Megspórolt fodrászpénz

„Béla a magyar rockzene kultikus alakjává vált, amit jórészt különleges gitározása alapján érdemelt ki. Emellett személyében olyan színpadi jelenségről beszélünk, amely abban az időben szokatlan volt hazánkban. Mindent összevetve Radics Béla legenda lett, s vele együtt emblematikus hangszere is” – fogalmazott Szidor László, az 1961-es gyártmányú bíbor Gibson első tulajdonosa. Írásunkban a 37 esztendő múltán előkerült hangszer útját igyekszünk rekonstruálni.

Radics Béla a mélybordó Gibsonnal Forrás: Radics Béla R. B. Emléktársaság

Tátrai Tibor még a Tűzkerék-korszakban, tehát a hatvanas évek utolsó esztendejében került a zenekarba másodgitárosként. Mint mondja, Radicsnak köszönheti első lépéseit a zene és színpad világában. Ő oktatta ki arra, miként kell professzionális módon viselkedni a színpadon, hogyan kell öltözködni és nem utolsósorban – minőséggel muzsikálni. Továbbá tőle tanulta a hangszer iránti tiszteletét, szeretetét is; visszaemlékezései szerint illetéktelen személy meg sem érinthette a féltett Gibsont. Tátraival Radics Béla azonban kivételt tett, ám ő is csak kézmosás után foghatta kézbe a legendás gitárt.

Radics Béla a mélybordó Gibsonnal
Fotó: Radics Béla R. B. Emléktársaság

Cegléd, Fő tér, ’73 ősze, ötezer fős közönség. Amely a megszűnt Taurus szupergrupp után alakult Aligátor zenekar koncertjét várja türelmetlenséggel vegyes kíváncsisággal. Vajon miként teljesít Radics Béla, a magyar gitárkirály? Vajon az új formációban, új társakkal hogyan szólalnak meg a Taurusban írt számai, gitárszólói?

– Csepelről indultunk a busszal, Béla mellett ültem, s beszélgetésünkben Marcus Aurelius filozófiáját boncolgattuk – meséli Kisfaludy András, az Alligátor zenekar dobosa, aki ma dokumentumfilmeket készít. – Mindvégig az oldalán lógott elmaradhatatlan bőr válltáskája, amely a könyvek mellett némi vodkát is rejtett. Emlékszem, a szabadtéri helyszínen nem állítottak színpadot, füves területre pakoltunk, ott kellett játszanunk. Béla mögött a föltornyozott Marshall erősítő és hangfal, az előbbibe csatlakozott a bordó színű Gibson gitár. Talán a harmadik-negyedik számnál tartottunk, amikor Béla az egyenetlen, füves talajon megbotlott valamiben, s egyensúlyát vesztve rádőlt a mögötte álló berendezésre, amely maga alá temette. Kisebbik baj, hogy a gitár nyaka eltörött, de Radics olyan komoly sérüléseket szenvedett, hogy kórházba kellett szállítani.

Meggyőződésem, hogy a balesetben nem az alkohol játszotta a főszerepet, sokkal inkább a nem megfelelő körülmények – állítja Kisfaludy.

Radics Béla mindvégig hűséges maradt legendás hangszeréhez. Az Alligátor után újjáalakított Tűzkerék formációiban nagy volt a jövés-menés – a Gibson azonban maradt. Soha nem cserélte le, nem látták más hangszerrel a kezében. Halálát követően a gitár egykori tűzkerekes basszusgitárosához, Póka Egonhoz került, aki féltett ereklyeként őrizte otthonában. Egy félreértés kapcsán azonban Radics idős édesanyja visszakérte tőle, miután úgy gondolta, mégiscsak az ORI-ban lenne a legjobb helye. Abban az intézményben, amelytől az egyébként kivételes tehetségű fia semmi jót nem várhatott és nem is kapott…

Ma már alapvetés, a hatvanas-hetvenes években azonban ritkaságszámba ment, hogy a zenész saját „kezére alakítja” vagy alakíttatja a hangszert. Radics ebben is az élen járt:

– Közjegyző előtt akarjuk dokumentáltatni az alsó spiáter húrláb, illetve az egyéb alkatrészek cseréjét. A húrláb, ha jobban megnézzük, akkor az ott látható hullám felső része Béla izzadságától kopott ki – magyarázza Kosik, aki szerint Radics öröksége egy egész korszak kulturális lenyomata, amelyet meg kell őrizni az utókor számára.

– Béla őstehetség volt, aki saját magát fejlesztve jutott el a legmagasabb zenei szintre – hangsúlyozza Miskolci Ilona, a tragikus sorsú zenész egykori párja, aki Radics súlyos betegségében is mindvégig kitartott mellette. – Olyan egyéniség, aki rengeteg könyvet olvasott, és a környezetét is erre ösztönözte. Talán az volt Bélában a plusz, ahogy ő előadta a zenéjét. Saját magát tette bele, ami által szabadságérzést tudott adni az embereknek, és ezt senki sem felejti el neki. Béla művészember lévén kivételesen érzékeny volt.

A sok csalódást és ellehetetlenítést nagyon nehezen élte meg. Az emberek általa sokkal gazdagabbak, boldogabbak és felszabadultabbak lettek, aminek az emlékét még a gyermekeiknek is továbbadják.