Középfölde

Tizenkét időzónára és 18 ezer kilométerre található hazánktól Christchurch, ahol egy hete ötven muszlim hívővel végzett egy ausztrál merénylő. Amikor mi felkelünk, az új-zélandiak már vacsoráznak, amikor nálunk tavasz van, náluk ősz. Európai gyökerű, de a nálunk megszokottaktól eltérő társadalom képe bontakozik ki, amelyet ugyanakkor a bevándorlás és immár a terrorfenyegetettség is bekapcsol a globális folyamatokba.

Jacinda Ardern egy christchurch-i középiskolában a merénylet után. „A többszínűséget, a kedvességet, az együttérzést képviseljük” Fotó: Edgar Su Forrás: Reuters

Christchurchben, azaz Krisztustemplomban 17 fokot mutat a hőmérő, az ég derült, helyenként felhős – olvasható a legfrissebb időjárás-jelentésben. Új-Zéland második legnagyobb, 388 ezres városa most próbál felocsúdni az egy hete tartó sokkból. Múlt hét pénteken egy szélsőséges merénylő ötven muszlim hívőt mészárolt le a város két mecsetében. Ez a nap lett a máskor mindig békés Új-Zéland szeptember 11-éje.

Christchurch ugyanakkor nagyobb tragédiát is megélt már: nyolc éve 240 emberrel végzett egy földrengés. Csak éppen a természet nem tehető felelőssé semmiért, ellentétben az emberrel. A terror ezúttal olyan helyen csapott le, amelyet a legtöbbünk vajmi kevéssé ismer. Új-Zéland az Óperenciás-tengeren túl, Ausztráliától is kétezer kilométerre fekszik, Sydney-től négy óra repülőútra. Nem véletlenül az egyik utolsóként benépesített bástyája lett az egykori angol gyarmatbirodalomnak, a mai Brit Nemzetközösségnek. Évente általában csak egyszer látjuk, mégpedig szilveszterkor: a törpeszigeteket nem számítva itt lép át elsőként tűzijátékkal az emberiség az új évbe.

Híres kivik

Nehéz felidéznünk híres új-zélandit. Felfedezője (1642), Abel Tasman holland utazó volt, míg alaposabb feltérképezője (1769), James Cook, angol. Az ország kettejüknek köszönheti a Zee­land tartományra utaló, németalföldi gyökerű, majd angolosított nevét. Most ausztrál merénylő helyezte fel a világtérképre a földgömbről már csaknem lelógó Új-Zélandot, ahol a helységnevek is rendre az angolszász örökséget tükrözik. Christ­church Canterbury régió központja, az Avon folyónál fekszik. A főváros Wellington, bár ezt hallva egy öreg angolnak inkább a gumicsizma jut eszébe. A Backpacker Guide – azaz a hátizsákos utazók bédekkere – tíz hírességet emel ki a „kivik” közül, de ezek a nevek is legfeljebb a tömegkultúra jó ismerőinek mondanak valamit. A leghíresebb szerintük egy 22 éves, Lorde­ művésznéven szereplő énekesnő.

A második és a harmadik helyezett neve már ismerősebben cseng. Az előbbi Russell Crowe Oscar-díjas filmszínész, noha inkább ausztrálként tartjuk számon. Ausztrália általában véve is az első számú vonatkoztatási ország Új-Zélandban, Crowe pedig Wellingtonban született. Felfért még a dobogóra Peter Jackson, a rendező és producer, aki lenyűgöző tájakban bővelkedő szülőföldjén forgatta le A Gyűrűk Urát. Így lett Új-Zélandból Középfölde, a fikció világának centruma. A negyedik legismertebb celeb – ismét csak a Backpacker Guide szerint – Sonny Bill Williams. Ő kétszeres világbajnok, csak éppen nem tudunk róla semmit. Sonny ugyanis rögbijátékos (majd bokszoló). A rögbiből mi főleg a hakát, a maori őslakosok meccsek előtt előadott harci táncát értjük. Ez a kisebbség mintegy 600 ezer főt tesz ki, Új-Zéland lakosságának 15 százalékát. „Hogy vagytok, kenguruk? / Vigyázzatok, kenguruk! / Új-Zéland leigáz titeket! / Jaj, jaj, jaj, nektek!” – így hangzik az egyik ősi haka harci üvöltése, természetesen a szomszéd várnak, az aussiknak címezve.

A hazánknál háromszor nagyobb területű, két fő – északi és déli – szigetből álló Új-Zéland általában is nagyon más – állítják utazók –, hiába alkotja 4,9 milliós lakosságát háromnegyed részben európai, főleg angolszász gyökerű népesség. Az emberek mintegy 40 millió birkával és több millió szarvasmarhával osztoznak az országon.

– Mindent a nagyüzemi állattenyésztésnek rendelnek alá, ezért a csodálatos tájaik dacára a vizeik szennyezettek. Kevesek élnek jól, a többség megküzd a mindennapi megélhetésért, saját lakásról pedig csak a tehetősek, jó szülői háttérrel rendelkezők álmodhatnak. Harmincas-negyvenes emberek kénytelenek másokkal társbérletben élni – ezek az első gondolatok, amelyeket egy Új-Zélandról a napokban hazaköltöző magyar asszony megoszt a Lugassal. Nagy Szandra – nevezzük így – nyolc évet élt holland férjével Aucklandben, az ország legnagyobb, vonzáskörzetével együtt több mint másfél milliós városában. Mint mondja, voltak elhelyezkedési nehézségeik, a házak többsége ramaty állapotban van, a magaskultúra szinte megfizethetetlen. Bölcsődék nincsenek, sok az iskolakerülő, jellemző a családon belüli erőszak, sorolja. Nem sok jó szava van az országról.

Jacinda Ardern egy christchurch-i középiskolában a merénylet után. „A többszínűséget, a kedvességet, az együttérzést képviseljük”
Fotó: Reuters

Távol a muszlim világtól

Ha megnézzük Új-Zéland országstatisztikáját, azt látjuk, az emberi fejlettségi indexe (HDI) magas életszínvonalú társadalom képét mutatja, az egyenlőtlenségekre utaló Gini-együttható viszont arról árulkodik, nagyobb szakadék tátong gazdagok és szegények között, mint mondjuk egy skandináv társadalomban. A Quora elnevezésű, kérdezz-felelek weboldalon egy Paul Stockley nevű helyi hozzászóló azt írja, náluk is vannak olyan ételek, mint a franciáknál, a jogrendszerük brit, a tájaik olyan szemkápráztatók, mint amilyeneket Skandináviában vagy portugál földön látni, a sípályáik akárcsak a svájciakéi, a vitorlás regattáiknak csak a görögöknél van párjuk, a vulkánjaik pedig az izlandiakéival vetekszenek. Ráadásul náluk mindez a jó egy országban egyesül, és nem kell rajta osztozni a Stockley szerint Európában elviselhetetlenül nagy tömeggel, „nem nyomul tíz ember öt centire a könyökömtől”.

Élnek Új-Zélandon magyarok is, ha nem is túl sokan. Minden nagyobb városban van közösségük nemzettársainknak. A 2001-es népszámlálás szerint 894 fő tekintette magát magyarnak. A legismertebbek között van Csókás Márton, A Gyűrűk Ura trilógiából ismert, már kint született színész, Tánczos Nándor angliai születésű volt parlamenti képviselő, illetve Baloghy György, a családjával még gyerekként, 1956-ban kivándorolt festőművész.

A bevándorlás – napjainkban a főleg nem európai népesség migrációja – most annak kapcsán vált kérdéssé, hogy a christchurch-i merénylő egy 74 oldalas kiáltványban maga nevezte meg az indítékaként. A tavaly Magyarországon is megforduló, 28 éves ausztrál férfi – akinek nevét nem írjuk le, ahogyan Jacinda Ardern új-zélandi kormányfő sem mondta ki, hogy ne ápolja a kultuszát – többek között leírta, merényletének célja az volt, hogy „közvetlenül csökkentse az európai földeket érintő bevándorlási rátát azáltal, hogy megfélemlíti és fizikailag eltávolítja magukat a megszállókat”.

Új-Zéland muszlim népessége most 50 ezer fő körüli, ami a népesség egy százaléka. Összehasonlításul: Franciaországban mintegy tíz, az Egyesült Államokban ugyancsak egy százalék ez az arány. „Olyan messze helyezkedünk el a muszlim világtól, hogy nagyon ritkán hangzik az el nyíltan, hogy túl sok muszlimot fogadnánk be” – mondta Murdoch Stephens új-zélandi társadalomkutató a CBC kanadai televíziócsatornának. Az idegenellenesség inkább az ingatlanokat felvásárló indiaiak és kínaiak ellen fordult. Az éves bevándorlási keretszámot 15 évvel ezelőtt 45 ezer főben határozták meg, de ez nem eredményezett népességgyarapodást: többen hagyták el az országot, mint ahányan érkeztek. A 2017-es választási kampányban a migráció már fokozottabb hangsúlyt kapott, miután az éves bevándorlás 70 ezer fő fölé szökött.

A voksolás egyébként európai szemmel szintén furcsa öszvérkormányt hozott létre. Jacinda Ardern munkáspárti kormányfő 38 évesen a világ egyik legfiatalabb és legcsinosabb miniszterelnöknője, aki már hivatalban volt, amikor tavaly megszülte kislányát, az ír és maori nevet viselő Neve Te Arohát. Ardern szociáldemokrataként és progresszívként határozza meg önmagát, és a christchurch-i merényletet követően visszautasította, hogy országa a gyűlölet, a rasszizmus és a szélsőségesség melegágya lenne. „Azért választottak bennünket, mert mindegyiket elutasítjuk” – mondta a nemzethez intézett beszédében, a hírügynökségi beszámolók szerint a megindultság miatt többször is elcsukló hangon. Azért esett továbbá rájuk a merénylő választása – tette hozzá –, „mert a többszínűséget, a kedvességet, az együttérzést képviseljük. Otthont adunk azoknak, akik megosztják az értékeinket. Menedéket azoknak, akiknek erre szükségük van.”

Ehhez képest Ardern Munkáspártja a Zöldek mellett koalícióban kormányoz az Új-Zéland Az Első elnevezésű nacionalista párttal is, amelynek egyik politikusa szerint nem lenne szabad megengedni, hogy a fiatal muszlimok repülőgéppel utazzanak. Sőt a legutóbbi választáson 8,66 százalékot kapott párt vezetője, Winston Peters a kormányfőhelyettesi mellett a külügyminiszteri posztot is betölti. Ez a felállás ahhoz hasonlítható, mintha Emmanuel Macron Marine Le Pennel tandemben irányítaná Franciaországot, és a liberális elnök a párizsi diplomácia élére is kinevezné nacionalista helyettesét.

Repülőtéri őrizet

Az új-zélandi bevándorlás- és vízumpolitikáról negatív beszámolókat is olvasni a helyi sajtóban. Egy új-zélandi üzletember kártérítést és bocsánatkérést követel a hatóságoktól, miután 23 éves brazil barátnőjét – aki csak látogatóba érkezett, és ő fizette volna a költségeit – repülőtéri őrizetbe helyezték, mielőtt újabb húszórás repülőúttal hazazsuppolták volna. Egy Kanadából érkezett bevándorlócsalád vak tagja arról számol be, 11 évvel később tudta meg, hogy gyerekkorában őt nem akarták beengedni a szigetországba, úgy vélve, fogyatékossága csak terhet ró az új-zélandiakra.

A napokban temették el a christchurch-i­ merénylet első áldozatait. A legtöbbjük ázsiai bevándorló. A 33 éves Atta Elayyan kuvaiti születésű vállalkozó és családapa volt, az új-zélandi futsalválogatott kapusa. Lilik Abdul Hamid repülőgép-karbantartó mérnök Indonéziából származott. Tizenhat éven keresztül dolgozott az Air New Zealand légitársaságnál. Az indiai állampolgár Ansi Alibava – aki agrárvállalkozói képesítéssel rendelkezett – két éve házasodott össze párjával. A már Új-Zélandon született, hároméves Mucad Ibrahim – az áldozatok legfiatalabbika – pedig túlélőként sem értené, miért kellett meghalnia társainak.