– Ahogy a trianoni békediktátum sem egy sikertörténet, úgy az Operettszínház Trianon-pályázata sem bizonyult annak – árulta el Kiss-B. Atilla, a teátrum főigazgatója, aki elmondta: kétfordulósra tervezték, ám a másodikat követően nem biztattak senkit a folytatásra, mivel rövid lett volna a hátralévő idő. – Túlzott optimizmus vezérelt, hogy meg fog születni a mű a kiírás szerint, február 15-ig – magyarázta a főigazgató, hozzáfűzve: Dolhai Attila nem hagyta abba a megkezdett munkát, s Cári Tibor erdélyi zeneszerzővel (a Ruben Brandt, a gyűjtő komponistájával) folytatták az alkotást, igaz, először nagyszínpadban gondolkodtak, majd elkészítették a kamaraváltozatot, amíg végül belekényszerültek az otthoni megvalósításba.
– Mindenki az otthonában oldotta meg a rá eső feladatot: a zeneszerző feljátszotta a zenei alapot, illetve két dal zenei alapját hangszeres művészek játszották fel, a színészek Dolhai Attila útmutatásai mentén mobiltelefonnal rögzítették játékukat, éneküket, az operatőri munkát a családtagok végezték, s ahogy Attila fogalmazott: a fővilágosító maga a Nap volt – sorolta Kiss-B. Atilla, megjegyezve: a film fekete-fehér, így egységesek a helyszínek és a hangulat. A jelmezek, a kellékek az otthon megtalálhatókból kerültek ki. A keserédes, groteszk, másutt vicces történet egy család életén keresztül ábrázolja a nemzeti tragédiát. Az előadás nem lamentáció, inkább felütés.
– Hogyan lesz a székelyből román? Úgy, hogy áttelepül Magyarországra – idézte a keserű viccet a főigazgató, majd leszögezte: nem születik meg a vicc, ha nincsen Trianon. – Ha Romániában választásokra készülnek, rendre előhúzzák a magyarkártyát. Magyarországon pedig sajnos még mindig politikai támadási felületet tud képezni az összmagyarságban mint nemzetben gondolkodás – fejtette ki Kiss-B. Atilla. – Egyfelől a nemzetcsonkítás beépült a köztudatba, a határon túli magyarság másodrendű állampolgárként lett elkönyvelve mind a szülőföldjén, mind az anyaországban. Másfelől nem beszéltük ki, nem dolgoztuk fel az össznemzeti traumát.
Dolhai Attila célja szembesíteni a történelmi múlttal és a kibeszélés kezdeményezése. Jelszava pedig így hangzik: Szeressük vissza a határainkon túl élő honfitársainkat!
Kiss-B. Atilla: A zenemű jelszava az, hogy szeressük vissza a határainkon túl élő honfitársainkat
Fotó: Bach Máté
– Meghaladta a százezret az Operettszínház Facebook-követőinek száma, s visszajelzéseikből kiderül, milyen fontosak a nézők számára az online közzétett tartalmaink – így a főigazgató, aki ebben a térben biztosít bemutatkozási lehetőséget a Szétszakítottaknak.
Azért bízzunk abban, hogy élőben is megnézhetjük majd a szereposztást: Janza Katát, Gubik Petrát, Szabó P. Szilvesztert, Homonnay Zsoltot, Mészáros Árpád Zsoltot, Dolhai Attilát, Sándor Pétert, Földes Tamást, Bálint Ádámot, Csuha Lajost, Jantyik Csabát, Melis Gábort, Imre Rolandot, Pesák Ádámot, Nagy Enikőt, a Madách Színház művészét, Kővári Samut, Pintér Jankát és Mészáros Bendegúzt.
