A mintát nyilvánvalóan a nyolcvanas évek közepének mozisztárja, a Sylvester Stallone által megformált akcióhős Kobra adta, s valljuk be, volt is miért tövig rágni a körmünket izgalmunkban. A korabeli akciófilmet persze éppúgy nem kellett komolyan venni, mint Ivan Kušan darabját, a Balkán Kobrát, amely eredetileg a harmincas években játszódik, és amelyet Tasnádi István író-forgatókönyvíró helyez a nem is olyan távoli kilencvenes évekbe. Legalábbis a harmincpluszos korosztály emlékeiben még élénken élhetnek a déli határainktól nem messze zajló, a titói Jugoszlávia szétesését követően kirobbant háborúk, amelyek ránk, magyarokra sem voltak épp veszélytelenek.
Itt, ezen a ponton véget is ér a komolyság, illetve a félmúlt véres történelme; a zenés vígjáték hivatását betöltve átmegy komédiába. Adott a háború utáni zűrzavaros helyzetet kihasználó gátlástalan vállalkozó (Juraj Ardonjak – Fehérvári Péter), a szépséges – ám a szexis háztartási alkalmazott lány (Tonka – Lovas Emília) által anorexiásnak bélyegzett – feleség (Ankica – Bódi Barbara) és persze a népes holdudvar: a lányok szexuális kegyeiért vetélkedő aspiránsok, sőt még egy kék sapkás, terepmintás egyenruhában feszítő, békefenntartó amerikai tiszt is elmaradhatatlan whiskyjével.
Mindezt körbelengi a hamisítatlan balkáni, tájszólásos-falusi miliő, a déli, már-már olaszos temperamentum és persze a rájuk jellemző lazaság. Amely az emberéletet nagyjából annyira becsüli, mint egy futó kalandot a bejárónővel, akivel egyébként a jómódú, gátlástalan, faragatlan férj nyíltan hetyeg az asszony előtt. Csoda-e, ha ezek után a jó karban lévő, szemlátomást unatkozó Ankica mindent elkövet, hogy hites urát eltakarítsa az útból? Méghozzá végérvényesen, és nem természetes halállal…

Fotó: Turay Ida Színház
Erre akadnak is vállalkozók: ki pénzért, ki a nagyszájú Tonka beígért kegyeiért (figyelem: azokkal a bizonyos kegyekkel is a ház úrnője rendelkezik, a lány legfeljebb nemtetszésének adhat hangot); ám sem a botcsinálta, múlt rendszerből itt maradt, szerelmes rendőr tizedesnek, sem a katonaviselt, a háborúban konyhásként szolgáló, azt követően hajléktalanná lett parasztembernek nincs bátorsága saját kezűleg végrehajtani a tettet. Ehhez bérelik fel a félvak Balkán Kobrát (Cservenák Vilmos), a hatóságok által üldözött, rettegett bérgyilkost, aki jó pénzért bárkit szívesen eltesz láb alól. Kár, hogy balfék lévén itt ő sem jár szerencsével. Mire a végső leszámolásra kerülne a sor (végül maga a feleség kénytelen elvégezni a piszkos munkát), nem győzzük kapkodni a fejünket: az események felgyorsulnak, s a vígjáték íratlan szabályai szerint minden és mindenki összekuszálódik.