Örömzene és kihívások

– Kerestük ezt a helyzetet, hogy újra megtapasztaljuk, milyen nagy stáb nélkül játszani, mi történik akkor, ha csak hárman lépünk fel a színpadra – mondja Füstös Bálint gitáros. A Margaret Island együttes alapító tagja a csapattal együtt folyamatosan keresi az újabb kihívásokat. A zenekar a Hangfoglaló program első év­adának (2014/15-ös) induló előadói alprogramjában volt támogatott, ami azt jelenti, hogy lényegében az első nagylemezüket, klipjüket ennek segítségével készítették el.

Takács Erzsébet
2020. 04. 02. 10:27
null
Füstös Bálint, Lábas Viki és Törőcsik Kristóf trióját a Hangfoglaló program indította el Fotó: Hegyi Júlia Lily
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

 

– Hogyan élték meg a lehetőséget, amit kaptak a Hangfoglaló programtól?

– Örülök, hogy belevágtunk, mert tapasztalatlanok voltunk, nem tudtuk, miként működik a hazai zeneipar. A Hangfoglaló program segítsége pedig nemcsak anyagi támogatást jelentett, hanem mindazt a stratégiai és egyéb tapasztalati tőkét, amit a mentorunktól, Vermes Orsitól és a program szak­értőitől megkaptunk. Nagy kihívás, de egyben nagy élmény is volt, hiszen az első lemez, az első klip, az első koncertek különösen emlékezetesek minden zenekarnak. Így volt ez nálunk is. A tévés zenei műsorokra például nem is tekintek tehetségkutatóként, ezek nekem ugyan zenei, de inkább show-műsorok, elsősorban az emberek szórakoztatásáról szólnak, és nem arról, hogyan lehetne az ott fellépő előadónak a legegészségesebb módon és a legjobb szakmai háttérrel felépíteni egy hosszú távú pályafutást.

– Milyen nehézségekkel néztek szembe induló formációként?

– A legnagyobb nehézség az volt, hogyan költsük el észszerűen a pénzt, nem tudtuk, hogyan szolgálja a legjobban a zenekar fejlődését, mire érdemes költeni. A program előtt pedig, amikor még mindannyian iskolába jártunk és a saját forrásainkat tettük bele a zenekari kasszába, a megfelelő minőségű felvétel elkészítése okozott problémát, amivel kellő hitelességgel tudjuk tolmácsolni az ötleteinket a hallgatók felé.

Füstös Bálint, Lábas Viki és Törőcsik Kristóf trióját a Hangfoglaló program indította el
Fotó: Hegyi Júlia Lily

– Ön személy szerint több szálon is kapcsolódik a Hangfoglaló programhoz, hiszen tavaly, azaz az ötödik évadban már mentor is volt. Mit jelent ez a mentori feladat?

– Nagyon izgalmas kihívás, második éve lehetek mentor, az első évben a The Pontiac együttes munkáját segítettem, idén pedig Nagy Bogival dolgozom együtt. A zsűri munkájában is részt vettem, így már a kiválasztásban is szerepem volt. Érdekes látni a sokféle zenekart, akik pályájuk különböző fázisában jelentkeznek a programba. Hiába mind induló zenekarok, akik az első lemezük megjelenése előtt állnak, egyeseknek teljesen kiforrott ötletei, kész dalai, arculatuk van, más meg még keresi az utat. Mentorként tehát nem egy kész receptet kell alkalmazni, minden zenekar más és más, azt mindig az előadóval közösen kell kitalálni.

– Hogyan gondol vissza a saját indulásukra?

– Nem cserélném el semmire, ahol most tartunk a zenekarral, jó azért visszagondolni arra, amikor először játszottunk vidéki klubokban, amikor mi voltunk a Hiperkarma, a Szabó Balázs Bandája előzenekarai. Nagyon sokat tanultunk akkor, sokat köszönhetünk nekik. Ezt a szellemiséget pedig úgy próbáljuk továbbvinni, hogy ha van rá lehetőségünk, mi magunk is támogatunk feltörekvő produkciókat.

– És mi lehet a következő lépés? A Nemzetközi piacra lépést támogató alprogramban való részvétel?

– Fontos, hogy ne csak feltétlen számokban, sikerességben mérjük a célokat. Most például Brightonban voltunk januárban, és ott írtunk dalokat egy angol sráccal. Nagyon inspiráló volt, mert nem feltétlenül Margaret-dalokat szereztünk, csak az együtt zenélés öröméért. Megérte, és ez jó hatással lehet az itthoni feladatainkra. Nemrég adtunk például egy kisebb koncertet a barátoknak, ismerősöknek: húsz-harminc ember előtt játszottunk. Mi kerestük ezt a helyzetet, hogy újra megtapasztaljuk, milyen a nagy stáb nélkül játszani, mi történik akkor, ha csak hárman lépünk fel a színpadra. A már említett kalandvágyból szeretnénk mi is angolul dalokat írni, és ki tudja, talán előbb vagy utóbb mi is játszhatunk nemzetközi rendezvényeken. De ez inkább a négy-öt éves terv része.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.