Vörös Szalon

Idén ünnepeljük Munkácsy Mihály születésének 175. évfordulóját – és a festőművész nevét viselő békéscsabai emlékház negyedszázados fennállását is. Méltán várta a hazai műpártoló, hogy az ország vezető múzeumainak valamelyike meglepje átfogó Munkácsy-kiállítással. Ez még nem történt meg, és a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum állandó Munkácsy-tárlatát is határozatlan ideig bezárták. Enyhítő körülmény, hogy a szünet oka teljes körű átrendezés, amely az emlékházat is új kontextusba helyezi.

Fotó: Picasa

Az a gondolat, hogy a festő rokonainak otthonában emlékházat kell kialakítani, az 1980-as években merült fel
Fotó: A szerző felvételei

Az evangélikus egyház által megőrzött hagyatéki bútorok, képek restaurálására ellenben futotta a költségvetésből. Ebben a Munkácsy Mihály Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria, a Néprajzi Múzeum, a Móra Ferenc Múzeum és a Műemlékvédelmi Hivatal munkatársai vettek részt.

A képkiállítást Bakó Zsuzsanna Munkácsy-kutató, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze állította össze. A felújítással százötven évvel Munkácsy születése után, 1994-re készültek el, az emlékházat 1994. május 18-án Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg.

Azóta nem vetették alá jelentősebb korszerűsítésnek. Amikor a látogató belép a kúriába, félhomályos jegypénztár fogadja. Itt, akár a „régi szép időkben”, a kasszagép mellett képeslapok sorakoznak üveglap alatt, ezekből válogathat szuvenírt. Könyveket is vehet, szórólapot is választhat, ám minden további információt a falra bizonytalanul felragasztott, mára megsárgult és szétmállott papírfecnikről szerezhet meg. Kivéve, ha megkéri a teremőrt, segítsen neki az eligazodásban.

Aztán jönnek szép sorban a helyiségek. Rögtön az első egy folyosó, amelyen javarészt fotók és iratok fénymásolatait látja. Ezt váltják fel a Munkácsy-termek, amelyekből négy is van. Míg a másodikban a festő kiforrott stílusának első nagy korszakát mutatják be népi életképeken (Korhely férj, Persely előtt) és vázlatokon (tanulmányalak a Zálogházhoz, Judit, az elítélt portréja a Siralomházhoz), a harmadikban a párizsi korszak termékenységét idézik fel. Ide egy neorokokó szekrény és egy cimbalom került be összefüggéstelen kompozícióban.

A két szobát a Vörös Szalon választja el egymástól. A műanyag keretbe foglalt ismertető szövegből kiderül, ez a ház legdíszesebb helyisége, amelyben olyan tárgyakat helyeztek el, amelyek a középnemesség életéről adnak képet. A negyedik Munkácsy-teremben „az érett művész alkotásaiból villantanak fel pillanatokat” az ismertető szöveg szerint. Az érdeklődő itt a Golgota kompozíciós tanulmányával, a Krisztus Pilátus előtt egyetlen nőalakjának vázlatával, a bécsi Művészettörténeti Múzeum aulájába tervezett mennyezetfestés színvázlatával és a Levelet olvasó nő című szalonképpel szembesülhet. Mással nem. A megoldás húsz éve nagyon korszerű lehetett, ma viszont nem az.

Hogy mi köti a kúriát Munkácsy Mihályhoz? Az ingatlant Steiner Jakab, az Apponyi grófi család tiszttartója, Csaba egyik legtehetősebb polgára építtette 1843 és 1850 között klasszicista stílusban. Jakab felesége, Reök Karolina Munkácsy Mihály anyai nagynénje volt. Munkácsy nővérét, Gizellát ők fogadták örökbe, így Mihály idejárt ebédelni, s lakott is náluk egy darabig.

Az épületet 1852. december 6-án betyárok fosztották ki. Munkácsy Mihály nagynénje ekkor annyira megsérült, hogy a következő év januárjában belehalt sebeibe. Steiner Jakab megözvegyülése után a kúriát rozváczi Omaszta József vette meg, aki Csaba hajdani polgármesterének volt az unokája. Tőle örökölte meg a fia, Gyula. Az Omaszta család Trencsén vármegyéből származott, 1599-ben kapott nemességet.

Az előzmények tehát izgalmasak, lehet belőlük dolgozni. A tervbe vett felújítás során ez mindenképp szempont lesz, amiként az is, hogy a meglévő értéktárgyakat, bútorokat, festményeket megőrizzék, belefoglalják az új kiállításba – ismertette az elképzeléseket Füry Anna művészettörténész. A koncepció legfőbb célja, hogy kiszélesítsék a korábbi perspektívát, élményszerű rálátást nyújtsanak a XIX–XX. századi kisnemesi, polgári életmódra.

A kiállítás első része Munkácsynak a kúriában töltött gyermekéveiről fog szólni, a második sokkal inkább az Omaszta családról. Így jutnak majd el a XX. század közepéig. Az első helyiségben, az ebédlőben Munkácsy Mihály megérkezését és az egykoron itt élt családokat szeretnék megismertetni a nagyérdeművel. A konyhában a dél-alföldi gasztronómiára helyezik a hangsúlyt, Munkácsy kedvenc nyalánkságaira, de bemutatják a házban szolgáló személyeket is. Az élményalapú bemutatásból az 1852. évi rablótámadás sem marad ki.

Ennek kapcsán a korabeli betyárvilágról és betyárkultúráról tájékoztatják majd a látogatót, akivel azt is megosztják, mit loptak el a betörők a kúriából. Míg a férfiszalonban a dualizmus kori férfifoglalkozások és az 1848–49-es események kerülnek előtérbe, a lányok-asszonyok szalonjában a nő, a nő-férfi viszony. A Munkácsy-életút a nagyszalonban fog kiteljesedni. Innen ajtó nyílik majd a teraszra, közvetetten a régi angolkertre.

A pincében, amely mind ez idáig le volt zárva, a helyi borászatról, szőlészetről rendeznek be tárlatot. A tárlatnak egységes arculata lesz, amelyet az angolvörös fog meghatározni, mivel ez az emlékház Munkácsy-képeinek domináns színtónusa. A legfőbb szándék az, hogy lehulljon a por a hazai s a békéscsabai Munkácsy-kultuszról.