Érdekes koncepciót valósított meg Sztárek Andrea rendező, aki a színjátszás mellett számos darabot, legfőképp vígjátékot rendezett. Talán elegendő lett volna, ha a csattanós gegekre, humoros „beszólásokra”, megjegyzésekre hagyatkozik; a főképp helyzetkomikumra épülő történet talán túlságosan is bővelkedik a burleszkszerű, időnként túlfűtött jelenetekben. A Borbély Krisztina koreográfus által betanított balkáni táncok ráerősítenek Monori András délszláv népzenéjére, amelyektől az egész egy csapásra hiteles lesz. Mindehhez egyszerű színpadkép, valamint jelmezek (emlékszünk még a kilencvenes évek lehetetlenül harsány színű, kétsoros öltönyeire?) társulnak, amelyek jó érzékkel tompítják a már említett túlfűtöttséget.
Mindezek után milyen befejezést képzelünk el? Meghökkentőt. Frappánsat. Sárosi János magyar nepper és vállalkozó mintegy narrátorként bejelenti: a gyilkosságokért (ugyanis a férj mellett véletlenül Tonka bátyja – aki egyébként Ankica szerelméért szállt harcba – is áldozatul esett) az egyszerű, hajléktalan parasztember kapja a legnagyobb büntetést. S miként az a való életben lenni szokott, a főbűnösök, a bűntény kitervelői, végrehajtói megússzák néhány év börtönnel. Ezek után egy vigaszunk marad: a szerencsétlen, idétlen akcióhős Kobrát végül letartóztatják, a közönség pedig az elégedettség érzetével távozhat. Hogy aztán a nevetőizmokban keletkezik-e izomláz, az majd másnapra derül ki…
(Balkán Kobra – zenés komédia, Turay Ida Színház, 2019. május 9.)
