Malacfejű pad

Tapintással olvasható feliratok a ruhán, gyümölcstartó állvány és tojáshéjból készült csokornyakkendő is látható a budapesti Népi Iparművészeti Múzeum kiállításán.

Szente Krisztina fazekas népi iparművész 3. díjat nyert alkotásai Fotó: Havran Zoltán

Tapintással olvasható feliratok a ruhán, gyümölcstartó állvány és tojáshéjból készült csokornyakkendő is látható a budapesti Népi Iparművészeti Múzeum kiállításán. A Pozsonyi Népművészeti Központ (Úluv) tizedik alkalommal hirdette meg pályázatát, melyre a visegrádi négyek országaiból iparművészek, divattervezők, kézművesek és művészeti intézmények diákjai jelentkezhettek. A magyarországi szakmai koordinációt idén először a Hagyományok Háza vállalta. A 201 pályázó 571 termékét Pozsonyban zsűrizték. A nemzetközi megméretésre 13 magyar művész jelentkezett. A formatervezési verseny célja, hogy az alkotókat olyan modern használati tárgyak létrehozására ösztönözzék, amelyek a hagyományos kézművességből és népművészetből táplálkoznak. A hattagú nemzetközi zsűri a legjobb alkotásokat beválogatta a vándorkiállítás anyagába, mely Pozsonyból Budapestre, tőlünk pedig Varsóba, majd Brünnbe utazik.

A bemutatott tárgyak közt látható kékfestő ruha, étkészlet, táska, viseletkiegészítő, ajándéktárgy, lámpa, párta, játék és fali szőttes.

A művészek közül két magyar alkotót díjaztak. Szente Krisztina gyönyörű sütőedényekkel pályázott. A fazekas népi iparművész magasabb hőfokon égette ki az agyagot, ezért mázas kerámiatepsijei a mai sütőkbe és mosogatógépekbe is betehetők. A másik díjazott Mosonyi Éva tojásíró, aki a nagymamája által készített piros tojást vette alapul, melyet új mintákkal és színekkel egészített ki, fekete alapra tulipánokat és más növényi ornamentikát festett.

Szlovák kollégája, Kristína Demková ettől eltérő technikát alkalmazott. Áttörte a tojáshéjat, és pixeles motívumot alakított ki a felületén. A tiszakécskei Kovács család kékfestőműhelyében, hagyományos technikával készült alapanyagot használt fel Mundrusz Anett, és mai, hordható ruhákat, valamint azokhoz illő nyári lábbelit tervezett. Kató Dalma és Balázs Gyöngyi munkái látványos darabjai a kiállításnak. Burkolólapokat készítettek, melyekhez hímzést, csipkét, sőt kékfestő anyagot is felhasználtak.

Szente Krisztina fazekas népi iparművész 3. díjat nyert alkotásai
Fotó: Havran Zoltán

A szlovák Eva Olexíková ruhatervéhez bőr övkollekció is tartozik. Az övekhez eredetileg rézveretet használtak, amelyet ő is alkalmaz, de nem motívumokat alakított ki belőlük, hanem szövegeket – Braille-írással. A ruha különlegessége, hogy a hímzett felület, mely kidomborodik a síkból, tapintással szintén olvasható. Hegyaljai Tünde nemezkészítő két párnájához és kis gyalogszékéhez nem a hagyományos nemezmintákat választotta, hanem erdélyi kályhacsempék és festett bútorok virágtöveit stilizálta.

A díjnyertes szlovák fafaragó művész, Mi­chal Fratrič a hagyományos ülőalkalmatosságokat vette alapul alkotásához. Padjaihoz, melyek két végén malacfejeket jelenít meg, lombhullató és tűlevelű fákat használt. Ötletes a felfüggeszthető gyógynövénygyűjtő kollekció, mely szintén díjat kapott. Alkotója, Eliška Krahulcová szőttes alapanyagot használt a táskához, a szárító részén pedig fával ötvözte a textilt. Az összetört és megszárított növényekhez bőrrel díszített kis tárolóüvegeket tervezett.

Klaudia Kowalczyk lengyel művész fésűs fonási technikával készített gyékénytáskákat különböző méretekben. Nem volt bátortalan a bélésként használt anyag színválasztásában, ezért alkotása újszerű és vagány lett. Látványosra sikerült a táskák tárolója is, melynek oldalát hajlított fából alakította ki.

A cseh alkotópáros, Adam Kvaček és Cecílie Baláková hátizsákja textilből készült, belülre zsebeket, az oldalára cipzárt varrtak. Az alapformához az ötletet a bogarak kitinpáncélja adta. Azt mintázták meg vesszőből. Nagyon mutatós.

(„Rings in Water”/Vízgyűrűk. Magyar Népi Iparművészeti Múzeum, Budapest, I., Fő utca 6. A nemzetközi dizájnpályázat kiállítása 2019. május 18-ig látható.)