Kemény Dénes üzenete: „Az ember nem szerethet bele a saját csapatába”

A magyar vízilabda az éve eleji Európa-bajnokságokon legkevesebb megismétli a tavalyi vb-szereplést, hiszen a férfiak ezüstérmet szereztek Belgrádban, női válogatottunk pedig csütörtökön Hollandiával mérkőzik meg az Eb-döntőben Madeirán. Talán a sors igazságtalansága, de hát az élet már csak ilyen: a közvéleményt legalább ennyire lázban tartja Zalánki Gergő sorsa. A balkezes játékos esetleges visszatérése, visszafogadása Varga Zsolt szövetségi kapitánynak nyilván komoly fejtörést jelent. Véleménye persze szinte mindenkinek van, érdeklődésünkre Kemény Dénes úgy tért ki a kérdés elől, hogy tulajdonképpen válasszal szolgált.

Kemény Dénes anno nehéz döntéseket hozott meg Fotó: Kurucz Árpád

Kiss Gergely és Varga Tamás: ha nem is barátság, de béke

Hogy melyik volt a Kemény-korszak – belülről – legfeszültebb eseménye? Okkal vágja rá mindenki: a 2002-es Honvéd–Vasas bajnoki döntő és az azt követő hetek, hónapok, amikor Varga Tamás önmagából kivetkőzve kiütötte Kiss Gergelyt. Aztán eltelt egy év, és Kemény Dénes úgy látta, szükség van a csapatban Varga Tamásra. Nem erőből akarta keresztülvinni az elképzelését, a megoldást a játékosokra bízta, arra kérve őket, beszéljék meg – és ki – a történteket. Varga Tamás tiszta szívből bocsánatot kért – miként arról a Magyar Nemzetnek adott interjúban is beszélt–, Kiss Gergely pedig az arccsonttörésnél is lassabban gyógyuló lelki sebek ellenére képes volt megbocsátani.

„Legközelebbi barátságot nem tudok elképzelni, de ez nem azt jelenti, hogy mint csapattársat nem fogadom el, ha egy csapatban fogunk játszani” – elevenítette fel az akkori érzéseit Kiss Gergely, hozzátéve, csak akkor lehet együtt harcolni a sikerekért, ha béke van a csapaton belül.

A folytatást mindenki ismeri: a két játékos Athénban már együtt ünnepelt.

Varga Tamás anno belátta, hogy hibázott. Zalánki Gergő még nem Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Kemény Dénes örök dilemmája: ki maradjon ki a vízilabda-válogatottból?

Az athéni olimpia után Kemény Dénes úgy érezte, vérfrissítésre van szükség. 2005-ben többen kimaradtak a válogatottból, átmenetileg maga Varga Tamás is, aztán Steinmetz Barnabás, továbbá szívritmuszavarok miatt Benedek Tibor. Akinek a visszatérése idővel folyamatosan napirenden volt a sajtóban, azután is, hogy Kemény Dénes és Benedek maga már megállapodott annak dátumában, csak éppen nem kötötték mások orrára.

„Az ember nem szerethet bele a saját csapatába” – öntötte szavakba Kemény Dénes akkor az örök dilemmáját. Mert egy edző, egy szövetségi kapitány nyilván ragaszkodik azokhoz a játékosokhoz, akiket ő válogatott be, pláne, ha azok egy olimpiai bajnok csapat tagjai, de nem lehet a múltban élni, abból megélni, muszáj továbblépni.

Milyen következtetéseket vonhatunk le Zalánki Gergő ügyére nézve?

Nem kívánunk didaktikus következtetést megfogalmazni. Néhány tanulságot azért levonhatunk:

• Egy játékos – így Zalánki Gergő is – csak a válogatottság lemondásáról dönthet. A visszatérés időpontjáról nem – az a szövetségi kapitány kompetenciája.
• A közösség normái ellen vétő játékosnak nincs helye a válogatottban. Visszatérése csak akkor kerülhet napirendre, ha képes szembenézni a hibáival.
• Ha a szövetségi kapitány úgy is gondolja, a renitens emberre szükség van, a reaktiválás csak akkor hozhat eredményt, ha az eredeti konfliktust az érintettek képesek tisztázni, ha békében folytatódik a munka.
• Hiba lenne csupán hangzatos nyilatkozatokból kiindulni, az igazán fontos döntések a színfalak mögött születnek meg.

Felelőtlen megnyilvánulása arról árulkodik, Zalánki Gergely még nem jutott el addig, hogy szembenézzem a hibáival. Ám az a kijelentés is elhamarkodott lenne, hogy a válogatott kapuja örökre bezáródott előtte.