Tapintással olvasható feliratok a ruhán, gyümölcstartó állvány és tojáshéjból készült csokornyakkendő is látható a budapesti Népi Iparművészeti Múzeum kiállításán. A Pozsonyi Népművészeti Központ (Úluv) tizedik alkalommal hirdette meg pályázatát, melyre a visegrádi négyek országaiból iparművészek, divattervezők, kézművesek és művészeti intézmények diákjai jelentkezhettek. A magyarországi szakmai koordinációt idén először a Hagyományok Háza vállalta. A 201 pályázó 571 termékét Pozsonyban zsűrizték. A nemzetközi megméretésre 13 magyar művész jelentkezett. A formatervezési verseny célja, hogy az alkotókat olyan modern használati tárgyak létrehozására ösztönözzék, amelyek a hagyományos kézművességből és népművészetből táplálkoznak. A hattagú nemzetközi zsűri a legjobb alkotásokat beválogatta a vándorkiállítás anyagába, mely Pozsonyból Budapestre, tőlünk pedig Varsóba, majd Brünnbe utazik.
A bemutatott tárgyak közt látható kékfestő ruha, étkészlet, táska, viseletkiegészítő, ajándéktárgy, lámpa, párta, játék és fali szőttes.
A művészek közül két magyar alkotót díjaztak. Szente Krisztina gyönyörű sütőedényekkel pályázott. A fazekas népi iparművész magasabb hőfokon égette ki az agyagot, ezért mázas kerámiatepsijei a mai sütőkbe és mosogatógépekbe is betehetők. A másik díjazott Mosonyi Éva tojásíró, aki a nagymamája által készített piros tojást vette alapul, melyet új mintákkal és színekkel egészített ki, fekete alapra tulipánokat és más növényi ornamentikát festett.
Szlovák kollégája, Kristína Demková ettől eltérő technikát alkalmazott. Áttörte a tojáshéjat, és pixeles motívumot alakított ki a felületén. A tiszakécskei Kovács család kékfestőműhelyében, hagyományos technikával készült alapanyagot használt fel Mundrusz Anett, és mai, hordható ruhákat, valamint azokhoz illő nyári lábbelit tervezett. Kató Dalma és Balázs Gyöngyi munkái látványos darabjai a kiállításnak. Burkolólapokat készítettek, melyekhez hímzést, csipkét, sőt kékfestő anyagot is felhasználtak.
Fotó: Havran Zoltán
A szlovák Eva Olexíková ruhatervéhez bőr övkollekció is tartozik. Az övekhez eredetileg rézveretet használtak, amelyet ő is alkalmaz, de nem motívumokat alakított ki belőlük, hanem szövegeket – Braille-írással. A ruha különlegessége, hogy a hímzett felület, mely kidomborodik a síkból, tapintással szintén olvasható. Hegyaljai Tünde nemezkészítő két párnájához és kis gyalogszékéhez nem a hagyományos nemezmintákat választotta, hanem erdélyi kályhacsempék és festett bútorok virágtöveit stilizálta.
