fordításaival együtt, azok szükségszerű előtanulmányainak köszönhetően jelentek meg. Hiszen a jó fordításhoz szükség van szótárakra, nyelvtanokra, ortographiákra (helyesírásokra), ám ezek a könyvek a reformáció korai szakaszában még nem voltak meg. Első fordítóink tehát megírták ezeket a munkákat. Egyik meghatásorzó alakja ennek a folyamatnak Szenczi Molnár Albert volt.

Említést kell még tenni a protestantizmushoz kötődő nyelvészeti munkák közül az első, magyar nyelvről szóló ortographiáról is – ez Dévai Bíró Mátyás (1500 körül – 1545) Ortographia Vngarica című munkája, 1538-ban jelenhetett meg, de a legrégebbi kiadása 1549-ből maradt fenn. Jól bizonyítja a nyelvtani, helyesírási munkák születésének és alkalmazásának praktikus és szükségszerű körülményeit a munka bevezetője, ebben az olvasható, hogy egyrészt a magyarra fordított bibliai könyvek olvasásához kell megtanulni magyarul olvasni, ám emellett ennek a tudásnak gyakorlati haszna is van, mert:

„Touábbá ez tudomán’, hog’ oluasʃni ęs irni tudonc, annękűl, hog’ vtonc az βent iráʃra, kiben üduoʃʃegonket találl’uc, mereis haβnos, hog’ eg’máʃnac mindenikonc írhaʃʃon, ne kell’en minden ketʃin dologért más ember vtán iarani.”

Ez a megjegyzés pedig már a világi írásbeliség gyakorlati hasznára utal. Ez is bizonyítja, hogy a magyar nyelvű hitélet, az ehhez szükséges vallási szövegek hozzájárultak a magyar grammatikai, helyesírási munkákon keresztül a magyar nyelvű írásbeliség általános terjedéséhez.

Dévai Bíró Mátyás: Orthographia Vngarica, 1549
Fotó: A cikk szerzőjének a saját példányáról készített fotója

Végül említést teszek még Geleji Katona Istvánról (1589–1649), aki református egyházi énekgyűjteményt adott ki magyarul (Öreg Graduál, Gyulafehérvár, 1636), valamint különböző református teológiai munkákat fordított és jelentetett meg magyarul (Titkok titka, Gyulafehérvár, 1645, Váltság titka I–III., Várad, 1645–49). Ám emellett megírta az első magyar nyelvművelő munkát is: ez pedig a Titkok titka függeléke, a Magyar grammatikácska. Ekkorra tehát már túl vagyunk az első magyar grammatikán, szótárakon, ortographián, Biblia-fordításon. Ennek a tapasztalatnak a birtokában írt tehát egy nagyobb teológiai munka mellékleteként Geleji Katona István a magyar nyelvhasználat, helyesírás, szóképzés vitás kérdéseiről. Határozott, keményen megfogalmazott véleménye rögtön vitákat is kiváltott, de ezzel együtt nagy jelentősége volt a protestáns helyesírás és nyelvhasználat egységesítésében.

A szerző Bódi Zoltán Gábor tudományos főmunkatárs

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet honlapján olvasható el.