A reformáció 16. századi kibontakozása messze több volt, mint egyházi megújító mozgalom. Abban a korszakban érte az európai nyelvközösségeket, így a magyart is, amelyben a nemzeti nyelvű írásbeliség kezdett megjelenni. A reformáció mozgalmának is egyik lényeges lépése volt a nemzeti nyelvű vallásgyakorlás, prédikálás. Ennek köszönhetően egyre sokasodni kezdtek a nemzeti nyelvekre lefordított írott, vallási szövegek, és ezzel párhuzamosan egyre többet kellett foglalkozni a nyelvek megismerésével, leírásával és szótározásával is.
A református kultúra nyilvános vallási színtérre emelte a magyar nyelvet. Ne feledjük, hogy a reformáció koráig az írásos szövegek jelentős része (de persze nem az összes) hitéleti, egyházi, egyházi jellegű szövegekből állt, és ezek jobbára latin nyelven születtek meg, latinul jelentek meg írásban, nyomtatott formában, és latin nyelven is adták elő a templomokban, a vallási események során. Ehhez képest jelentős változás volt a magyar nyelvű vallásgyakorlás és az ehhez kapcsolódó, mind jobban kiteljesedő magyar nyelvű írásbeliség elterjedése.
A reformációval összekapcsolódó nemzeti nyelv ügyének egyik első, iránymutató munkája Sylvester János (1504?–1552) 1539-es Grammatica Hungarolatinája, ez egy latin–magyar összehasonlító nyelvtan, amely a magyar nyelv kiművelése felé tett egyik első lépésünk. Ez az első olyan grammatika, amely latin összevetésben már a magyar nyelvtanra vonatkozó leírásokat és megjegyzéseket is tartalmaz. Sylvester az 1530-as évek közepén arra készült, hogy lefordítsa az Új testamentumot magyarra, és a Grammatica Hungarolatina ennek a fordítói munkának az egyik előtanulmánya volt. Jól bizonyítja ezt, hogy a grammatikájának 1539-es megjelenését hamarosan követte az Új testamentum magyar nyelvre fordított kiadása, 1541-ben jelent meg a Nádasdy Tamás által támogatott Sárvár-Újszigeti nyomdában.

Fotó: NADASDYMUZEUM.HU
Ha már bibliafordításnál tartunk, akkor feltétlenül ki kell emelni az első, teljes, magyar nyelvű bibliafordítást, a Vizsolyi Bibliát, ez szintén református fordítás volt. 1590-ben jelent meg Vizsolyban (a Rákóczi-birtokon). Vizsoly félreeső, nyugodt elhelyezkedése miatt biztonságos környezetben lehetett magyar nyelvű szöveget alkotni és nyomtatni a három részre szakadt országban. A bibliafordítást és a kiadást a birtokos, Rákóczi Zsigmond támogatta. Másfél év alatt 800 példányban nyomtatták ki a Vizsolyi Bibliát – ez akkoriban nagy példányszámnak minősült. A fordítási munkát Károli Gáspár fogta össze, ő végezte az egységesítést, a szerkesztést, a nyomdász Mantskovits Bálint volt.