A Munkásőr Emléktársaság (ilyen is van a kíméletlen Orbán-diktatúrában) minap közleményben gratulált és „Erőt, egészséget!” kívánt Ruszin-Szendi Romulusz extábornoknak, Magyarország korábbi, zsírleszívott vezérkari főnökének abból az alkalomból, hogy a Tisza-gyülekezet országgyűlési képviselőjelöltjévé választotta. Ismert, a retrófelekezet a hajdani párthadsereg hagyományőrzőjeként határozza meg magát, és pillanatig sem hagy kétséget afelől, mit gondol a polgári kormányzatról. (El lehet képzelni…) Az Ellenforradalom 1956 elnevezésű közösségi oldalukon tett bejegyzéseik azt is tanúsítják, hogy a hagyományápolók rendszeresen megemlékeznek az 1990 előtti kommunista világ internacionalista ünnepeiről, veretesebb évfordulóiról; aktivistáik kicsípve, munkásőr-egyenruhában koszorúzzák meg néhai vezérük, Kádár János (kirámolt) sírját, és fejet hajtanak a budapesti pártház 1956-os ostromakor elesett ÁVH-sok, az 1919-es vöröskatonák, valamint a Horthy-korszak idején öldöklő-robbantgató partizánok emléke előtt is.

A figyelmes gesztusuk egyfajta munkásőrüzenet a Tisza felé: Veled vagyunk, Mentelmi Peti!

Kevésbé voltak figyelmesek a Tisza Párt szombati nyíregyházi rendezvényének szervezői, akik vezérük felszólalása előtt egy karácsonyi dalokat éneklő kórust állítottak a színpadra, méghozzá Rost Andrea sztárdalnok vezetésével. Még a Partizán élő YouTube-közvetítésén is tisztán átjött az az elemi erejű felháborodás, amellyel a szeretetországot építő messiásszimpatizánsok fogadták a dallamokat: „Mi Petit akarjuk hallani, ahogy osztja a Fideszt, nem ezt a sz…rt!” Megyek kávézni.