Hűségriadó

Mi más haszna lehetne a kánikulai napoknak, mint a környezet­rombolás, de különösen is a globális felmelegedés miatti rémület tudatosítása?

Szerényi Gábor rajza

A forró nyári napok sokféle lehetőséget kínálnak a világ sorsának jobbra fordítására. Aki például képes kilépni a befüggönyözött, klimatizált szobájából, hogy egy vén diófa árnyékában vagy a méhesben olvasgassa kedvenc auktorának sorait a kánikuláról vagy a távoli Soracte havas csúcsairól, máris elégedetten veregetheti meg a vállát: íme, sikeresen csökkentette az ökológiai lábnyomát. Legalábbis ha eközben nem felejtette el kikapcsolni a lakás energiafaló hűtőrendszerét. Hiszen mi más haszna lehetne a kánikulai napoknak, mint a környezet­rombolás, de különösen is a globális felmelegedés miatti rémület tudatosítása? A dolog annyira trendi, hogy a meleg napokon tízből nyolc újság címlapján a nagy felmelegedésről olvashatunk riasztó cikkeket.

Rémüldözésre van is ok, hiszen már most is sok ember életét követeli egy-egy hőhullám. Hát még ha valóra válik a 195 tagállamból álló Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) 1,5-2 fokos melegedést jósló tavaly októberi Tematikus jelentése! Jobb bele sem gondolni, mi vár ránk, hiszen minden jel és jelentés szerint itt az emberi civilizáció vége, a demokrácia és a jogállam megszűnése, az emberi jogok romba dőlése, népvándorlás és apokaliptikus káosz! Az elmúlt fél évszázad valamennyi nyugati vívmánya hamarosan dugába dől. Ahogyan Philip Alston fogalmazott: nyakunkon a klímaapartheid, bármit jelentsen is ez. Mad Max és Özönvíz előtt vár ránk, ráadásul a köbön.

És ez egyáltalán nem vicces, a meleg önmagában is roppant kellemetlen. A kényelmetlenségeket nagymértékben fokozni fogja, ha a kánikula következtében az emberi civilizáció is megsemmisül. Nem véletlen, hogy Bécsben ingyendezodort osztogatnak a tömegközlekedési eszközökön, hiszen így ideig-óráig azt a látszatot tudják kelteni, hogy nincs akkora baj a civilizáció szétesése tekintetében. Sőt még ennél is hatásosabb módon veszik fel a harcot a megváltoztathatatlannak tűnő katasztrófával: brutális faültetési programmal készülnek. Nemcsak úgy ültetgetnek nyamvadt tízezer fát, mint Budapesten – valójában a Greenfóról tudjuk, nálunk ravasz módon nem is ültetnek, hanem kivágnak –, hanem brutálisan sok fát ültetnek. Ez még a dezodornál is többet jelent, nem lenne meglepő, ha hamarosan a „te csak ültess brutálisan fákat, boldog Ausztria!” szállóige váltaná fel a korábbi dinasztikus házasodási szokásokra vonatkozót.

A nemrég ablakomra szerelt hőmérő borszesze – a sokkal megbízhatóbb higanyt sajnos betiltották – 11 óra körül már 26 fokot mutat, bár az okostelefon időjárási applikációja szerint falunkban 31 van. Talán a napon. Rémisztő a hőség. Ha a telefonomnak van igaza, a délelőtti 32-33 fok néhány év múlva csakugyan kellemetlen és emberellenes lenne.

Valami biztosan megváltozott. Régebben minden jobb volt. 1861. május 19-én, pünkösd napján hűsítő hóvihar csapott le Debrecenre, 1863 júniusában olyan hideg köszöntött a budaörsi gazdákra, hogy a szőlejük mind elfagyott, de a dinnye, tök, sőt még a búza is odalett. Akkor még nem volt ilyen szörnyű meleg. 1870 júliusában jégverés és özönvíz pusztított az országban sokfelé. Majd 1873 júliusában Kaposvárt rendkívüli hőséget észleltek, 38 fok volt a napon. 1882 júliusának elején Jászberényben 32 fokot sikerült regisztrálni a kánikulában izzadó megfigyelőknek. Ezek sem voltak könnyű időszakok az ország életében, de kiragadott adatokkal semmire se megyünk. A tendenciák a fontosak, amelyeket a kutatók szorgos munkával regisztrálnak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapjának egy tanulmányából tudhatjuk, hogy Magyarországon sokkal rosszabb a helyzet, mint globálisan – valószínűleg ez általában is igaz –, mert nálunk 1901 óta 1,15 fokot emelkedett az átlaghőmérséklet. Nem csoda, hogy a bécsiek mégis jobban aggódnak nálunk, mert ott állítólag 2 fokot romlott a helyzet, ráadásul néhány évtized alatt. Legalábbis a brutális faültetési program kommunikációja szerint.

Nehéz okosnak lenni, de az jó megoldásnak tűnik, ha tömegtüntetéseket szervezünk gyermekek számára, vagy a lengyel diáklányhoz hasonlóan hetente bátran leülünk a parlament elé, kifejezve tiltakozásunkat. Hiszen a korrupt politikusok és üzletemberek felélik a jövőnket.

Szerényi Gábor rajza

Ha azonban mégsem vagyunk hajlandók elhagyni hűtött szobánkat, akkor is tiltakozhatunk a közösségi média különféle felületein. Nemrég indult hódító útjára a Klímagyász 5 fázisa című figyelemfelhívó grafika. Elég megosztani, és kicsit máris jobb lesz a világ. Az öt fázis drámai módon parafrazálja a halálos betegség diagnózisának lélektanát. Első a tagadás. Aztán jön a harag, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. De akkor már késő.

Ezzel szemben az örökös kétkedők, szkeptikusok két másik képet szoktak megosztani, amelyeken német időjárás-előrejelzés látható 2009-ből és 2019-ből. Első ránézésre egyértelmű, hogy hatalmas baj van: a 2009-es nyári térképen még vidáman sütött a nap mindenütt, ám a 2019-es kép teljesen vörös a hőségriadó miatt. Ha azonban közelebbről nézzük az adatokat, elgondolkodtató, hogy tíz évvel ezelőtt jó néhány fokkal melegebb időt mutattak a derűs nyári napocskával, míg most alacsonyabb várható hőmérsékletre is vörös színnel igyekeznek pánikot kelteni.

Hogy jobb lesz-e ettől az élet, kérdéses, mint ahogyan az is, hogy nem reprezentatív felmérésem szerint miért olvassák sokan a riasztást hőségriadó helyett hűségriadónak. Talán a nagy meleg miatt. Vagy mert a hőségriadónak nem sok értelme van. Igaz, a másiknak sem.