A balfék Kobra megbízatása

A mintát nyilvánvalóan a nyolcvanas évek közepének mozisztárja, a Sylvester Stallone által megformált akcióhős Kobra adta, s valljuk be, volt is miért tövig rágni a körmünket izgalmunkban. A korabeli akciófilmet persze éppúgy nem kellett komolyan venni, mint Ivan Kušan darabját, a Balkán Kobrát, amely eredetileg a harmincas években játszódik, és amelyet Tasnádi István író-forgatókönyvíró helyez a nem is olyan távoli kilencvenes évekbe. Legalábbis a harmincpluszos korosztály emlékeiben még élénken élhetnek a déli határainktól nem messze zajló, a titói Jugoszlávia szétesését követően kirobbant háborúk, amelyek ránk, magyarokra sem voltak épp veszélytelenek.

Itt, ezen a ponton véget is ér a komolyság, illetve a félmúlt véres történelme; a zenés vígjáték hivatását betöltve átmegy komédiába. Adott a háború utáni zűrzavaros helyzetet kihasználó gátlástalan vállalkozó (Juraj Ardonjak – Fehérvári Péter), a szépséges – ám a szexis háztartási alkalmazott lány (Tonka – Lovas Emília) által anorexiásnak bélyegzett – feleség (Ankica – Bódi Barbara) és persze a népes holdudvar: a lányok szexuális kegyeiért vetélkedő aspiránsok, sőt még egy kék sapkás, terepmintás egyenruhában feszítő, békefenntartó amerikai tiszt is elmaradhatatlan whiskyjével.

Mindezt körbelengi a hamisítatlan balkáni, tájszólásos-falusi miliő, a déli, már-már olaszos temperamentum és persze a rájuk jellemző lazaság. Amely az emberéletet nagyjából annyira becsüli, mint egy futó kalandot a bejárónővel, akivel egyébként a jómódú, gátlástalan, faragatlan férj nyíltan hetyeg az asszony előtt. Csoda-e, ha ezek után a jó karban lévő, szemlátomást unatkozó Ankica mindent elkövet, hogy hites urát eltakarítsa az útból? Méghozzá végérvényesen, és nem természetes halállal…

A végső leszámolásra minden és mindenki öszszekuszálódik. Kobra izgalmas akcióban az épület tetején
Fotó: Turay Ida Színház

Erre akadnak is vállalkozók: ki pénzért, ki a nagyszájú Tonka beígért kegyeiért (figyelem: azokkal a bizonyos kegyekkel is a ház úrnője rendelkezik, a lány legfeljebb nemtetszésének adhat hangot); ám sem a botcsinálta, múlt rendszerből itt maradt, szerelmes rendőr tizedesnek, sem a katonaviselt, a háborúban konyhásként szolgáló, azt követően hajléktalanná lett parasztembernek nincs bátorsága saját kezűleg végrehajtani a tettet. Ehhez bérelik fel a félvak Balkán Kobrát (Cservenák Vilmos), a hatóságok által üldözött, rettegett bérgyilkost, aki jó pénzért bárkit szívesen eltesz láb alól. Kár, hogy balfék lévén itt ő sem jár szerencsével. Mire a végső leszámolásra kerülne a sor (végül maga a feleség kénytelen elvégezni a piszkos munkát), nem győzzük kapkodni a fejünket: az események felgyorsulnak, s a vígjáték íratlan szabályai szerint minden és mindenki összekuszálódik.

Érdekes koncepciót valósított meg Sztárek Andrea rendező, aki a színjátszás mellett számos darabot, legfőképp vígjátékot rendezett. Talán elegendő lett volna, ha a csattanós gegekre, humoros „beszólásokra”, megjegyzésekre hagyatkozik; a főképp helyzetkomikumra épülő történet talán túlságosan is bővelkedik a burleszkszerű, időnként túlfűtött jelenetekben. A Borbély Krisztina koreográfus által betanított balkáni táncok ráerősítenek Monori András délszláv népzenéjére, amelyektől az egész egy csapásra hiteles lesz. Mindehhez egyszerű színpadkép, valamint jelmezek (emlékszünk még a kilencvenes évek lehetetlenül harsány színű, kétsoros öltönyeire?) társulnak, amelyek jó érzékkel tompítják a már említett túlfűtöttséget.

Mindezek után milyen befejezést képzelünk el? Meghökkentőt. Frappánsat. Sárosi János magyar nepper és vállalkozó mintegy narrátorként bejelenti: a gyilkosságokért (ugyanis a férj mellett véletlenül Tonka bátyja – aki egyébként Ankica szerelméért szállt harcba – is áldozatul esett) az egyszerű, hajléktalan parasztember kapja a legnagyobb büntetést. S miként az a való életben lenni szokott, a főbűnösök, a bűntény kitervelői, végrehajtói megússzák néhány év börtönnel. Ezek után egy vigaszunk marad: a szerencsétlen, idétlen akcióhős Kobrát végül letartóztatják, a közönség pedig az elégedettség érzetével távozhat. Hogy aztán a nevetőizmokban keletkezik-e izomláz, az majd másnapra derül ki…

(Balkán Kobra – zenés komédia, Turay Ida Színház, 2019. május 9.)