Hűségriadó

Mi más haszna lehetne a kánikulai napoknak, mint a környezet­rombolás, de különösen is a globális felmelegedés miatti rémület tudatosítása?

Szerényi Gábor rajza

A nemrég ablakomra szerelt hőmérő borszesze – a sokkal megbízhatóbb higanyt sajnos betiltották – 11 óra körül már 26 fokot mutat, bár az okostelefon időjárási applikációja szerint falunkban 31 van. Talán a napon. Rémisztő a hőség. Ha a telefonomnak van igaza, a délelőtti 32-33 fok néhány év múlva csakugyan kellemetlen és emberellenes lenne.

Valami biztosan megváltozott. Régebben minden jobb volt. 1861. május 19-én, pünkösd napján hűsítő hóvihar csapott le Debrecenre, 1863 júniusában olyan hideg köszöntött a budaörsi gazdákra, hogy a szőlejük mind elfagyott, de a dinnye, tök, sőt még a búza is odalett. Akkor még nem volt ilyen szörnyű meleg. 1870 júliusában jégverés és özönvíz pusztított az országban sokfelé. Majd 1873 júliusában Kaposvárt rendkívüli hőséget észleltek, 38 fok volt a napon. 1882 júliusának elején Jászberényben 32 fokot sikerült regisztrálni a kánikulában izzadó megfigyelőknek. Ezek sem voltak könnyű időszakok az ország életében, de kiragadott adatokkal semmire se megyünk. A tendenciák a fontosak, amelyeket a kutatók szorgos munkával regisztrálnak. Az Országos Meteorológiai Szolgálat honlapjának egy tanulmányából tudhatjuk, hogy Magyarországon sokkal rosszabb a helyzet, mint globálisan – valószínűleg ez általában is igaz –, mert nálunk 1901 óta 1,15 fokot emelkedett az átlaghőmérséklet. Nem csoda, hogy a bécsiek mégis jobban aggódnak nálunk, mert ott állítólag 2 fokot romlott a helyzet, ráadásul néhány évtized alatt. Legalábbis a brutális faültetési program kommunikációja szerint.

Nehéz okosnak lenni, de az jó megoldásnak tűnik, ha tömegtüntetéseket szervezünk gyermekek számára, vagy a lengyel diáklányhoz hasonlóan hetente bátran leülünk a parlament elé, kifejezve tiltakozásunkat. Hiszen a korrupt politikusok és üzletemberek felélik a jövőnket.

Szerényi Gábor rajza

Ha azonban mégsem vagyunk hajlandók elhagyni hűtött szobánkat, akkor is tiltakozhatunk a közösségi média különféle felületein. Nemrég indult hódító útjára a Klímagyász 5 fázisa című figyelemfelhívó grafika. Elég megosztani, és kicsit máris jobb lesz a világ. Az öt fázis drámai módon parafrazálja a halálos betegség diagnózisának lélektanát. Első a tagadás. Aztán jön a harag, az alkudozás, a depresszió és az elfogadás. De akkor már késő.

Ezzel szemben az örökös kétkedők, szkeptikusok két másik képet szoktak megosztani, amelyeken német időjárás-előrejelzés látható 2009-ből és 2019-ből. Első ránézésre egyértelmű, hogy hatalmas baj van: a 2009-es nyári térképen még vidáman sütött a nap mindenütt, ám a 2019-es kép teljesen vörös a hőségriadó miatt. Ha azonban közelebbről nézzük az adatokat, elgondolkodtató, hogy tíz évvel ezelőtt jó néhány fokkal melegebb időt mutattak a derűs nyári napocskával, míg most alacsonyabb várható hőmérsékletre is vörös színnel igyekeznek pánikot kelteni.

Hogy jobb lesz-e ettől az élet, kérdéses, mint ahogyan az is, hogy nem reprezentatív felmérésem szerint miért olvassák sokan a riasztást hőségriadó helyett hűségriadónak. Talán a nagy meleg miatt. Vagy mert a hőségriadónak nem sok értelme van. Igaz, a másiknak sem.