Régi arcok új zászló alatt a téli olimpián

Ha a sportoló nem tud kiteljesedni a hazájában, próbálkozhat más országban, és lendületbe lép az olimpiára csábító nemzet sportvezetése.

Lucas Pinheiro Braathen Brazília első alpesi sí világkupa-győzelmének megszerzése után ünnepel, a 2026-os téli olimpia újabb esély a történelemírásra Fotó: AFP/Lehtikuva/Roni Rekomaa

Tompa Mihály szigorú ítéletén ma kuncognának a kétezres években honosított sportolók. A „szívet cseréljen az, aki hazát cserél” gondolata már kiment a divatból; a nemzeti romantika költője csak kapkodná a fejét a komikus elemeket sem nélkülöző országváltások láttán. Brazíliára például nem jellemző a hó, ennek ellenére a dél-amerikai ország a téli sportokban is komoly tényező akar lenni: a milánói olimpia előtt honosított két norvég síelőt és egy olasz biatlonost.

Botrány vagy tünet? A régi vágásúak, a megrögzött globalizációkritikusok szerint elfogadhatatlan, hogy a versenyzők honosítása betolakodott az élsportba. Leggyakrabban azzal érvelnek a honosítás ellen, hogy az kiüresíti a nemzetek közötti versengést. De vajon elárulja-e a sportoló a hazáját, ha átigazol, és egy másik országot képvisel? A válasz nem egyértelmű: a többségnél a haza nem romantikus kötődést jelent, hanem intézményi rendszert: sportszövetségek, támogatások, edzők és döntéshozók bonyolult hálózatát.

Ha a sportoló nem tud kiteljesedni a hazájában, akkor próbálkozhat más országban, és lendületbe léphet az adott versenyzőt csábító nemzet sportvezetése.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság tisztában van a problémával; ugyan adminisztratív eszközökkel lassíthatja, de soha nem akadályozza meg az országváltást. Az Olimpiai Charta 41. cikke kimondja, hogy ha a sportoló már képviselt egy országot az olimpián, akkor az utolsó hivatalos fellépésétől számítva három évnek kell eltelnie, mielőtt másik ország színeiben indulhat az ötkarikás játékokon. De ez sincs kőbe vésve. Ha a két ország sportvezetése megegyezik, akkor a három év lefaragható abban az esetben, ha a sportoló kettős állampolgár vagy a családi kötődés (szülők, nagyszülők) révén jogosult az indulásra az új ország színeiben, netán az előző olimpiai fellépése alkalmával még kiskorú volt.

A jogszabályi háttér adott, a versenyzők és az őket befogadó országok szívfájdalom nélkül ki is használják a lehetőségeket.

Ennek köszönhetően talált egymásra Lucas Pinheiro Braathen és a Brazil Olimpiai Bizottság. A szlalomsíelő 2023-ig norvég színekben versenyzett, de aztán összeveszett hazája szakszövetségével. Az anyai ágon brazil versenyzőt hevesen ostromolták a brazilok, Pinheiro Braathen azóta már Világkupát is nyert a havat főként csak filmeken látott nemzetnek, és aranyesélyesként várja az olimpiát. A brazilok alaposan körbenéztek a norvég piacon. A szülei révén brazil felmenőkkel rendelkező Christian Oliveira Soevik azért változtatta meg a norvég állampolgárságát, mert a brazilok kedvezőbb nemzetközi versenyzési lehetőséget kínáltak neki. Soevik erősíti a brazil jelenlétet az alpesi sí világában. Az olasz zászlót brazilra cserélő Gaia Brunello esete hasonló, mint Pinheiro Braathené és Christian Oliveira Soeviké. Az ő édesanyja is brazil, és az erős konkurencia mellett azért is hajlott a váltásra, mert úgy érezte, az olaszok nem becsülték meg. A brazil sportvezetés viszont presztízskérdésnek tekinti a téli olimpiai részvételt, Gaia Brunello pedig ennek a haszonélvezője.

Magyar szálak 

A brazil sportágfejlesztési program jellemzően a külföldi tudásimportra épül. E tekintetben rokon jegyet mutat a magyarral: nálunk a korábban igen gyümölcsöző kínai kapcsolatot felváltotta az orosz vonal. (Csak a rend kedvéért: az olimpiai bajnok Liu fivéreket nem kellett honosítani, ők kínai apa és magyar anya gyerekeként Budapesten születtek, és magyar színekben versenyeztek 2022-ig.) Az újdonsült Eb-bronzérmes műkorcsolyázó páros tagjai, Pavlova Maria, Szvjatcsenko Alexej, illetve a jégtáncban induló Ignateva Marija, Szemko Danijil kettős egyik tagja sem Magyarországon látta meg a napvilágot. Pavlova és több társa az orosz–ukrán háború kitörése után kérvényezte a magyar állampolgárságot. Moon Wonjun Ferenc Dél-Koreából érkezett, nálunk megtalálta a számítását. A szintén rövid pályás gyorskorcsolyázó pittsburgi születésű John-Henry Krueger 2018-ban még az Egyesült Államoknak nyert ezüstérmet a pjongcsangi olimpián, négy évvel később Pekingben már a magyar vegyesváltó tagjaként állhatott fel a dobogó harmadik fokára.

Edzésen, magyar címeres melegítőben a Pavlova-Szvjatcsenko műkorcsolyázó páros. Fotó: Illyés Tibor / MTI

Oroszországból a bombaerős hazai konkurencia és a nemzetközi sportpolitikai bojkott repítette országhatárokon túlra a téli sportolókat. Ezzel magyarázható például a grúz, a ciprusi, az észt, a szlovák vagy a lengyel műkorcsolya látványos felemelkedése is. És ha már az oroszok… A brazilok norvég hódításai a fasorban sincsenek az orosz sportdiplomácia egyik legnagyobb eredménye mögött. Minden idők legjobb short track versenyzője, Viktor An Dél-Koreában látta meg a napvilágot An Hjun Szu néven. A hazája színeiben a 2006-os torinói olimpián három számban győzött, majd a 2014-es szocsi olimpián már az oroszoknak hozott további három aranyat. Az amerikai snowboardos Vic Wild is tanúsított némi fogadókészséget az orosz ajánlat iránt. Őt leginkább az anyagi feltételrendszer motiválta.

Oroszországnak minden pénzt megért egy potenciális aranyesélyes a szocsi olimpia előtt. Wild állampolgárságot váltott, és Vik Valjd néven két olimpiai aranyat nyert Moszkvának. A sportoló és az állam kölcsönösen felismerte érdekeit.

A 2022-es pekingi játékok előtt Kína külföldi sportolókat és edzőket szerződtetett, honosított, hogy minél inkább versenyképes legyen a nemzetközi porondon. Egy San Francisco-i hölgy, az anyai ágon kínai származású Eileen Gu volt a nemzeti hős, aki két aranyat és egy ezüstöt nyert síakrobatikában. Gu története a kínai amerikai identitásával és a kínai nyelvtudásával jóval összetettebb, mint az egyszerűen kivásárolt Vik Valjdé. A honosított síakrobata mellett a kínai jégkorong-válogatott is magára irányította a figyelmet. A csapat gerincét észak-amerikai születésű, részben kínai felmenőkkel rendelkező játékosok alkották. A cél az volt, hogy az ázsiai óriás ne statisztaként legyen jelen a saját olimpiáján.

Milánó előtt a házigazdát nem fűti a nagyhatalmak megfelelési kényszere, a téli olimpia rendezője nem tartott igényt az eredményességének megágyazó látványos honosítási programra. Mindenesetre a sportolók országváltása, annak erkölcsi, anyagi és jogi vetülete továbbra is érzékeny téma, Tompa Mihály pedig kisebbségben maradna a véleményével. 

Borítókép: Lucas Pinheiro Braathen, a „norvég brazil”, Brazília első alpesi sí világkupa-győzelmének megszerzése után ünnepel (Fotó: AFP/Lehtikuva/Roni Rekomaa)