Ennek a rejtelmes jelvilágnak ugyanúgy megvannak a maga törvényszerűségei, ahogy a nyelv hangzó oldalának is. A gesztusnyelv elsődlegesen összetartó, kis közösségekben fontos, minél informálisabb, minél idegenebb a környezet, annál kisebb a szerepe, és annál veszélyesebb is előrukkolni hangtalan jeleinkkel. Így hát nem véletlen, hogy nagyvárosi környezetben, az elidegenedés és individualizáció csapdahelyzeteiben kevésbé látványos e nyelvi szféra létezése. Egy közös hagyományokon szerveződő embercsoportnak vagy épp közös célokért harcoló csapatnak azonban kommunikációs kincs, és itt nemcsak csapatsport-stratégiára kell gondolnunk, ahol a kódunk rejtve maradhat az ellenfél elől, hanem akár egy kommandós rajtaütés résztvevőire is, akiknek pisszenés nélkül kell kommunikálniuk egymással, leginkább szolid mimikai vagy kézjelekkel. Számukra a gesztusnyelvi készség szó szerint életbevágóan fontos lehet.
Az itáliai hangtalan szavak szótárnyi mennyiségére számos magyarázat létezik. Talán az ókori görögöktől örököltek egyet s mást, és a sok, kölcsönösen érthetetlen itáliai nyelvjárás fölött évszázadokon át afféle gesztikuláris lingua francaként működött, finomodott volna. Meglehet, van benne igazság. Mi azonban csak akkor próbálkozzunk e különleges itáliai jelekkel, ha már egészen otthon vagyunk az olasz nyelv és kultúra hangos rejtelmeiben!
