Persze a VII. kerületi „Chicagóból”, csak úgy senki nem lesz igazságügyi miniszter, igaz filmrendező sem, vagy ha igen, az is csak nagyon ritkán.

– Értéket adni leginkább példamutatással lehet, a magyar történelem pedig tele van olyan hősökkel, heroikus tettekkel, győzelmekkel, amelyek egytől egyig alkalmasak volnának arra, hogy büszkévé tegyék a fiatalságot. Ugyanakkor a dicső korszakok mellett, számos lesújtó pillanatot is megélt és túlélt a magyarság; olyan traumákat, amelyek feldolgozatlanul maradtak, és transzgenerációs stresszként ma is jelen vannak a néplélekben. A legsúlyosabb ilyen megrázkódtatás a nemzet trianoni megcsonkítása volt, amely mondjuk ki – ahogy annak idején a pozsonyi csata is –, a nemzet elleni gyilkossági kísérlet volt.
– Nem is kísérlet, hanem nemzetgyilkossági gyakorlat volt a trianoni gyalázat. A magyarság azonban a két világháború között ismét felmutatott egy dicső korszakot, hiszen a lehetetlennek tűnő feltámadást vitte végbe. Kiváló történészeink gyakran hivatkoznak arra, hogy a Horthy-korszakban, a bethleni konszolidációnak köszönhetően a ’30-as évek közepére a csonka ország gazdasága Európa középmezőnyéhez zárkózott fel.
Meggyőződésem, hogy mindez azért történhetett meg, mert az ima, a „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában”, amely akkor minden magyar ajkáról szólt, ugyanazt jelentette a parasztság, a munkásság, az értelmiség, a kiváló minisztereink és Magyarország kormányzója számára is.
Ebben az akaratban egymásra talált a politikai és gazdasági vezetés a társadalom minden rétegével. Akkor létrejött az egység, a Kárpát-haza egységének lelki dimenziója. Meggyőződésem, hogy ennek köszönhető a megmaradás.
– Megmaradtunk ugyan, de a nemzet teste száz év elteltével is csonka, szellemének és lelkének megnyomorítása pedig már évszázadokkal korábban megkezdődött és azóta is hatékonyan működik. Korábbi ÖN-TÉR-KÉP című filmjében a magyar nemzet lelkiállapotát tárja fel, és mutatja meg a feloldás és a gyógyulás lehetőségeit. Az előző, Reményik Sándorról szóló portréfilmje, az Öröktűz pedig tartalmaz egy önálló részt is Trianonról. Tekinthetőek-e ezek a Nem, nem, soha című film egyfajta előzményének?




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!