A Mustang vágtája

Kilencvennégy éves korában, Parkinson-kór okozta szövődményekben elhunyt Lee Iacocca, az amerikai autóipar karizmatikus alakja. A legendás, ám szigorú üzletembert két tette miatt szokás emlegetni: ő adta a világnak a Ford Mustangot, és 1980-ban ő mentette meg az összeomlástól a Chryslert, s ezzel az amerikai gazdaság sztárjává vált. 

Az állandóan szivarozó mérnök-menedzsert keménykezű vezetőként tartották számon. A The Wall Street Journal MTI által idézett méltatása szerint csaknem egyedülálló eredményeket ért el az 1960-as évek autóiparában. Ő irányította az azóta ikonikussá vált – és minden idők egyik legsikeresebb amerikai autójaként emlegetett – Ford Mustang kifejlesztését. Az autót 1964-ben mutatták be, és az akkor negyvenéves Iacocca hosszú ideig a világlapok címoldalán szerepelt, nevét olyan magazinok forrasztották egybe a márkával, mint a Time és a Newsweek. A bemutatása utáni másfél évben több mint egymillió Ford Mustangot adtak el, 2013-ig pedig kilencmillió kelt el. A kocsi előállítása olcsó volt, s nagy nyereséget lehetett rajta elérni. Harminckét éves karrierje a Fordnál 1978-ban ért véget viharos körülmények között, pedig jó eredményeket ért el.

A cég főnöke, Henry Ford II egyszerűen kirúgta a két éven át produkált 1,8 milliárd dolláros profit ellenére. Amikor Iacocca az ok iránt érdeklődött, Ford azt válaszolta: „Nos, az ember egyszer csak megutál valakit.”

Állítólag azt hitte, hogy Iacocca a pozíciójára tör. Az üzletember eltávolítása országos hírverést kapott, Iacocca pedig sosem bocsátott meg Fordnak, s pazarlónak és diktátornak nevezte egykori főnökét.

Távozott Detroitból, de néhány héttel később már a Chrysler elnöki székében ült. Akkoriban a cég részvényárfolyama zuhant, a veszteség nőtt. Az autógyár a növekvő kamatok és a második olajválság miatt a csőd szélére került, s az amerikai gazdaság is recesszióba süllyedt, aminek következtében az összes autógyártó eladása zuhant. Iacocca igazán akkor írta be nevét az üzleti világ történelemkönyvébe, amikor 1980-ban kihúzta a Chryslert a csávából. Nem talált ugyan vevőt a cégre, viszont sikerült kongresszusi jóváhagyással 1,5 milliárd dollár hitelgaranciát kisírnia az amerikai kormánytól, egyidejűleg rábeszélte a beszállítókat, a márkakereskedőket és az érintett szakszervezeteket, hogy hozzanak áldozatot a fennmaradás érdekében – ő maga egy dollárra csökkentette évi fizetését. Így mentett meg összességében félmillió munkahelyet. A mentőakciót persze új, kisebb méretű, üzemanyag-takarékos modellek is segítették, ezek voltak az úgynevezett K-autók: a Plymouth Reliant, a Dodge Aries és a Chrysler Lebaron – vitték őket, mint a cukrot. A televíziós hirdetésekben Iacocca ezt kiáltozta: Ha ennél jobb autót talál, vegye meg nyugodtan! Annyira jól ment az üzlet, hogy a Chrysler a kapott hiteleket lejáratuk előtt hét évvel korábban fizette vissza. Ebben az időben pattant ki Iacocca agyából az egyterű autó (minivan) ötlete is, amely kis idő múlva egyenlő lett az amerikai családi autóval, s negyedszázadon át vezette szegmensében a gépkocsieladásokat.

Az 1990–1991-es gazdasági visszaesés idején megint rosszabbul kezdett menni a Chryslernek, a cég 1991-ben 800 millió dollár veszteséget halmozott fel. Iacocca azonban nem volt hajlandó visszavenni a fejlesztési kiadásokat, s ez a stratégia 1992-re ki is fizetődött: az új Jeep Grand Cherokee és a nagy LH luxusszedánok 732 millió dollár profitot hoztak, miközben a Ford és a General Motors még vastagon veszteséges volt. Még ebben az évben összetűzésbe került az igazgatótanáccsal és a felső vezetéssel, és 1992-ben otthagyta a céget, nyugdíjba ment. Három évvel később Kirk Kerkorian milliárdossal egy sikertelenül végződött vállalatfelvásárlást kezdeményezett a Chrysler ellen.

Nyugdíjas éveiben Iacocca különféle üzleti vállalkozásokba fogott, például kaszinó- és olívaolaj-bizniszbe, de meghívták vállalati igazgatótanácsokba is. Önéletrajzot és több könyvet is írt, valamennyi bestseller lett. Amíg beteg nem lett, rendszeres vendége volt televíziós talkshow-knak. Két lánya van első feleségétől, aki 1983-ban halt meg cukorbetegségben. Második házassága nem volt hosszú életű, s harmadik feleségétől is elvált; ezután egyedül élt a kaliforniai Bel-Airben.