Széchenyi István a következő kéréssel fordult levélben Ybl Miklóshoz: „építene az országos hírű építész Nagycenken egy lehetőleg minden cikornyás díszítményt kizáró egyszerű, de mégis elég tágas Istenházat”. Ybl elfogadta a felkérést. Az építkezés 1864 nyarán fejeződött be. A Szent István-plébániatemplom letisztult és nemes megjelenésével felér ahhoz az ideához, amelyet Széchenyi a legnagyobb építészünk elé állított.
Öt évvel ezelőtt Ybl Miklós születésének kétszázadik és Lechner Ödön halálának századik évfordulója adott alkalmat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszéke számára nagyszabású konferencia megrendezésére, amelyen nemcsak a dualizmus korának két nagy építészét ünnepelték, de a kortársaikról sem feledkeztek meg. A kötet a konferencián elhangzott előadásokból született tanulmányok egy részét tartalmazza Ybl pályájának kezdő évtizedétől Lechner munkásságának utolsó időszakáig.
Az 1840-es évektől az 1910-es évek végéig követhetjük nyomon a kor építészetét. Olvashatunk néhány karakteres alkotásról, illetve kevésbé ismert alkotókról is, akiknek számos jelentős épületet köszönhetünk. Megismerhetjük a kaplonyi templom történetét Ybl Miklós előtt és után, a „fogpiszkálónak” becézett városligeti Gloriett építéstörténetét, a Szentháromság-emlékmű kutatását – melynek több részletét máig homály fedi –, valamint a kolozsvári Házsongárdi temetőbe tervezett síremlékek formavilágát.
Megfeledkezett az utókor Fort Sándor építészről, akit elsősorban a magyar arisztokrácia tagjai láttak el feladatokkal. Fort a megbízói számára palotákat, kastélyokat tervezett. Hültl Dezsőt is kevesen ismerik. Ő volt Magyarország első építészdoktora, akinek nevéhez a Péterfy Sándor utcai kórház, illetve több fővárosi bérház és bérpalota fűződik. A szakirodalom elsősorban mint a lecsendesült neobarokk stílus képviselőjét tartja számon.
Lechner Ödön, a Japán kávéház művészasztalának szelíd bohémje olyan építészeti formanyelv megteremtésén fáradozott, amely csak minket, magyarokat jellemez. Írásai mégsem szakmai, városépítészeti vagy rendezési közügyekről szólnak, inkább a mester célkitűzéseiről, gondolatairól. Építészete már korai műveinél megosztotta a közvéleményt, sokan bírálták keleties ízű ornamentikahasználatát, Kőrössy Albert Kálmán építész munkáin viszont érezhető és kimutatható a hatása. Az építészettörténet-kutatás Lechner követőjeként tartja számon Baumhorn Lipótot, aki munkatársával, Kovács Károly építőmesterrel házak, bérpaloták, zsinagógák tervezésére és kivitelezésére kapott megbízást Újvidéken.
