Már a névválasztás is telitalálat, hiszen a pörgős, dallamos west-coastos rockmuzsika hatására a fiatalok szívesebben néztek utána a pun háborúk történetének. Talán érdekelte őket, hogy a karthágói Hannibál fővezér miként vezette százezres seregét, valamint harcra betanított elefántjait Itália földje felé. Az ormányos nagytestű pedig az ötös fogat örök szimbóluma lett. A zenekari név tehát rendben, úgy tűnik, Hannibállal sincs baj, sőt az elefánt is megfelel. Amely mint szimbólum semmiféle veszélyt nem jelent a hetvenes évek végének szocialista erkölcsén nevelkedett ifjúságra.
A Karthago együttes amellett, hogy kiváló zenészek alapították, szerencsésnek mondható.
A kultúrhatalom, tudomást szerezve a vasárnap esti rendszeres Metró klubbeli koncertek frenetikus sikeréről, viszonylag hamar beadta a derekát nagylemezügyben. Az első album megjelenését még az sem gátolta, hogy a kinn rekedt tömeg rendszeresen elállta a Dohány utcában közlekedő 74-es trolibusz útvonalát. Akkor még a Szigeti Ferenc, Takáts Tamás, Gidófalvy Attila, Kiss Zoltán „Zéró”, valamint Kocsándi Miklós alkotta formáció sem gondolhatta komolyan, hogy négy évtized múltán ugyanazon összetételben, Karthago név alatt valamennyien színpadon állnak majd. Azt pedig még kevésbé, hogy a kerek jubileumot ünnepelve épp a Papp László Budapest Sportaréna színpadán, pazar színpadképpel, világítással, vetített görög oszlopokkal, füsttel, lövellő lángcsóvával, vagyis minden olyan látványelemmel, amely rendre hozzásegít a maradandó élmény elraktározásához. Mert manapság kevés, ha valaki jó zenét játszik s jól. A már említett vizuális megoldások mellett legalább olyan fontos a megszólalás és a tökéletes hangtechnika; szerencsére egyikre sem lehetett panasz.
Fotó: Havran Zoltán
Mindezek után eltűnődhetünk, vajon mi lehet a Karthago sikerének titka. Alapvetően az öt ember szerencsés egymásra találása és együttműködése, alapos zenei felkészültsége, a megkomponált keményebb, illetve líraibb dalok fülben maradó dallamossága, rockos lüktetése, és persze a dalszövegek. Amelyek – bármilyen furcsa – szólnak valamiről. Hétköznapi életünkről, mindennapjainkról, a társadalomban való helyünkről. Ellátva némi útmutatóval (Áruló) a fizetőeszközhöz való viszonyunkról (A pénz), de a XXI. századi albumok sem feledkeznek meg a mondanivalóról. A Valóságrock a sekélyes televíziós sorozatról nyilvánít látens véleményt, ugyanakkor a máris aranylemezes vadonatúj album egyik nótája a lázadást is fontosnak tartja.
