Mit csinálsz te itt, édes fiam? – vonja kérdőre a fejkendős öregasszony a fiatal fiút, aki a faluszéli árokparton épp elmélyülten „foglalkozik magával”. Amire aztán a kamasz jót replikázik: hát ez az élet, Babolcsai néni! A jópofa történet olyannyira megmaradt Schuster Lórántnak, a P. Mobil zenekarvezető-szövegírójának emlékezetében, hogy úgy döntött, e címmel ruházza fel a zenekar soron következő – elvileg 1985-ben megjelenő – negyedik stúdióalbumát. Ám az illetékes elvtársakkal vívott csaták eredményeképpen boltokba került korábbi nagylemezeket mégsem követte automatikusan a következő, így az Örökmozgó vezére megelégelte a szélmalomharcot. A zenekar bejelentette bizonytalan időre való visszavonulását, a lemezre szánt dalok pedig jórészt elkallódtak.
Aztán 1994-ben rövid, pár másodperces reklámfilm tudatta a televízió nézőivel, hogy a P. Mobil együttes feltámadt és alkotott: az eredmény a CD-lejátszóba illeszthető, ezüstösen csillogó korong. Rajta tizenkét vadonatúj szerzeménnyel a jó öreg hard rock jegyében. S most, huszonöt esztendővel később, a zenekar fennállásának ötvenedik évfordulójára, illetve a GrundRecords kiadó jóvoltából az Ez az élet, Babolcsai néni! album immár hagyományos fekete lemezen is hozzáférhető. Ami a szocialista kultúrcézárok mulasztását pótolandó akár bizonyos fokú jóvátételként is értékelhető.
Örökmozgó. Amit a tudós fizikusok a valóságban soha nem voltak képesek véghez vinni, az Viszt György fantáziadús grafikusművésznek sikerült. Legalábbis saját építésű maketten, különböző fogaskerekekkel, áttételekkel, rugós karokkal és egyéb műszaki megoldásokkal. Majd a külső borító számára lefotózva. Emellett a korongot rejtő, szokásos belső fehér papírtok helyett igényes, fotókban bővelkedő, valamint a lemezen szereplő tizenkét dal szövegét ismertető belső tasakot találunk. No, ez az, amit – Schuster Lóránt elmondása szerint – a lemezgyári vezetés soha nem akart borítón nyomtatva látni…
A dalszövegekben amúgy visszaköszön a négy évvel korábbi rendszerváltozás zűrzavara; hol humoros formában, hol odamondogatással jelenítik meg a sajátos közéleti anomáliákat (Ez az élet, Babolcsai néni!, Műholdra néz az ablakom), valamint az újabb kori társadalmi jelenségeket (Dugjatok a 220-ba!, Buta fiúk, kövér lányok). Ám a csúcspontot – a dal középrészében elmondott fájdalmas Miatyánk imádsággal – mégiscsak a tragikus halált halt Bencsik Sándorról, az egykori gitáros-zeneszerzőjükről való megemlékezés jelenti.
