Városligeti fogpiszkáló

Könyv készült a dualizmus korának építészeiről. Ybl Miklós születésének és Lechner Ödön halálának évfordulója kapcsán rendezett a PPKE konferenciát, az ott elhangzottak jelentek most meg.

Széchenyi István a következő kéréssel fordult levélben Ybl Miklóshoz: „építene az országos hírű építész Nagycenken egy lehetőleg minden cikornyás díszítményt kizáró egyszerű, de mégis elég tágas Istenházat”. Ybl elfogadta a felkérést. Az építkezés 1864 nyarán fejeződött be. A Szent István-plébániatemplom letisztult és nemes megjelenésével felér ahhoz az ideához, amelyet Széchenyi a legnagyobb építészünk elé állított.

Öt évvel ezelőtt Ybl Miklós születésének kétszázadik és Lechner Ödön halálának századik évfordulója adott alkalmat a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszéke számára nagyszabású konferencia megrendezésére, amelyen nemcsak a dualizmus korának két nagy építészét ünnepelték, de a kortársaikról sem feledkeztek meg. A kötet a konferencián elhangzott előadásokból született tanulmányok egy részét tartalmazza Ybl pályájának kezdő évtizedétől Lechner munkásságának utolsó időszakáig.

Az 1840-es évektől az 1910-es évek végéig követhetjük nyomon a kor építészetét. Olvashatunk néhány karakteres alkotásról, illetve kevésbé ismert alkotókról is, akiknek számos jelentős épületet köszönhetünk. Megismerhetjük a kaplonyi templom történetét Ybl Miklós előtt és után, a „fogpiszkálónak” becézett városligeti Gloriett építéstörténetét, a Szentháromság-emlékmű kutatását – melynek több részletét máig homály fedi –, valamint a kolozsvári Házsongárdi temetőbe tervezett síremlékek formavilágát.

Megfeledkezett az utókor Fort Sándor építészről, akit elsősorban a magyar arisztokrácia tagjai láttak el feladatokkal. Fort a megbízói számára palotákat, kastélyokat tervezett. Hültl Dezsőt is kevesen ismerik. Ő volt Magyarország első építészdoktora, akinek nevéhez a Péterfy Sándor utcai kórház, illetve több fővárosi bérház és bérpalota fűződik. A szakirodalom elsősorban mint a lecsendesült neobarokk stílus képviselőjét tartja számon.

Lechner Ödön, a Japán kávéház művészasztalának szelíd bohémje olyan építészeti formanyelv megteremtésén fáradozott, amely csak minket, magyarokat jellemez. Írásai mégsem szakmai, városépítészeti vagy rendezési közügyekről szólnak, inkább a mester célkitűzéseiről, gondolatairól. Építészete már korai műveinél megosztotta a közvéleményt, sokan bírálták keleties ízű ornamentikahasználatát, Kőrössy Albert Kálmán építész munkáin viszont érezhető és kimutatható a hatása. Az építészettörténet-kutatás Lechner követőjeként tartja számon Baumhorn Lipótot, aki munkatársával, Kovács Károly építőmesterrel házak, bérpaloták, zsinagógák tervezésére és kivitelezésére kapott megbízást Újvidéken.

Fiumében a XX. század elején a tömeges emigráció miatt építették meg a kivándorlók házát, mely az egyik első magyar vasbeton épület volt. Erről és sok más házról, templomról és kastélyról archív és mai fotókat, valamint korabeli tervrajzokat láthatunk a kötetben. Az építészet- és szobrásztörténeti témákból született tanulmányok nemcsak a szakemberek, hanem azok számára is izgalmas olvasmányok, akik érdeklődnek a város- és a művelődéstörténet iránt.

(Ybl és Lechner vonzásában. Szerk.: Rozsnyai József. Holnap Kiadó, Budapest, 2018, 216 oldal. Ára: 3500 forint)